...

Olvasva a kapott kommenteket, azért elgondolkodtam , nem csak nekem vannak/voltak aggályaim?..Kérdeztétek miből jött ez nekem? A válasz egyszerű : ha valami sokáig halmozódik az emberben , az egyszer kitör. Régóta bennem voltak már ezek a dolgok. Megint leszögezem, hogy nem vagyok jobb egyik Robsten írónál sem, mégis idegesített ez a nagy felhajtás. Kibaszott figyelem. Minden ez miatt van...Mindenkinek a felhajtás kell...hogy igazságtalannak érezném? igen bassza meg! Miért? Mert az ember agya is kivan mire legyárt egy igazán ütős fejezetett , közben meg elárasztják a nulla kreatívítás RS blogok a netet, és az kibaszott idegesítő mikor háttérbe kerül az ember lánya a szemét miatt. Nem kell a túlzott reflektorfény, csak becsüljék meg ha valaki sokat melózik a fejezeten.Faszom ha erre gondolok most is kiakadok. Nem akarok igazságtalanul senkit bántani, tényleg..általában veszem a fáradságot elolvasni a kezdeti írásokat, én sem vagyok egy Stephenie Meyer baszki... nem érdekel...leírom: kibaszottul nem érdekel most már!! Igenis mi kezdtük el, ez tény... ezzel nem mondok új dolgot.

A kommentekből világossá vált hogy bizonyos dolgokban tévedtem, és rosszul gondolkodtam( ezt betudom a mártírkodásnak ami néha rámjön.) Lecsesztem az olvasókat mondván csak az új kell, és élni sem hagynak. Jó nagy geci voltam. Beismerem ebben tévedtem. Emberből vagyok bassza meg!

Írtátok hogy a RobStenes történetek ugyanarról szólnak, hát faszom, már ne haragúdjon meg senki...DE mi a jó francról szóljon?? Rob és Kris..Kris és Rob bárhogy csavarod ugyanaz. A fő különbség azonban az hogy mindenki máshogy oldja meg, eredetien. Minden egyes irónak más a fontos a kapcsolatban, más történést rak bele, ettől lesz különleges. Nem attól hogy egymást másoljuk bassza meg!... jó néhány kifejezés vagy esemény ugyanaz, ez egyértelmű, de nem koppra!!!

Nem is tudom ki írta már hogy aki olvassa a többit az ezután is fogja.. ezzel egyetértek.. elvileg szólás szabadság vagyis olvasás szabadság van. Engem nem is a történet zavar, mert másolja csak vagy szarok rá mit csinál.. DE a rohadt életbe, akkor legalább tudjon írni!...szép, összetett mondatok, kifejezések, párbeszédek. ÁÁ faszom aki nem akarja az úgysem fogja megérteni mit hadoválok Nem?...

Jól esett hogy nehányan egyetértettek...néhányan nem...ennyi... mindenki leírhatja a véleményét , rólam leperegnek a sértések..vastag a bőr van az arcomon.

Jah még valami..Azok akik leírták az úgymond bátorságomat hogy ezt le mertem írni , bíztattak és hiányoltak....szóval nekik először is kösz mindent(imádlak titeket, mert ti tényleg magam miatt bírtok, egyébként én is imádok veletek lenni , legközelebb ha gondom lesz talán nem így közlöm, és nem leszek köcsög veletek --> najó ez meg gecire nyálas monólóg volt, de hát ha így van..), másodszor meg, nem voltam én bátor csak kurvára tele volt a nemlétező tököm :P

Brianna..

ui: asszem minden kijött most belőlem.

.....

Hol is kezdjem?...Minek is írom ezt egyáltalán? Igazából senkit nem érdekel mi a fasz van, csak a fejezet, meg hogy leütjük Briannát ha nem jön fel és nem hoz új fejezetet. Ez egy kicsit már sok...nem mintha olyan sokan olvasnának, vagy járnának fel a blogomra. Nem is igazán tudom mi bajom, de beleuntam a dolgokba. Folyamatosan rántanak meg a tárgyakból suliban, itt meg hiába írok, az csak addig jó amíg valaki elolvassa, jobb esetben ír valamit vagy nem és szevasz add a következőt. Igazából bassza meg mi szükség rá? Erre? Rám?.. Futószalagon jönnek ki az új fejezetek,(de fogadok alig pár ember emlékezne a blogok elejére , mindig csak az aktuális fejezet a menő..) mostanában meg mintha mindenki RobStent akarna írni. Az elején voltunk 5-en. Jó volt írni, mert mindenki mást írt, és különlegesnek számított a story. Most meg?!.. nevetséges... És tudom, sokan meg fognak bántódni, de én ezt már nem folytom magamba. Szarok rá ha valaki megsértődik, én sem vagyok jobb, nem vagyok jobb író senkinél. Szóval nem igazán hat meg ha engem oszt le valaki mert beismerném hogy igaza van. Azért is írom le most amit gondolok, mert nem állok le többet műmájerkedni senkivel hogy "jaj tök jó még egy Robstenes blog, olyan jól írsz , tök jó...blablabla".. nincs kedvem tovább játszani a jófejt. Bassza meg, ha egyszer valaki nem tud írni az nem tud. Aki tud az tud annak meg is mondom hogy tud.. de valaki nem tud..

