22 - Törlés

Lánykák! Igen érzelmileg labilis, képtelen pancser, lusta disznó vagyok. Tudom. Azért itt az új fejezet ha még jár erre valaki! Remélem tetszeni fog hamár ennyit vártatok rá...

Brianna

Ha megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet.
William Paul Young

Robert.

Csendben feküdtünk egymás mellett. Nem mertem megszólalni, féltem , ha belehasítok a jótékony csendbe az mindent elront majd. Kristen egyszeriben elillan , meggondolja magát , feláll és itt hagy.

Meg is érdemelném, mert amit hirtelen felindultságból tettem vele, arra nincs mentség

Jobban meggondolva egyáltalán nem volt hirtelen, a düh hetekig forrongott bennem, és a végén rajta töltöttem ki. Szörnyű vagyok, egy mocsok…

Miközben magamat ostoroztam minduntalan, belefeledkezve simítottam végig karcsú alakját újra és újra. Talán órákig feküdtünk ott szótlanul, hallgatva a másik lélegzetét.

Féltem megkérdezni mire gondol, a lehetséges válaszok elkeserítettek. „Gyűlöllek”… „ Nem akarlak többet látni”….”Soha többé ne merj hozzám érni!” visszhangoztak a szavak egyre hangosabban bennem. Szorosan összezártam szemhéjaimat, így próbálva kiszorítani a rémes gondolatokat.

Kristen felém fordult, tekintete idegőrlően kifejezéstelen volt.

- Most már megnyugodtál? – kérdezte rekedt hangon. Pár pillanatig tartott csupán míg a szavak jelentést nyertek számomra. Összeszoruló torokkal feleltem neki.

- Sajnálom- suttogtam elhaltan. Nem bírtam mást kinyögni. Eddigi életem során semmit sem bántam még annyira mint azt amit vele tettem. – Elborult az agyam… Én…Én…nem akartam, vagyis.. – küszködve kerestem a megfelelő szavakat, de képtelen voltam magamat védeni.

Minden szavam hazugság lett volna.

- Sssh.. – Kristen kezei az arcomra csúsztak , maga felé fordítva azt. – Kiadtad magadból… - jelentette ki – talán…megérdemeltem… - nem hagyva hogy közbeszóljak folytatta – Ha ez kellett hogy megbocsáss … - hangja erőtlen volt, minden szava apró, de éles tűként szúródott testembe.

- Én…Kérlek bocsáss meg – homlokomat az övének döntöttem, karjaimmal óvatosan közelebb húztam magamhoz. – Bocsáss meg…Bocsáss meg nekem.. – ismételtem újra és újra míg nem arcomon megjelent egy könnycsepp amit több is követett.

Minden kitört belőlem, az előbbi tetteim, Kristen és Jackson, az egész baszott sztárság, a stressz, a kimerültség…minden előtört ebben a pillanatban néma zokogást erőltetve rám.

Nem akartam sírni!Nem szoktam sírni! Pasi vagyok az istenért, és azok nem sírnak!

De én mégis Kristen nyakába temetve arcomat, könnyeztem… Szánalmas vagyok, még én siránkozom az ő karjaiban. Azok után amit tettem ez képtelenségnek tűnt, de mégis.

Kristen kezei a hajamba simítottak , felnéztem rá homályos szemeimen át. Homlokon csókolt, amitől csak még nyomorúságosabban éreztem magam. Miért csinálja ezt? Legszívesebben beverném a saját képem amiért bántottam őt.

Kiszáradt ajkai az enyémre találtak, de nem csókoltam vissza. Képtelen voltam. Nyelvével végigsimított az alsó ajkamon, majd megállt egy pillanatra. A fülemhez hajolva forró leheletétől megborzongtam ahogy suttogni kezdett.

- Bárcsak ne tettem volna…Hidd el hogy…senkit.. – hangja elcsuklott, de én megkövülve vártam a folytatást. – senkit nem szerettem úgy mint téged..és…- nem hagytam hogy befejezze, villámgyorsan magam alá fordítottam testét miközben puhán rátaláltam szájára.

- Soha…soha nem fogom megbocsátani magamnak amit műveltem…de… - egyenest a szemébe nézve , reménnyel a szívemben szólalt meg újra.. – töröljünk ki mindent…felejtsük el..

- Én…Én elakarom felejteni – lehelte Kristen lágyan végigsimítva az arcom vonalán.

- Van is egy jó módszerem a felejtésre – mosolyogtam végre kicsit bátrabban mire ő beharapta finom ajkait. Muszáj volt megcsókolnom, muszáj volt éreznem hogy itt van velem, és csak engem szeret! Szükségem volt rá, nélküle nem voltam ép egész.

Már nem érdekelt mit csinált, és erősen próbáltam elfeledni én mit tettem.

Mindent kitörölni…hogy csak mi maradjunk..ő és én…

Csókunk olyan volt, mintha sosem akarna véget érni, mintha nem lenne szükség levegőre.

De a hetek óta kínzó hiánya - ami szinte megőrjített - , most nem engedte hogy akár egy pillanatra is elváljak tőle. Kristen apró sikolya szakított végül félbe, nyelvünk vad táncát. Ránéztem, de ő csak a fejét rázta, és újabb csókot akart. Nem engedtem neki és lenéztem mellét kényeztető kezemre. Tenyerem alatt lilás véraláfutások húzódtak körbe. Összeszoruló torokkal jöttem rá arra , hogy mindezt én okoztam. Kris kezeivel kötelezett hogy ránézzek.

