7- Reggeli zuhany

Hogy is kezdjem? 1000000000 sorry ezért a két hétért, de kb 1,5 hétig azt sem tudtam mit is írhatnék a 6. után. Aztán meg el is lustultam, meg hát hüle lusta disznó vagyok na! xD
Ne haragúúdjatoook!!!!! =(((
Remélem ez engesztel majd egy kicsit titeket! ^^
Jó olvasást!!

Hogyha két szerető szív megöregszik
mily mély, áhitatos boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frígy! ó, lelkek tiszta lánca!
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.
Victor Hugo

Kristen

Kinyitottam a szemem. Vissza is csuktam rögtön. A világosság égette a retinám. Hol vagyok egyáltalán? …Képek villantak be a tegnap estéről, kellemes érzést hagyva maguk után. Robnál vagyok, a hálószobában. Sóhajtottam, a tegnap estére terelve gondolataim. Borzongató boldogság futott át rajtam. Életem legjobb estéje, az biztos. Lassan újra felnyitódtak szemhéjaim, most már nem volt olyan erős a fény. Rob már nem feküdt mellettem. Magamra pillantottam, és leesett, hogy tök pucér vagyok. Keresni kezdtem a ruháimat, de amint megtaláltam a szétszakadt tangám, inkább Rob cuccai közt turkáltam tovább. Találtam egy hosszú pólót ami azért térdig takart. Oké, ezzel megvolnánk, most keressük meg ezt a kis lepedő akrobatát. Kimentem a nappaliba , sehol senki. A fürdő ajtó nyitva volt, én pedig besurrantam. Amúgy is látni akartam a szét aludt fejemet , de arra nem számítottam hogy Robot is a fürdőben találom. Zuhanyozott, a párás üvegen keresztül láttam testének körvonalát, ettől azonnal éber lettem. Kezeivel vizes haját mosta éppen, a fal felé fordult, nem láthatott meg. Hirtelen vágyat éreztem hogy megérintsem nedves bőrét, ez meg a reggeli kanca roham, az is biztos. Gyorsan megszabadultam a pólótól és elhúzva az ajtót beálltam mögé, nem vett észre. Átkaroltam hátulról , a meleg víz végig folyt rajtam. Libabőrős lettem mikor Rob karjai hátranyúltak. Megfordult, mire lesütöttem a szemem. Egyszerűen féltem a szemébe nézni, vajon mit látnék rajta? Meglepődést? Zavart? Nem mojolhattam a témán túl sokat, Rob ujjai az állam alá nyúltak így kényszerítve hogy ránézzek. Zavarban voltam, ide oda járt tekintetem csak épp rá nem néztem.

- Kristen! – sóhajtotta – Mi a baj?

- Semmi – vágtam rá rögtön és végre ránéztem aztán teljesen lefagytam. Aggódó tekintete merevvé tett.

- Akkor miért vagy zavarban? Neked nem volt olyan fantasztikus a tegnap este... – dadogta keserűen.

- Dehogy, nem erről van szó. A tegnap..az csodálatos volt. Ha csak arra gondolok máris hevesen ver a szívem. Csak…

- Csak mi? –közelebb hajolt. Egy kis vízsugár csurgott le arcáról az én arcomra. Elmosolyodtam.

- Csak nem tudom hogy mi lesz ez után. Ennyi. –a vállára hajtottam a fejem hagyva hogy a meleg víz eláztasson.

- Ne parázz most ez miatt, majd megoldjuk. Mint mindent nem? - tudtam hogy vigyorog, azzal a „hé én vagyok RPattz és örülök magamnak mert okosat mondtam” vigyorával. Felengedtem az ő lazaságát látván, már megint csak én variáltam túl a dolgot, mint mindig.

- Kris és Rob a világ ellen - lihegtem finom bőrének.

- Pontosan, és különben is , ne agyalj most ezen, élvezzük ki a pillanatot.

- Mi? Ez meg milyen szöveg? Valami újságban olvastad? Vagy mi? – felvisongtam még mindig a nyálas beszóláson mulattam, hát igen Romantic killer Stew jelen!

- Akkor mondjam úgy hogy te is megértsd? – eltűrte a hajam a fülemtől, fölém magasodott, nem láttam mást csak az ő testét magam körül. – Kívánlak… nagyon – zihálta a fülembe, torkomon akadt a szó. Rob finoman harapdálta a fülem cimpám, ez volt az utolsó dolog amit tényszerűnek vettem. Aztán jött az amit csak remélhettem hogy valóság.