Tisztában vagyok vele hogy ezek után elástam magam, na és?? Én már az elején úgy kezdtem hogy ha már egy embernek tetszik az már jó, nekem nem kell bizonyíték nem kérek 20000 kommentet, nem fenyegetek. Látom a számlálót, látom a komokat, rájöttem arra is hogy vannak jobb blogok, de ettől függetlenül örülök ha valaki ír. Olyankor elhiszem hogy jó írni, és hogy szüksége van valakiinek az én írásaimra. De persze mikor napokig alig jön fel valaki , vagy nem kapok véleményeket, na igen az kurva szarul esik,de kinek nem? Lehet ezért írom most ezt? passz...talán tényleg kicsit zavar hogy kevesebb embert érdekel a blogom?...Előfordulhat ha megnézzük milyen egy egomániás őnfejű ember vagyok. Mindegy... ennyi lenne a hirtelen kiakadásom szavakba öntve. Akinek nem inge ne vegye magára... Bocsi de így gondolom a dolgokat..áá faszt a bocsi..Baassza meg!.. nem kérek bocsánatot az agyam kitekert gondolkodása miatt. Ez van..

Ettől eltekintve ezek után is folytatom a blogot. Biztos megcsappan a "rajongóim" száma, de köpök rá , most legalább már nem kell megjátszanom magam...eddig se tettem túl sűrűn...úgy érzem... de cáfoljatok rá ha akartok..

Brianna

15 - Hazajövetel

Lánykák! Itt az új! Véleményekre szomjazom! ^^

Jó olvasást tündérkéim!!!

Amikor egymásra néznek, előbb megfényesedik, majd felragyog a szivárványhártyájuk. Végül kiolvashatsz a szemükből mindent, ami a szerelem: gyengédséget, csodálatot, vágyat, titkot, varázst. Vavyan Fable

