17.Tökéletes este??

Lánykááák! Itt az új fejezet... halkan súgom meg hogy ez lesz az utolsó...ilyen fejezet...hogy miért? Azt nem mondooom meeeg :P xD

Remélem tetszeni fog, kicsit vakációs, kicsit röhögős, de inkább vakációs :D

Jó olvasgatást!!

Miként minden bölcs ember fia tudja, az utazások a szerelmesek egymásra találásával végződnek.

William Shakespeare

Nem bírtunk tovább várni, már a liftben éreztem simuló karját a derekamon. De hát hogyis bírnánk türtőztetni magunkat mikor az a búcsú esténk? Minden pillanatát kiakartam élvezni, mert tudtam amint felkel a nap, ő elmegy. Én maradok. Nem akartam ezen járatni az agyam, addig legalábbis nem amíg reggel nem lesz. Ez a mi esténk. Tökéletesnek kell lennie.

Beléptünk a sötét hotelszobába. Még be se csapódott az ajtó mögöttünk, Rob hosszú ujjai máris a szoknyám alatt jártak. Hátra fordultam hogy szembekerüljek vele, és egyúttal megszabadítsam sötétkék zakójától. Fölakartam ugrani rá, elrugaszkodtam , de ő nem vette a lapot - még mindig a szoknyámnál turkált – így nem is tartott meg. Rajta csimpaszkodva vártam hogy végre megtartson, de amennyire észrevettem nem bírta kifeszegetni kezét szűk ruhám alól. Fújtam egyet zavaromban, engedve a lábaim szorításán visszahuppantam a földre. Hát ez jól kezdődik.

- Oké, semmi gáz, folytassuk – mondta halkan és ajkai már birtokba is vettek. Rögtön elfelejtettem ezt a kis affért, és már húztam is az ágy felé. Útközben megszabadítottam az ingjétől, ő pedig lefeszegette rólam a szoknyát. Meleg puha bőre az enyémhez ért, libabőrős lettem. Hirtelen elhúzódott, kábán meredtem rá, nem értettem mit akar. De ő csak mosolyogva letaszított az ágyra, elbűvölten néztem ahogy végre megszabadul a nadrágjától, de az még elbűvölőbb volt mikor megláttam a dudort ami ott feszült a boxerében. Teljesen bezsongtam. Csinálj velem amit akarsz te férfiállat!! Kérlelő tekintetem láttán fölém hajolt , a melltartómmal bíbelődött. Végre kicsomagolt belőle én meg már húztam volna magamhoz mikor…

- Aúú – jajdultam fel meglepetten, először nem is esett le mivolt ez.

- Hoppá.. – suttogta Rob rémülten, mi van már? – Ne haragudj, mindjárt megoldom – hadarta gyorsan.

- Aúú – mondtam megint. – Mi a faszt csinálsz már? – rivalltam rá mert egyre jobban fájt. A sötétben nem láttam semmit,Rob lemászott rólam, majd halk neszezés után a fény megvakított.

- Baszki – motyogta kétségbeesetten.

- Mi van? – meguntam a dolgot, feltápászkodtam hogy megnézzem mi a baja ennek a jó képességűnek. Amint a tükör elé léptem eltátottam a szám. Ott álltam egy szál csöcsben, mögöttem Rob – aki nem tudja eldönteni röhögjön vagy sírjon. – a hajamból meg a melltartóm csüngött a föld felé. Legalább rájöttem mi fájt. Megszemléltem ahol a csat összegubancolódott a hajammal. Csak egy nagy gombócot láttam. Elkezdtem szétbontani a gubót , de úgy láttam csak rosszabb lesz, hát akkor kénytelen leszek megvállni pár hajszálamtól. Fasza.

- Gyere , segíts! – szóltam Robnak, aki úgy tűnt a röhögést választotta. Marha. – Fogd meg a melltartót és húzd, én majd fogom a hajam. Háromra , egy…kettő…három – Rob húzni kezdte, én is húztam. Gyűrtük , csavartuk, téptük. Semmi… Kétségbeesetten prüszköltem az erölködéstől. Rob megölelt, én meg elindultam a konyha felé, ahogy voltam Robostól, melltartóstól, hajastól..