Felkapott és egy pillanat múlva hátam már a falat támasztotta , lábaim a derekára fonódtak , az erős karok úgy fogtak körül mintha sosem akarnának engedni. Én pedig úgy kapaszkodtam a vállaiba mint aki sosem akar elmenni. Sürgetve csókoltam a nyakát, az állát, végül az ajkait. Körmeim végigszántották puha bőrét mire végre elkezdtük édesen kínzó játékunkat az extázis felé. Szabad kezével a hajamba túrt . Ahogy este sem így most sem tudtuk hol húzódik a határvonal szenvedély és vadság között. Tenyeremet a párás üveglapra nyomtam, próbáltam tartani magam, de csak az egyre közelebb kerülő kéj áradatra tudtam gondolni. Éreztem ahogy Rob teste megfeszül, szorosan összezárt szemhéjain keresztül is felismertem arcán a kínlódást. Ahogy megpróbálta visszafojtani az égető vágyát , az állatias nyögései amik a torkára forrtak, nem akartam hogy tovább gyötrődjön. Ajkai körülzárták a mellbimbóm , mikor fogaival finoman harapdálni kezdett azt hittem spontán öngyulladásban török ki. Még szerencse hogy folyamatosan oltanak a vízsugarak. Hajamban lévő keze biztosan siklott le a testemen, becsusszant kettőnk közé , finoman simított végig újra és újra. Mire észbe kaptam, már alig tudtam mit tenni. Hevesebben mozgattam a csípőm. Felemeltem a fejét és durván magamhoz rántottam.

- Mindjárt….gyeree!!! – pihegtem elfulló hangon. De ő megértette és végre engedte a kínzó érzékiségnek. Alig fogtam fel hogy már a zuhanykabin alján ülök Rob ölében, fejemet a vállára hajtva. Vergődtem a gyönyörben , nem tudtam magamhoz térni. Egyre csak azon járt az agyam hogy többet nem bírok elviselni. Nem létezhet ehhez fogható élmény. Nem létezhet ilyen szenvedély két ember között. Ilyen nincs! Négy évig hittem hogy a sex nem jó semmire, kis szórakozás egy kemény nap után. Tévedtem. Robbal más volt, leírhatatlan, ha nem lenne ilyen fárasztó , egész nap csak vele szeretkeznék. Mert ez már nem sex, nem tudtam minek nevezzem azt ami az elmúlt napokban köztünk történt, hisz olyan gyorsan jött minden, de az biztos hogy nem csak szex.

Dübörgő szívem kezdett normál stílusra váltani, belecsókoltam Rob nyakába, majd nagy erőlködések árán hátra hajoltam hogy ránézzek. Mosolygott, a szemei csukva voltak, de mosolygott.
- Hangos vagy – mondta még mindig csukott szemmel. Nem igazán esett le hogy most mire gondol.

- Mi?

- Nem is tudtam hogy ilyen nagyot tudsz sikoltani , még tegnap sem voltál ilyen hangos – kuncogott és megértettem végre. Igazából nekem fel sem tűnt.

- Oh..

- De ne parázz, felőlem kiordíthatod a lelkedet is, amíg azt miattam teszed .

- Jaj ne vigyorogj már!

- Miért talán sírjak örömömben? – egyre csak nevetett én pedig gondoltam lehűtöm a lelkesedését. Felálltam, kezembe fogtam a zuhanyrózsát majd jéghideg vizet eresztettem erre a jómadárra. Rob rögtön felpattant és elkapott.

- Ne!! Ne csináld!! – vihogtam már én is, próbáltam menekülni de visszatolt a fagyos víz alá. Belecsíptem a derekába, meg is kaptam érte a jutalmam : még hidegebb víz a nyakamba. De én még mindig csak nevettem, ahogy ő is. Elzárta a vizet és a hátára kapott, miután körbefutott velem a lakásban , levágott az ágyra. Felém hempergett, mindketten csurom vizek voltunk, de ez így volt jó. Rám villantotta az édes Rob mosolyt, én meg szétfolytam az ágyon. Máskor , mikor még csak barátok voltunk , nem olvadtam el ettől, most viszont annyira pörögtem tőle, hogy legszívesebben kiugrottam volna a szálloda erkélyéről.

- Bárcsak így maradhatnánk örökké! – suttogtam.