Nem tudom mennyi idő telhetett el miközben egymást szerettük, de a gyönyör nem akart csillapodni. Csak lebegtem és lebegtem a szenvedélyben, fulladoztam a kéjben , de nem volt még elég. Ebből soha sem. Úgy vágytam rá mint a drogra , tudtam, nem létezik még egy ember aki ennyire boldoggá tudna tenni. Ő volt a fényem , ő voltam a levegőm, ő volt pulzusom , ő volt a mindenem. Ő volt Robert Pattinson. Aki úgy tűnt fáradhatatlan, aminek persze én nagyon őrültem. Már nem is számoltam hányadik alkalommal gurult le rólam átkarolva forró karjaival. - Most egy kis pihi – lihegte nevetve. Halálomon voltam a fáradságtól, de nem érdekelt. Ugyanúgy belementem volna még egy menetbe. Sosem fogom megszokni ezt az elsöprő érzést. Beleremegtem ha csak Rob arcára gondoltam, égető bőrére az enyémen, csókoktól duzzadt ajkaira. Újra hozzá bújtam – sokadszorra ezen az estén – kinézve az ébredező kisvárosra. Az égen már megjelentek a hajnal első sugarai, félhomály uralta a szobát. Ha tudtam volna, megállítottam volna ezt a tökéletes pillanatot. Feladtam volna mindent, kretén életem minden darabkáját, csak legyen velem örökké. Nevetni kezdtem magamon, hányszor hánytam majdnem el magam Bella naiv, és nyálas monológjain? Milliószor. - Mi az? – hajamon éreztem lehelettét . - Semmi – feleltem egyszerűen. – Jól érzem magam. - Azt el is hiszem, sokat fáradoztam hogy jól érezd magad. – nyújtózkodott egy nagyot, ropogtatva csontjait. - Jaj fogd be! Te is meg kaptad a kis habcsókodat! - lustán a fejéhez vágtam egy párnát. - Az már igaz te kis kéjenc – olyan önelégülten vigyorgott , legszívesebben jól lecsaptam volna. De ami igaz az igaz, lassan úgy érzem nem is kretén Stew vagyok, sokkal inkább nimfó Stew. Most mit tehetnék? Az ő hibája. Nos..részben. - Még egy menet? – nimfó Stewart… Rob arcán egyszerre futott át a fáradság, a vágy keveréke. – De ha persze, nem bírod , akkor nem muszáj. – szólalt meg az aki mindjárt megdöglik a kimerültségtől. - Te csak ne félts engem – azzal már rám is vetette magát…megint… Robert Biztos csak álmodtam az egészet. Megtörténhet, figyelembe véve a vad fantáziálgatásaimat. De nem. Ez a valóság. Kristen Stewart…hozzám tartozik. Velem van. Juhuuu! Kár hogy a sminkes most festi a kamu izmaimat, pedig kedvem lenne ugrándozni, és körbe körbe futkosni mint egy szerelmes idióta. Minden agysejtem – nem mintha olyan sok lenne – azon dolgozott hogy kiderítse az okot amiért ez a tünemény engem választott. A végén nem találtam semmi normális indokot, betudtam annak hogy a fentiek megsajnáltak. - Kezdünk! – rikkantot Chris, mire beálltam az ajtóhoz, magamra erőltetve a szomorú vámpír ábrázatot. Ami nem ment egykönnyen , alig bírtam elfojtani a folyamatos vigyorgás kényszert. Nem..Nem szabad.. Szomorú vámpír,szomorú Edward..- felvihogás – nagyon szomorú Edward , Bella meghalt..az istenért legyél már komolya te szerencsétlen! – felvihogás . – Bella meghal..Kristen meghal…Kristen…oké asszem menni fog a komolyság. Végre rajtam maradt a tragikus maszk. Még belegondolni is fájt mi lenne ha… arcom átváltott kifejezéstelenbe. Szóltak. Indultam, lassan, megállva minden lépcsőfokon. Behunytam a szemem, várva hogy Kristen belém rohanjon , hogy aztán gyenge testét magamhoz szorítva biztos legyek hogy itt van velem. Mert még ha tudtam is hogy abszurd a dolog amibe beleéltem magam, jól esett mikor végre megéreztem ölelő karjait. Felnevettem. Tökéletesen játszotta a szerepét, beleéléssel. Vajon ő is rám gondolt közben? .. Kizárt.. Úgy tűnt az én játékom is tűrhető volt, mert már harmadszorra sikerült felvenni az egészet. Szegény Kris, kifutotta a lelkét is…értem.. Este volt egy kis búcsú buli Montepulcianoban, jó érzés volt egyet lazulni a srácokkal, sajnáltam hogy a következő , utolsó héten nem leszek velük. Viszont , pár hónap és kezdődik az Eclipse. Savanyúan gondoltam az elkövetkezendő New York-i forgatásra, az a sok hét. Legszívesebben a pokolba küldtem volna az egészet. Tudtam, ez csak Kris miatt van, hisz a film nagyon jó, és eddig alig vártam hogy mehessek. Eddig. A buli közben csendesen leléptünk Krissel a szobánkba. Nem igazán beszélgettünk, ő hallgatag volt, ahogy én is. Biztos voltam benne , azon rágódik amin én. Ez volt az utolsó esténk kettesben. Bárcsak beférne a bőröndömbe. Hülye!.. Megakartam neki mutatni az érzéseimet, éreztetni vele a szerelmemet, olyan estét nyújtani neki amit nem felejt el, szavak nélkül akartam szeretni. Tudatni vele a fájdalmat ami már most marcangolt a hiánya miatt. Némán szerettük egymást egy éjjen át. A testiség, ami köztünk volt elsöprő erejűnek bizonyult, de mégsem ez volt a legfőbb. Ha a vágyuk nem lett volna ilyes erős egymás iránt..reméltem hogy Krisnek sem ez a legfontosabb. Én önmagáért szerettem, KStew miatt! - Imádlak RPattz – motyogta Kris mielőtt az álom elnyomta volna , meztelen hátát figyeltem. A hajnali fénysugarak táncot jártak finom bőrén, éreztem ahogy szemhéjaim elnehezülnek, az utolsó még éber gondolatomban eljátszadoztam ezzel a két szóval. „Imádlak RPattz” Önmagamért.. Másnap felgyorsultak az események, miután elhagytuk a szállodát irány a reptér, majd az unalom szigete. Ashley zenét hallgatott, Kristen olvasott , izgett – mozgott , filmezet, evett, majd mikor már kifáradt a nagy semmit tevésbe, elaludt a vállamon. Én nem csináltam mást egész úton őt néztem. Ezredszerre is elmerengtem a kérdésben: egy ilyen idióta mint én, hogy képes megfogni egy ilyen lányt? Lehet ez volt a sorsom, mindesetre nagyon örültem magamnak. Megint elfogott az érzés hogy felálljak majd körbefussam a gépet párszor, de ehelyett inkább Stew hajával játszadoztam a fenn maradó időben. Az Ipodomon egymást váltották a különböző stílusú számok, mégis mindegyik mintha kicsit rólunk szólt volna. Végül a tudat hogy órák vannak még a landolásig valamint Kris közelségének kellemes érzése elaltattak. A zenéim tovább szóltak ugyan, de én már ébren álmodtam tovább. „She took my heart.. i think she took my soul.. „ Késő délután szállt le a járatunk. Kristen vonakodva mászott le rólam, én sem szívesen engedtem el. Egymás után szálltunk le a gépről, de külön mentünk ki a reptérről, velem Ash jött, vele meg a sajátbejáratú kétajtós szekrénye aki Max névre hallgatott. Jaj mi lesz velem este? Mit fogok csinálni nélküle? Leigyam magam vagy Leigyam magam? … megvan! Leiszom magam.. áhh.. Rob, micsoda értelmiség vagy. Ekkor telefonom őrült visításba kezdett, hát ez meg ki a frász? - Halo? - Szevasz haver, Jack vagyok, elvileg már itt vagy LA.ben nem? - De de.. szia – nos ha programot akar, az némiképp változtat majd a terveimen. - Este? Iszogatunk egy kicsit, elmondhatnád milyen volt süttetni a hasad a 40 fokban. - benne vagyok , mindjárt otthon vagyok, ugorj át , de hozz sört. Krisel megvedeltük a készletet. - Engem nézzenek alkoholistának a boltban mi? – hallottam hogy röhög, erre a hangra elfogott egy érzés. Kiszabadultam csajországból! Beismerem imádom Ashleyt, Kristen meg, ő meg Kristen, DE ez az egy hét folyamatos csajokkal lógás, kikészítette a férfijúi önérzetemet. Na ne mind ha sok lenne, de hiányzott már egy jó kis piálás a haverokkal. Kanbuli. Juhééé. - Pontosan, akkor jössz? - Ott leszek és viszem a raktárt is magammal. – szuper akkor leisszuk magunkat Jackel. Már dörzsöltem volna össze a mancsaimat lelkesen mire Jack megszólalt - Ash ott van? – hangja már nem volt laza és lelkes, most már inkább feszengő és türelmetlen. - Jah – sóhajtottam és tudtam mi jön, már nyújtottam is át Ashleynek a telefont. – Jackson az – nyögtem és vártam az elkerülhetetlent. Ash vigyorogva tépte ki a kezemből a mobilt, én meg filózni kezdtem mikor is kapom vissza. Legfeljebb majd Jack visszahozza este, ezek úgyis vonzzák egymást mint a mágnes. Jaj Rob , most miért cseszegeted őket? Még csak nem is járnak, mi együtt is vagyunk Stewal..hmm elvileg..ha úgy vesszük, mégsem csináljuk ezt. Vagy igen? Áá mit tudom én? Fáj a fejem, kell egy sör. Holnapi cuccom már ott feküdt az ágyon, legalábbis a kék zakóból arra következtettem azt kell felvenni . Juppi!..Hol van már az a sör? Kimentem az erkélyre, de alighogy leültem jelzett a PDA-m. Kris volt az. - Este mi jót csinálsz? Basszus, ha most átakar jönni mi a faszt fogok csinálni? Jack és az iváás vagy Kris és a hancúr? Picsába! .. visszapötyögtem neki: - Miért? Nem mertem megírni hogy Jack átjön, hátha akkor megharagszik vagy valami. - Miért bazdmeg! Csak! szóval mit csinálsz?? Hát igen..Imádom. Original Stew. - Elvileg Jackson át jön… Ujjaim száguldoztak , egy idegtépő percig csak vártam. - Szuper, legalább nem fogsz unatkozni. Nikki itt csövezik nálunk. Anyám meg tüzet okád. Felnevettem miközben már egy fokkal nyugodtabban rágyújtottam a cigire. Vajon mivel húzta megint fel MamaStewt? - Miért kapod az osztást? - Csak a szokásos.. cigi, pia, csöves kinézet. Tudod milyen. - Tudom.. - De most lépek piálni , csók ..hiányzol. - Holnap találkozunk..vigyázz magadra. - Te is! Letettem a kütyüt az asztalra. Már 5 perce csak vigyorogtam, mintha valaki odafaragta volna a képemre a mosolyt. De nem bántam. Pár perc múlva megérkezett Jack is a sörökkel. Végre, azt hittem Kellant is hozza. Nem tudom mivan a testvérrel. Talán kidobta a szőke csaja, hmm hogy is hívják? Bakker nem igaz hogy még mindig nem tudom. Nem baj , több sör jut nekünk. Holnap..Holnap MTV Movie Awards.. Képeeeeek: Rob és Kris zúzznak a reptérre Kristen in LAX megérkezés :D Rob is megérkezik 8D Ash # Rob Ash # Rob 2