- Nem számít – mondta hangok nélkül, de nekem igenis számított!

- Engedd el magad – suttogtam ajkai közé. Ezután lefelé indultam a nyak vonalát végig puszilva, egyenest a mellei felé. Amennyire csak tőlem telt, olyan finoman csókoltam végig bőrét. Elidőztem tökéletes mellein, míg kezeim már a lehető legnagyobb óvatossággal simultak be lábai közé. Kristen halk sóhaja új magabiztosságot adott nekem, így megengedtem magamnak , egy – az előzőnél- sokkal finomabb harapást a mellbimbójára. Háta megfeszült ahogy ugyanabban a pillanatban egyik ujjam már forróságát élvezhette.

Ijedten kaptam fel rá fejemet.

- Fáj ? – kérdeztem riadtan, de ő csak pihegve rázta a fejét. Bátorítóan mosolygott rám , ujjaival a hajamban mászkálva nyomott vissza magára. Nem akartam elsietni semmit, ráérősen cirógattam melleit, közben ujjaimmal egyre nagyobb vágyat keltettem benne. Éreztem ahogy kezemet lassan eláztatja édes nektárja, így eljött az én időm. Újfent lefelé indultam, belecsókolva köldökébe elértem az alhasáig, amit apró puszikkal illettem. Felsandítottam Kris arcára, de ő csukott szemmel feküdt. Arcán várakozó szinte már türelmetlen grimasszal. Vigyorogva húztam szét a lábait hogy aztán elhelyezkedve köztük végre megízlelhessem egész lényét. Nyelvem első érintésétől, karcsú teste rázkódni kezdett kezeim között. Megint rám tőrt a pánik. Aztán el is múlt mikor pár pillanat múlva már elernyedve tűrte további ténykedésemet. Itt sem siettem el a dolgot, minden egyes pontot végigcsókoltam ajkaimmal, nyelvem émelyítően lassan járta körbe legérzékenyebb részét.

Élvezettel hallgattam Kristent, ahogy először halk nyöszörgése majd perceken belül már kínlódó sikolyai töltötték be a szobát. Lelkesen markolt bele a hajamba hogy még mélyebben érezzen magában, csípője vad rángásba kezdett. Még nyújtani akartam számára az élvezetet, ezért kezeimmel szorosan, de remélhetőleg nem fájdalmasan lefogtam ficánkoló testét, ami így gyötrődve tűrte a nyugalmat. Szemeibe néztem, egy percre sem hagyva abba nyelvem táncát vékony bőrén . Vágytól kipirult arca, könyörgő tekintete mind boldogsággal töltött el.

- Robh.. – nyögte halkan, verejtéktől csillogó teste remegve várta a beteljesülést. Hajamban kalandozó kezei most már a takarót markolták veszettül. – Kér…kérlek – lihegte, és tudtam, most már engednem kell. Egyik ujjamat belécsúsztattam, majd mozgatni kezdtem sikamlós forróságában. Nyelvemmel újra és újra végignyaltam édes ízét, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, fogaim közé vettem azt a pontot ami annyira megőrjítette. Óvatosan ráharaptam az érzékeny bőre. Abban a pillanatban Kristen kéjes sikolya betöltötte az elmémet, elégedettséget hozva számomra. Teste vadul reszketett a kezem alatt, miközben lassan felmásztam hozzá. Szorosan magamhoz öleltem remegő testét, fáradtan mosolyogva csókoltam meg nedves homlokát. Kristen percekig pihegett a mellkasomra dőlve, én pedig megteltem életörömmel. Kezem vállára siklott, elmerengve cirógattam amíg meg nem szólalt.

- Én már…már nem emlékszem semmire.. – kérdő tekintetem láttán , felsóhajtott. Lassan felemelkedett rólam, majd magára húzva a selyemtakarót a lábamra ült. – Most ideje neked felejteni.. - mosolygott önfeledten, aztán hirtelen eltűnt a takaró alatt. A következő pillanatban megéreztem magamat csodás ajkai között. Morgás tört fel a torkomból ahogy nyelvével játszadozni kezdett rajtam. Visszaadva a kölcsönt, fogaival aprókat harapdált, amitől ha lehet még jobban beindultam. Keze sebesen járt fel alá, miközben szájával is kényeztetett. Megragadtam a takaró szélét , tudtam hogy pillanatok választanak el az élvezéstől. Két rekedt nyögés közt, tehetetlenül könyörögtem a megállásért. De ő nem hagyta magát, és az én agyamat kezdte elönteni a leírhatatlan kábulat. Minden izmom megfeszült, vérem száguldott az ereimben ahogy a kéj hullámai átmosták testemet. Testem folyamatosan megrázkódott a gyönyörtől, míg végül erőtlenül terültem el az ágyon. Szívem hangosan dübörgött mellkasomban. Lehunyt szemeimen át láttam a világot, Kristent…csakis őt. Ő volt a minden, az egyetlen akivel igazán éltem.

- Na? Megmaradt valami? - kérdezte fejét kidugva a takaró alól.

- Semmi – lihegtem fáradtan, de amint megláttam kócosan meredező haját, és kipirosodott arcát ismét fellángoltam. Gyönyörű volt. Magamhoz húztam , mire ő készségesen vetette át a lábát rajtam. Végre igazán egyek voltunk.

- Azért nem árt az ismétlés – suttogtam fülébe. Kristen fölém hajolt, mámorító csókjától elveszett minden gondolatom. Csak őt szerettem…csakis őt szerethettem…