- Vágd ki! – adtam az ollót a kezébe. Úgy tűnt nem nagyon tetszett neki az ötlet, de ádáz tekintetem láttán mégiscsak belement. Velem nem fog kicseszni egy szaros melltartó. Felültem a konyha pultra várva a műtét kezdetét. Rob keze remegett a levegőben.

- Nyugi, amúgyis le kell vágatnom az új film miatt. – próbáltam könnyed hangot megütni hogy lenyugtassam, nem keltet valami bizalomgerjesztő látványt azzal az ollóval. Imádkozni kezdtem hogy azért ne legyek teljesen kopasz mire ennek vége. Nyissz…Nyissz.. Nyissz… pár hátborzongató pillanat múlva a melltartó az ölemben landolt , egy kupac haj kíséretében. Remek. Kicsit félre döntöttem a fejem hogy megnézhessem magam a sütőlapon. Igaz egy jó nagy rész hiányzott a hajamból , de nem volt feltűnő a különbség. Tekintetem visszacsúszott őrá, bűnbánó arcától elöntött a szomorúság.

- Azt akartam hogy ez az este tökéletes legyen.. – mondtam elcsukló hanggal.

- Stew! Ez az este az is! – mormolta a fülembe, lehajolt hozzám átölelve a derekam. Szorosan viszonoztam az ölelést, nem akartam hogy elengedjen.

- Az hát...persze – feleltem gúnyosan, egyik kezem automatikusan a kivágott foltra tévedt.

- Te kis lökött – nevetett halkan – nekem minden este tökély amikor veled lehetek. Kis gyagyás. – Bársonyos hanglejtésétől nyugalom áradt szét rajtam. – Na gyere....- fogott és felkapott a pultról,én meg végre körülfonhattam a lábaimmal. Megállt velem a hűtőnél és kivett egy gyorsjeges zacskót. Vajon azzal meg mit akar? Lejegelni a fejemet? Bármennyire is meglepő, a hajvágás nem fáj…

- Minek a jég? – kérdeztem rá mert nem jutott semmi az eszembe..

- Majd megtudod – ígérte. Lágy hangjától, megremegett a gyomrom izgalmamban.

Ismét ledobott az ágyra, de most ő is velem jött, muszáj volt neki, mert egy másodpercre nem engedtem volna el. Percekig csak csókoltuk, simogattuk egymást, de aztán Rob lefejtette magáról a karjaimat. Lenyúlt a jégkockákért,én persze még mindig nem sejtettem mi lehet a terve velük. Csodás ajkai közé illesztett egyet így indulva felfedező útra a testemen. Az élmény magával ragadó volt, még azt is elfelejtettem hogyan kell levegőt venni. „Hideg csókja” végigszántották a bőrömet, le a hasamig, fel a melleimig – itt már tényleg nem pazaroltam holmi levegővételre az időmet – majd a nyakamhoz. Hűs ajkai az enyémre találtak, éreztem hogy roppan szét fogai közt az apróra olvadt jég. Felsikoltottam mikor újra a melleimhez ért, kábultan sodródtam az érzésben, hiába volt jéghideg az érintés, én mégis égtem.

Újabb kockát vett a szájához , kábult Stew remegve várta a folytatást”, csakhogy Rob most már nem felvelé indult, hanem lefelé. Meglepődtem magamon, mekkorát birok nyögni. Pedig még csak a belső combomon járhatott, lágyan végighúzva minden egyes ponton ajkát elnyújtva ezzel az élvezetet.

- Robert..Robert…Robert… - leheltem kábultan, mert más nem nagyon tudtam- megjegyzem nem is akartam volna - kinyögni...de azt hiszem így is megértette.

Végre rám talált, de abban a pillanatban nem sikítottam, nem nyögtem elcsukló hanggal. Egyszerűen csak megsemmisültem. Szó nem jött a torkomra, a hangomat rég elhagytam. A hátam megfeszült , kezeimmel úgy markoltam a takarót mintha az megvédene az elsöprő erejű hullámtól, ami perceken keresztül hevesen ostromolt. Azt hittem soha nem ér végett, hogy testem halálom napjáig fog remegni a gyönyörben.

Mikor már épp kezdtem örülni annak hogy újra kapok levegőt, megéreztem Robot magamban.

Meztelen testünk egymáshoz simult, ujjaink összekulcsolódtak. Ilyenkor mindig rám tört a felismerés, csak vele vagyok egész...