15. részlet

Lánykák!.. Mindenkitől bocs trehányságom miatt. Perpillanat nem érzem valami jól magam belül. Hamarosan kivergődőm belőle. Addig is itt egy részlet.

Sorry...

Úgy vágytam rá mint a drogra , tudtam, nem létezik még egy ember aki ennyire boldoggá tudna tenni. Ő volt a fényem , ő voltam a levegőm, ő volt pulzusom , ő volt a mindenem. Ő volt Robert Pattinson. Aki úgy tűnt fáradhatatlan, aminek persze én nagyon őrültem.
Már nem is számoltam hányadik alkalommal gurult le rólam átkarolva forró karjaival.

- Most egy kis pihi – lihegte nevetve. Halálomon voltam a fáradságtól, de nem érdekelt. Ugyanúgy belementem volna még egy menetbe. Sosem fogom megszokni ezt az elsöprő érzést. Beleremegtem ha csak Rob arcára gondoltam, égető bőrére az enyémen, csókoktól duzzadt ajkaira. Újra hozzá bújtam – sokadszorra ezen az estén – kinézve az ébredező kisvárosra. Az égen már megjelentek a hajnal első sugarai, félhomály uralta a szobát. Ha tudtam volna, megállítottam volna ezt a tökéletes pillanatot. Feladtam volna mindent, kretén életem minden darabkáját, csak legyen velem örökké. Nevetni kezdtem magamon, hányszor hánytam majdnem el magam Bella naiv, és nyálas monológjain? Milliószor.

- Mi az? – hajamon éreztem lehelettét .

14. Stew mindig megbocsát :]

Lányáim!Sorry amiért ez ilyen rövid, de baromi gyorsan kellett összeraknom! XD Pénteken kaptok kárpótlást!:D Mivel a következő napokat mamáméknál töltöm, kicsit lazulok 8) de ugye falu= no internet xDD Mindegy , remélem tetszeni fog! Nem tudom mi lesz velem nélkületek!Szipszip =( már most hiányoztok!!

Csókőzőőőőőn <3

jah és jó olvasást!!

Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragot tartsunk. Túl rövid ahhoz, hogy eltaszítsunk magunktól valakit anélkül, hogy meghallgatnánk, amit mondani szeretne.

