say it!

Szóóóval..drága megmaradt olvasóim akik még nem utáltok durván űzött lustaságom által elkövetett fejezet hiány miatt...Elgondolkodtam...megint!(igen tudom, hogy abból csak a baj van :P ):D Lenne itt egy életbevágóan nagyon nagyon nagyon nagy kérdés, mivel most holtponthoz értem és jól bealudtam a ficcel, szükségem lenne a véleményetekre. Igazából itt van az RS ficcem, tudjátok amit olvasni szoktatok ^^ Ééééés elfogyott a motíváló erőm, mármint az a helyzet áll fent hogy eldönthetnétek helyettem: befejezzem az egészet és hellosziaszevaszágyőőgúúdbáj utolsó fejezet, vaagy netalántán lenne rá kereslet ha tovább vinném? hmm ? hmm? hmm? tudjátok hogy csak őszintén! Tényleg érdekel, és nyugodtan, könyörgöm a nemleges válaszok is jöhetnek ha úgy érzitek. Csak mert mostanában annyira nincs rá hajlamom, de ha nektek tetszik akkor azért kipréselem amim még maradt. Arra kérem az aktívabb olvasókat komoljanak nekem, akár név nélkül is, de névvel is lehet mert nem veszem fel. Egy darab Igen( Írd tovább) vagy egy darab Nem( hagyd abba!) - ennyi az össz amit kérek, pár szót... Csak őszintén! ;]

üdv & láw: B.
ps: van itt nektek valami, ez egy teljesen különálló dolog, de kíváncsi lennék kit érdekelne? Ha érdekelne egyáltalán valakit..:P Pár sor csak az elejéről..

AZ...

Az ajtó kulcsra zárva, a szülők 1000 mérföldön kívül, tesó suliban. Kezdődhet a szórakozás!
„Akkor sem vagy normális Kristen Stewart” járt az agyamban, de azért csak elindítottam a gépet. Gyors mosás +centrifuga. A mosógép pár perc alatt vad rángásokkal életre kelt.
Ott álltam a tükör előtt fehér trikóban, és farmer sortban, magamat vizsgálgatva. Vajon miért nem kellek senkinek? Jó ,nem vagyok egy szépség. Elég vézna testalkat, sápadt fehér bőr, derékig érő hosszú barna haj, piszkos zöld szemek. Ez voltam én, teljes csúfságomban. Feljebb húzva a trikót szemem lapos hasamra tévedt, majd még feljebb haladva próbálta megtalálni a melleimet, de azok jól elrejtőztek. Ez van, nem születhet mindenki Rebeca Blocknak, neki bezzeg nincsenek ilyen problémai. Elfordultam a tükörtől és felpattantam a mosóra. Ez majd helyre tesz, gyanítom a mosógép nem néz le úgy mint az a majom Burnett. Nem is érdekel, soha nem is érdekelt!
A kezeimre támaszkodva dőltem hátra és próbáltam lazítani. Erre is csak Nikki tud rávenni: „Ne izgulj Kris jó lesz! Totál szuper , csak ellazulsz és már érzed is. Hidd el egy jó orgazmus és kiadod az összes feszültséget.” Hát persze Nikki, neked könnyű. Imádnak a suliban, bezzeg engem, egy barátom volt az is kidobott. Oké Kris!Azért csak Lazíts!
Megpróbáltam a lehető legjobban elengedni magam, de nem igazán tudtam mire számítsak. Aztán egyszerre csak bizseregni kezdett a hasam tájéka. Hmm nem is olyan rossz. A gép ütemes rángásaitól egyre jobban éreztem a bizsergést, ami lassan összpontosulni kezdett egy bizonyos helyen. Ekkor szakadt fel belőlem az első halk sikoly. Szégyenkezve kaptam kezem a szám elé, majd pár pillanat múlva visszaejtettem, most meg mit parázom? Nincs itthon senki. Nyugalom.
Így hát izgatottan vetettem bele magam újra a kellemes érzésekbe. A gép döcögésétől soha meg nem tapasztalt dolgok törtek rám, majd meggyulladtam az őrjítő vágytól, ami egyre csak nőtt testemben. Boldogan sikoltottam a kielégülés felé vezető útón, tudtam már nem kell sok, és valami ennél is jobban lesz részem. Már csak pillanatok választottak el a repüléstől, euforikus nyögések bugyogtak fel belőlem.

Valaki dörömbölni kezdett. Mi a fasz? Lehet hogy csak bekép…megint.

- Kristen bent vagy?! –jött egy hang az ajtón túlról. Bassza meg! Ez meg mit keres itt? Még suliban kellene lennie. Félig csalódottan félig bosszúsan kászálódtam le a gépről, az ajtó felé indulva. Kinyitottam, és ott állt Mr. előbb haza jövök a suliból mert én vagyok a menő gyerek aki megteheti Stewart. Kisomfordáltam mellette, rá sem néztem. Ő viszont karon ragadott.