Először lágyan , lassan mozogtunk, élvezve a másik kéjben izzó pillantását. Az övé olyan gyönyörű volt , belesajdult minden porcikám ha csak ránéztem. Behunytam a szemem mielőtt kicsordult volna a könnyem. Hát én tiszta idióta vagyok, az biztos. Azért sírok mert annyira szeretem Robot. Hát ez kemény…

Időközben én kerültem felülre, így kezeim most az ő mellkasán támaszkodtak. Egyre csak gyorsítottunk a tempón mígnem Rob megremegett.

- Szeretlek – szorított magához erősen. Mosolyt csalt az arcomra, majd a hörgéstől - ami a mellkasából szakadt fel - a mosoly átváltott diadalittas ,fáradt vigyorrá.

Pár pillanat múlva egy elégedett sikollyal követtem. Már nem voltak gondolataim, az extázis éltetett , folyt az ereimben, ettől dübörgött a szívem.

Percekbe, -vagy órákba? – telt mire felfogtam hol is vagyok. Rob karjai még mindig öleltek, az ő szíve már normális ütemben vert. Kicsit megemeltem a fejem hogy ránézhessek, valószínűleg ugyanazt láthatta rajtam mint saját magán, mert elvigyorodott. Fáradtan, kimerülten, másztam le róla. Nagy ásítást követően oldalra fordultam, karjai – ahogy mindig – most is átfogtak.

- Szeretlek...– motyogtam félálomban.

- Én is téged kismanóm – hallottam még a fülem mögül a kuncogást,az jutott eszembe , mégis csak tökéletes este volt.

A reggel már nem volt olyan tökéletes mint az éjjel. Reggel hatkor ébresztő, gépiesen lezuhanyoztunk, felöltöztünk , fésülködtünk – már amennyi hajam maradt - , majd indulás hozzánk. Anyám kicsattanó örömmel fogadta Robot. Pár pillanatig ugyan engem is végigmért, szörnyülködő pillantást vetve a hajamra, majd vissza Robhoz és a „tömjük meg kajával amíg szét nem hányja magát" hadművelethez. Mikor szegény srácom már mozdulni sem tudott, végre elindultunk a reptérre. Szerettem volna egy kicsit még kettesben maradni vele, de persze olyan nincs hogy magánélet ha van Managered, testőröd. Azok mindig ott nyüzsögnek körülötted.

- Nem akarom hogy elmenj – mondtam neki elkeseredetten.

- Én sem akarom , de muszáj – savanyú képet vágott. Megöleltük egymást, többre nem futotta, helyesbítek : nem futhatta. Anyám már így is gyanakodva vizslatott minket, tudtam én hogy necces lesz a hazaút.

Sóhajtva elváltam tőle, akartam még legalább egy csókot, és idegesített hogy nem kaphatom meg.

Anyám is odalépett Robhoz. Na ez meg mit akar?... ledöbbentem mikor ő is odabújt az ÉN életem értelméhez. Pff… most már biztos nem lesz unalmas az a hazaút. Hogy ölelgeti már!.. Rob meg még rá is tesz, najó én most szálltam be a kocsiba. Odavágtattam a Minimhez , beültem az anyós ülésre.

Pár pillanat múlva megjelent Rob az ablaknál... anyám eleresztette végre.

- Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni… - susogta a fülembe. Még mindig borzongtam édes hangjától mikor megcsókolt. Nem igazán hatot meg anyám állának koppanása a betonon. Most már mindegy. Legalább megkaptam a csókom. Utoljára végigsimítottam nyelvemet alsó ajkán majd hagytam elhajolni.

- Ne lopd Edward szövegét.. – vigyorogtam rá. Ő nevetve elsétált , én azon agyaltam vajon hogy bírom ki nélküle egy hónapig? Abban a pillanatban csörgött a telefonom.

- Igen?

- Stew! Ashley vagyok! Ide kell jönnöd! Azonnal!- sipákolt a telefonba. Megvilágosodtam. Hamar elfog telni az egy hónap. Hisz én vagyok KStew, aki

lelkibeteg, alkoholista, hiperaktív barátokkal van megáldva, no meg persze egy idegroncsa anyával ...kell ennél több az unalom ellen?...

Kééépeeek:

Rob és Kris búcsúzkodik 1

Rob és Kris pápá 2

Rob és MamaStew pápá XD

Rob és MamaStew pápá 2 xD

Rob hajol

Lábak... ne kérdezd!xD