Dorothy Koomson Puffogva meneteltem vissza a szobámba, karjaimmal szorosan összefogva pólóm cafatjait. Megáll az eszem, mi a fasz baja lehet? Biztos felszedett valami cafkát cannesban , na akkor kiherélem. Nyugi Kris, nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, lehet hogy csak fáradt, túlhajszolt, vagy egyszerűen csak homokos. Próbáltam megnyugodni, több kevesebb sikerrel. Utálom ha nem kapom meg amit akarok, ráadásul amit ennyire akarok. Talán majd este, igen… nem vagyok ideges, majd este kiengesztel megint. Valamivel később, már az előtérben várakoztam. Dög meleg volt odakint ezért egy lenge kis kék szoknyát vettem fel, ami igazi ritkaságnak számított a ruhatáramban. Fejembe húztam a ray bahn-omat, és vártam hogy végre megérkezzenek a többiek. A recepciós csajt bámultam , annyira le tudtam volna csapni, azt nem tudom miért. Csak. Bamba képével a lift felé bámult, Rob és Ash léptek ki a felvonóból. Eléjük mentem , a portás kiscsaj úgy falta Robot a szemével mint valami keselyű. Legalább megvan az ok amiért belehúznám a fejét a pultba. Közelebb húzódtam Robhoz, azzal a „hivatalosan nem járunk ám, de ő mégis hozzám tartozik,szóval kopj le de kurva gyorsan” nézéssel. Elhaladtunk a recepció előtt, nem bírta ki hogy ne szólaljon meg „ szép napot” vigyorgott a luvnya. Hát én sem bírtam ki hogy hátra ne szóljak. Igazi 32 fogas bájvigyort eresztettem felé, úgy szűrtem a fogaimon keresztül : „ Neked is szép napot ribikém, vigyázz nehogy letöröljem a vigyort a mafla képedről – ha valaki messziről látna, még kedvesnek is gondolna. A csaj megütközve nézett rám, majd az üveglapra szegezte tekintetét. Ashley felvihogott mellettem , Rob úgy tűnt semmit nem vett észre. Amint kiléptünk a 3000 fokba, elhúzódtam tőle. Azért még volt bennem egy adag sértődöttség. Ashbe karoltam és elkezdtük a naaagy városnézést. Negyed órával később azt hittem meggyulladok. Hiába volt rajtam szoknya, mintha télikabát lett volna ebben a melegben. - Najó, én megdöglöm, húzzunk már kajálni. – mondtam elfulladva , kiszáradt számban még a nyál is összefutott egy hideg heineken gondolatára. - Szerintem is Ash, nagyon meleg van. – Rob egyetértő monológja a hátam mögül jött. Örültem hogy egyetért, mert így Ashley is felhagyott a mártírrá képzésünkkel. Megkerestük a legközelebbi éttermet , ami egy pizzéria volt. Milyen meglepő!.. Mielőtt rendelhettünk volna Ash közbeavatkozott. - Italnak három ásványvizet kérünk - jelentette ki, a pincér már rohant is teljesíteni a rendelést. Robbal bevágtuk a „Mi a fasz?” fejet. - Jaj srácok!Ilyen melegben nem szabad hideg sört vedelni, könyörgöm legalább egyszer hallgassatok rám. Mintha csak az anyámat hallanám. Ashley lehetne az ő tökéletes kislánya. Ha már én sose leszek az, szerinte. Pff. micsoda marhaság, itt kortyolgathatom a vizecském, pedig ihatnám a… - Ugye mennyivel jobb így? – kérdezte Ash, Robbal összenéztünk, valószínű neki is végigfutott az agyán pár kifejezés amit vissza mondhatna neki. - Sokkal – vicsorítottam rá a vizet iszogatva.. pfuuj.. – Akkor legalább egy cigit szívjunk el – ajánlottam fel, és ez ellen már Ashnek sem volt kifogása. Rob csak ült és nézte ahogy tekerek, folyamat a haját túrta, biztos ideges. De nem érdekel, kapja csak amit érdemel. Végeztem a cigivel és rágyújtottam, a jótékony hatás nem maradhatott el. Mikor pár perccel később betámadott minket pár olasz turista mi készségesen pózoltunk velük, még röhögcséltünk is a zavarukon. - Nem megyünk egyet bulizni? – kérdezte Ash komolyságot erőltetve hangjába. Szemei olyan szépen álltak keresztbe , max a következő sarkig jutott volna el. A nagy komolyság is csak addig tartott míg meg nem látott egy sárga kocsit elhajtani. Akkor kitört belőle a visító röhögés. Mindig mondom hogy erős a cucc, ő erre mindig azt feleli hogy kibírja, és valahogy mindig is végződik a dolog. - Na gyere, menjünk vissza a szállodába – belekaroltam de ő morcosan megmakacsolta magát. – Ash! Még csak délután két óra van, nincs nyitva egy bár sem. - Akkor igyunk a szállodában! – toporzékolt mint valami rinyapina. Ash..Ash.. többet nem kapsz füvet az is biztos. De jó, menjünk bele a játékba, a szállodáig úgy is kidőlsz. - Oké, de most zúzzunk. – végre elindult, vagyis inkább eltáncolt az ajtó felé. Tisztára mint Alice a filmekben. Már értem miért tudja olyan hitelesen eljátszani. Felnevettem. - Minek örülsz ennyire? – Rob lépett mellém. - Nem mindegy? – vágtam rá gyorsítva lépteimen. Mire visszaértünk a Hotelbe Ashley már az én vállamon fetrengett. Rob ismét bepróbálkozott, segíteni akart Ash cipelésében ezért átkarolta a derekát. Beértünk az előtérbe. A recepció felé néztem, legjobb barátnőm a pultot bámulta mereven. Helyes! Nagyon helyes! - Ahh.. – sóhajtottam mikor Ash végre landolt az ágyában, a vállam már teljesen elgémberedett. Bezártam az ajtaját most már nem lesz gáz. Bemásztam a liftbe , Rob ott várt meg. Miért kell nekünk ugyanazon a tetves szinten lakni? Játszottam a passzív agresszív szerepemet amíg ki nem nyílt az ajtó, akkor aztán meglódultam a szobám felé. Már az ajtónál voltam mikor erős kezét éreztem a könyökömnél, ma felé rántott. Hirtelen ott álltam előtte. Alig pár centi volt köztünk. Arca értetlenséget tükrözött. - Most nem is szólsz hozzám? - kérdezte halkan mire elfordítottam az arcom. Lehet hogy durcás kispicsának tűnök, és akkor mi van? – Nézz rám ! – kérlelt de én makacsul ellenálltam – Nézz rám! – akkor sem! – Az istenért nézz már rám Kristen! - odafordultam ügyelve hogy tekintetem kifejezéstelennek tűnjön. – Kérlek.. – sóhajtott - megbeszélhetnénk a dolgot? - Ugyan mit beszéljünk rajta? Nem akarsz velem lefeküdni, világos mint a vak ablak. Faszom, akkor nem értem eddig miért .. - Hallgass már végig bassza meg! – szólt közbe, szinte kiabált , pedig nem szokott. Erre már én is megszeppentem. Remegő kezei közé fogta arcom . – Most jól figyelj, mert nem fogom többet elmondani… - hideg kék szemei nem eresztették pillantásom- Te vagy minden amit a 22 évem alatt akartam! Szeretlek, a nap minden percében tudnék veled szeretkezni! Most is iszonyúan vágyom rád – lehelte pár milliméterre a számtól .Éreztem hogy a szívem dübörög a mellkasomban. A Közelsége elbódított -… ezek után kérdezem hogy mi is a problémád? - Én..Én – dadogtam , de ő egy pillanat alatt elfeledtette velem a folytatást. Nem mintha lett volna, mert már azt sem tudtam miért voltam ideg. És megint csak cseresznye íze volt.. annyira mámorító, elájultam volna ott helyben , ha nem tart olyan erősen. Fogalmam sincs hogy jutottunk be a szobámba, egyszer csak azt vettem észre hogy már konyhaasztalon fekszem és az Ing gallérján keresztül húzom magamhoz Robot. Lábaim bilincsbe záródtak dereka körül miközben keze már a pólóm a szoknyám alatt járt, ami alig pár pillanat múlva már a földön hevert( most legalább nem tépte szét.) Nem volt rajtam melltartó, és ezt ő is rögtön észrevette, ajkai birtokba vettek . Az a kis idő amíg még magamnál voltam, épp arra volt elég hogy az kibontsam a nadrágját. Azután a külvilág megszűnt létezni, átadva helyét a megrészegítően álomszerű kéj érzésének.. Képek :D Kris , Rob és Ash a vendéglőben cigi XD Pózolás Városnézés A cigi 2 xD Újabb Photo maKE :D

