Szösszenet

Lánykák!
Először is igen tudom..és igen azt is tudom.. és igen tisztában vagyok vele xD...
egy dög vagyok, de azért mentségemre legyen szólva hogy elkezdtem már az új fejezetet. És különben is.. elfoglalt egyetemista vagyok xP meg egy lusta disznó egyszemélyben :D
DE! Hoztam részletet hogy lássátok mennyire bánt a ez a4 hét dolog , mert nagyon (A)
amint lehet hozom az egészet. xoxo

Részlet:

nem akartam el menni, inkább csak úgy gondoltam ez lenne a helyes. Elindultam, vissza sem nézve az első gondolatom az volt: miért nem jön már a bűntudat? A megbánás? Az önutálat?..nem én KStew vagyok, nekem csak a rossz közérzet jut. Csendesen haza autóztam, gyorsan bebújtam az ágyamba, magamhoz öleltem a plüss krokodilt és elaludtam. Mint aki jól végezte dolgát…

Reggel kómásan tántorogtam le a konyhába, anyámnak se híre se hamva nem volt. Legalább mástól szívja el a levegőt. Kitöltöttem a kávémat, rágyújtottam és előturkáltam a telefonjaimat. A melós tele volt üzenetekkel. Ide gyere, oda menjél, ekkor lesz munka ebéd, itt lesz a hangpróba, amúgy meg ki mondta hogy levegőt is vehetsz? Blablabla.. félretettem, és a másikért nyúltam, azon csak egy nem fogadott hívás volt, és egy sms. Mindkettő Robtól.
„Szia, miért nem vetted fel tegnap? Mi jót csináltál este amiért hanyagolni mertél? Amúgy én ittam mint a gödény :] de azért hiányzol, nagyon. Hívjál fel. Szer. R. „