13. Kiengesztelés

Drágaságaim! Itt az új.. a baljós 13. xDD ami egy kicsit 18 :D kicsit nagyon!xDD

Nem tudnék már mit írni, így is átmentem már céklába :D

Jó olvasást!

Ha nem lehetsz az enyém, akkor én leszek a tiéd. Vedd el az egész lényemet, vagy egy részét, vagy csak egy darabot, ahogy akarod! Csak akarj engem!

J. R. Ward

Robert

Ez a repülő miért nem tud gyorsabban menni? Úgy érzem mintha nem is haladna ez a szar. Mikor érünk már oda?? Megőrülök ! Lazíts Robert!...Bírd ki még egy kicsit.. de ha egyszer olyan idegesítő.

- Kérjük, kapcsolják be a biztonsági öveiket! – szólalt meg egy női hang. Megrántottam a csatot. Nem mozdult. Nyugodj már le öregem!.. Szép lassan..Kattant a zár, már csak pár perc. Juhéé!

Miközben a csomagokat vadásztam, felnéztem az kivetítőre. Jaj de fantasztikus , a Vancouver-i járat 2 órát késik. Örömömben megtudtam volna fojtani a bambán vigyorgó stewardesst. Ez meg minek örül? Mindjárt kiverem a fogait… Le kell nyugodnom, nyugi. Kristen..Én..Hálószoba..hmm.. máris sokkal jobb. Legalább lesz időm, hogy felkészüljek a fogadására. A kieszelt kis tervemre gondoltam, sokkal jobb kedvem lett.

Kristen

Hogy kapná be az összes rohadt tetű légitársaság. Két óra késéssel indulunk el, ráadásul úgy érzem mintha egyhelyben repdesne ez a vacak.

- Most meg mivan? – feleszméltem , Ashley a székem karfájára bámult , amit most kezem szorított satuba. Baszkii.. – azt hittem nem félsz a repüléstől.

- Nem is. Csak már oda akarok érni. – dünnyögtem egykedvűen.

- Szerintem hallgass egy kis zenét , beletelik még pár órába az út – Ash vigyorgott, én meg morcosan kapcsoltam be az IpoDomat, akkor legalább keressünk valami depresszív zenét.

Napoknak tűnő órák múlva, végre nagy nehezen levergődtünk a gépről. Csomagot fel és már mehetünk is. Alig hogy kiértünk az ajtón megcsapott a párás meleg, levedlettem magamról a dzsekimet , volt vagy 110 fok. Hálát adtam a fentieknek amiért a kocsiban és a szállodába is működött a lég kondi. Így elviselhetőbb volt a kánikula. A Hotel nagyon elegáns természetesen, nekem túl puccos, de Ash majd beájult az ilyen „klasszul berendezett” helyektől. A jó szó erre a giccs lett volna, de nem akartam elrontani a kedvét.

Felmarkoltam a kulcskártyámat és már mentem is volna, de a recepciós csaj akart még valamit.

- Van egy üzenete – makogta zavartan. Olyan furán nézett ránk, valami azt súgta Rob – pár órával előttünk – nagy hatást tett rá. Kirántottam a kezéből a borítékot, feltéptem majd átfutottam a két sornyi szöveget. „ 365. Kiengeszteljelek? ….Rob„

Hangosan felnevettem, közben a szívem már a torkomban volt ahogy agyam visszaemlékezett a telefonbeszélgetésre. Szegény Ash , csak nézett ram hülyén mikor közöltem vele hogy nekem el kell húznom most, mert nagyon nagyon fáradt vagyok. Ehhez képest úgy remegtem mint valami idióta. Igen , fáradt vagyok, azért akarok már végre felsprintelni a szobámba.

- DE megígérted! – toporzékolt Ash.

- Mit is?

- Hogy eljössz velem kajálni meg város nézni, és főleg új cuccokat nézegetni.

- Ja..igen..még korán van! Majd délután elmegyünk, addig alszunk egyet. Látom hogy te is fáradt vagy! – nyomattam egy műásítást remélve hogy megúszom a dolgot.

- Most hogy így mondod, tényleg kicsit fáradt…

- Na látod! Akkor menjünk aludni..- vágtam rá mialatt futólépésben a lifthez indultam.

- De délután eljössz velem!

- Ígérem – szóltam vissza hátam mögött,aztán már ott sem voltam. Már a második jártunk , mikor szemem a tükörlapra tévedt. Te jó isten, úgy festek mint akit most daráltak meg és hánytak ki. Ráadásul a buzi melegtől jobban bűzlőm mint egy zsírdisznó. Lehet a liftes gyerek is a szagomtól vág pofákat? Kapja be!

Végre beértem a szobámba, első dolgom volt előkaparni egy jó hideg heinekent a hűtőmből.

Mi a szösz? A szobatelefon pirosan villogott , jelezve hogy üzenetem van. Ki lehet az? Talán Rob. Belekortyoltam a sörbe és benyomtam az üzenet meghallgatás gombját.

- Egy új üzenet. Kristen! Itt az anyád! Oda értél már? Ha igen, azonnal hívj vissza. Ne felejts el bekenni magad, ne hogy nekem leégj a forró napon, bepakoltam a 40 faktorost! Nehogy nekem hideg sört vedelj, hamar a fejedbe száll abban a kánikulában. Csak ennyit akartam, és hívj vissza! Üzenet vége.

Nem is értem miért lepődtem meg, benyomtam a törlést, majd megemeltem az üveget.

- Egészségedre anyu! – lehúztam egy jó nagy kortyot. Bevágtattam a fürdőbe rendbe szedni magam. Fenséges érzés volt lezuhanyozni . Felhúztam egy rövid nadrágot egy pólóval. Nem szárítottam meg a hajam, ilyen hőségben, magától is megszárad majd. Belenéztem az ajtó mellett lévő tükörbe. Jól éreztem magam, az más dolog hogy nem voltam valami dögös, de legalább kényelmes volt.

365. Kopogtam. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó. Ott állt előttem Ő, teljes életnagyságban. Nem volt rajta más, csak a kék farmere, az is lecipzárazva, kigombolva.

Valami oknál fogva rögtön oda tévedt a szemem , majd egyre feljebb és feljebb meztelen mellkasán, borostás arcán, végül kócos haján. Beharaptam a számat. Istenem menten elfolyok ettől a pasitól. Nézegettem volna még napokig, de ő fogta magát és berántott a szobába. Az ajtót kulcsra zárta, meg voltam zavarodva, nem tudtam mi fog következni.

Úgy látszott Ő mindent eltervezett, akár egy ragadozó úgy közeledett hozzám. Szemei szinte felfaltak. A kanapénak támaszkodtam ahogy egyre közelebb és közelebb jött. Mentolos lehelete az arcomat simogatta, keze finoman cirkált az arcomon. Behunytam a szemem, élveztem a közelségét. Egy pillanat műve volt csupán, és a gyengédséget felváltotta a türelmetlen vadság. Ajkait az enyémre tapasztotta. Finom ujjai végig simították a karomat,és az oldalamat, édes bizsergést hagyva maguk után . Felkapott , én pedig boldogan fontam köré lábaimat.

- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe , egész testemen borzongás futott végig.

- Szeretlek - mormoltam a nyakába. Éreztem ahogy megmerevedik a tartása. A következő másodpercben , hátam már a falnak vetült. Fél kézzel tartott meg. Ujjai az államra csúsztak , felemelte a fejem , így kényszerítve hogy szemébe nézzek. Belebámultam a nagy kék szemekbe, nem tudtam mit csinálni. Elvesztem kínzóan gyönyörű tekintetében. Lassan újra megcsókolt, mosolygott, elégedetten. Gondolom örült magának. Pólóm , múló tüneményként foszlott szét kezei alatt. Azért ez már kezd sok lenni, hamarosan egy komplett ruhatárral jön nekem. Várjunk csak.. ez most kit érdekel? Amíg így csókol , addig tőlem még a cipőmet is összevághatja apró darabokra,ha úgy tartja kedve.

Lelökött az ágyra majd a nadrágomat kezdte lefelé rángatni, és én? Én persze készségesen segítettem neki. A vágyakozástól szinte megkattantam, erre Rob még rátett egy lapáttal. Fogta magát, kiegyenesedett, és elindult az ablak felé. Most meg mi a rák van? Kezdtem megijedni hogy itt hagy, hát akkor felnégyelem bassza meg . Kicsit megnyugodtam , mikor a függöny zsinórjáért nyúlt.

Hirtelen teljesen sötét lett, nem láttam semmit. Vártam hogy történjen valami, és történt is. Puha kezei a combjaimat kezdték simogatni , köröket írtak le mind feljebb és feljebb. Váratlanul, erősen szétfeszített a lábaimat, a következő pillanatban már ajkait és nyelvét éreztem magamban. Kezemet a számra szorítottam,de még így is hatalmasat sikítottam.

Uramisten! Ennyit nem bírok elviselni!Képtelenség!Gyötrődve vonaglottam a karjai közt.

Kéjes sóhajaim betöltötték a szobát, elviselhetetlen volt minden egyes pillanat, mégis azt kívántam, bár sose lenne vége. A hajába markoltam,még közelebb húzva magamhoz. Ahogy gyorsított a tempón nyögéseim egyre hangosabban kívánták a gyönyört. Az utolsó pillanatban megállt, azt hittem ott robbanok fel a kielégületlenség hevében.

- Kérlek – elcsuklott hangom nem volt több mint halk,könyörgő suttogás.

- Mond ki ! – hangja önelégültségtől csengett. Megtudtam volna fojtani, ha épp nem vergődtem volna az őrület határán.

- Szeretlek! – nyögtem ki végül. Abban a pillanatban odaadóan folytatta , és én végre eljutottam a csúcsra. Soha nem fogom megszokni a leírhatatlan élvezet hullámokat amik átáramoltak egész testemen. Nehéz köd borult az agyamra . Hallottam ahogy sikoltok , éreztem ahogy testem ívben megfeszül majd remegve hull vissza az ágyra. De mintha nem is én lettem volna. A benti Kristen épp euforikus sokkhatás alatt volt.

Percek teltek el, mire egyáltalán volt erőm a szemem kinyitására. Meg akartam csókolni Robot. Lenyúltam a lábaimhoz, de már nem volt ott. Újra napfény áramlott be a szobába, kiégetve a retinámat. Mi a fasz?

- Rob.. mi a frászt csinálsz? – krákogtam rá , megterhelt hangszálaim beintettek nekem.

- Nem megyünk Ashleyvel kajálni??- értetlenkedve nézett rám.

- Nem folytatjuk? – kérdeztem vissza, azt akartam hogy neki is legyen olyan jó mint amilyen orbitálisan jó volt nekem is. De hát néha olyan gyengeelméjű tud lenni.

Bevetődött mellém, és végre megkaptam a csókomat is.

- Nem, ez volt a te kiengesztelésed.. remélem sikeres volt. – vigyorgott mint a fakutya.

- Hát… ami azt illeti – nesze te kis egoista – el tudnék viselni még egy kiengesztelést a teljes megbocsátáshoz. – elröhögtem magam halálra vált fején. – Akkor este?

- Mi lesz este? - kretén..

- Te meg Én.. – már kezdtem volna rámászni, de ő megállított. – Most meg mivan?

- Semmi. – vágta rá azonnal - Este, te meg én… de most te meg Ash meg én, ok?

- Ok – motyogtam zabosan. Fasznak se volt kedve most kajálgatni meg vásárolgatni, és főleg nem a 200 fokban várost nézegetni. Inkább egész nap a szálloda hűs szobáiban szexelni kifulladásig, na igen, ez már egy elfogadhatóbb terv. Persze Mr. Jófejvagyokhaegyszermegígértemvalamitaztbeistartom Pattinson megint keresztbehúzta a számításaimat. Még egy utolsó próbálkozást tettem az elcsábítására, ráültem a derekára és próbáltam nem zavarba jönni a meztelenségemtől. Még egy tündéri „lécci maradjunk itt és szeretkezzük szét az agyunkat „ fejet is bevágtam. Semmi nem hatot rá. Bassza meg! Mi a rák van vele ? Jól felhúzva magam, összekaptam a cuccaim.

- Most haragszol? – kérdezte halkan, ááá neem, kb. mindjárt szétrobbanok az idegtől hogy nem akarsz velem lefeküdni, de neem haragszom.

- Nem – mordultam fel és az ajtó felé vettem az irányt.

- Kristen – elkapta a csuklómat, de én kirántottam magam .

- Az előtérben találkozunk – szűrtem ki a fogaimon keresztül. Átszaladtam a szobán, jól bevágva az ajtót magam mögött. Ezt neked Pattinson.