- Na ki is az aki a nyálas szöveget nyomja? – vigyorgott rám , megtudnám ölni mikor igaza van. Tényleg nyálas, de kit érdekel? Akkor én vagyok nyálas Stewart!

- Jaj Fogd be! – vágtam fejbe egy párnával, de ő csak megcsókolt és elgurult velem az ágyon, ami nagyon fíílinges lett …volna ha nem zúzunk le róla. Alattam volt így én megúsztam.

- Azt hiszem inkább mennyünk cigizni, a bagó később öl meg mint te! – préselte ki magából , de én csak azért is ott trónoltam rajta teljes súlyommal.

- Azt mondod hogy kövér vagyok? – rivalltam rá és próbáltam még jobban ránehezedni.

- Igen, azt! Vaságyastól 40 kiló kisasszony.. na gyere te hájpacni! – nagy nehezen feltápászkodtam és rágyújtottam. A nap további része sajnos gyorsan eltelt, legalábbis az amit Robbal tölthettem. Egyszeriben már azt vettem észre hogy a mélygarázsban állunk, én meg mint valami pióca tapadok Robra.

- Na mivan? Ennyire hiányozni fogok? – ugratott amikor egy pillanatra elengedtem.

- Képzeld igen, alig hiszem el hogy még csak pár napja hogy.. – kerestem a szavakat amik leírhatnák a gondolatmenetem, de nem tudtam folytatni. Rob hallgatott, várta hogy végre folytassam, de képtelen voltam. Minden nagyon gyorsan történt, az egyik pillanatban még barátok vagyunk, a következőben meg már vadul smárolok vele, nem is beszélve a tegnap esti és a ma reggeli kis dolgunkról. Mondjuk nem volt olyan kicsi…

- Kris?? – megint elkalandoztam.. skizofrénia első fejezet az tuti.

- Bocsi…csak ..áá mindegy , a lényeg hogy kezdesz nélkülözhetetlen lenni a számomra..

- Miért eddig nem volta az?- suttogta a fülembe, természetesen majd megkattantam a parfümjétől. Hmm Original RPattz illat.

- Eddig nem tudtam bizonyos képességeidről – kacérkodtam vele, és a kezeim lecsúsztak a nadrágjáról. Nyelt egyet miközben lefogta a kezem.

- Csak ezért..?

- Nem… ez csak egy nagyon kicsi része az ellenállhatatlan vonzerődnek , kicsi de fontos része- mosolyogtam kihívón rá, legalábbis remélem hogy úgy festettem mint aki baromira kihívó. – a többi..

- A többi? – lehelte némán, alig érezhetően megfeszült. Most szívassam vagy ne szívassam?

- A többit majd elmondom… - magamhoz húztam a fejét , megcsókoltam majd ellöktem magamtól. Elindultam az utca felé hogy hívjak egy taxit, hallottam egy lemondó sóhajt hátulról, de mit tehetnék köcsög Stew az egyik nevem a sok közül. Különben is megérdemli a kis Mr. poéngyártó kisiparos Pattinson. Nem bírtam ki hogy vissza ne nézzek. Még mindig engem figyelt, pedig már messze voltam. Pár óra és úgyis találkozunk, de addig is mi legyen velem? Mi legyen velem az új függőségem nélkül? Fel kéne hívnom Dakotat, rég dumáltunk. Ő úgyis olyan nyugis. Na ezaz! Végre valami értelmes gondolat. Már tárcsáztam is.

6. Éjjel

Uhh...kb. ennyi amit tudnék írni....Míg ez a fejezet létrejött nem kevés liter kávé, és nem kevés doboz cigi fogyott el. Nem is beszélve a fejem égéséről xD De mindezt értetek! Ebbe a fejezetbe minden tudásomat beletedtem amit csak tudtam. Ha nem tetszik...belebömbölök a párnámba :D csak mert baromi sokat dolgoztam vele!!Még annyit hogy 18 + ! De ez persze nem sokat jelent xD No.. Jó olvasást! ui: ehhez ha tetszett mindenképp kommentelj!
Égek a vágytól hogy lássam őket!
uui: Ladymnek és Lilla babának akik virrasztottak hogy megvárhassák!^^

"A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetben elepedek a vágyakozás után."
Johann Wolfgang von Goethe

Kristen
Nem volt rajta póló. Erre azonnal rájöttem ahogy sima bőrét érintettem. Közelebb kúsztam hozzá, befészkelve magam a takarója alá. Kezeim a testén kalandoztak,boldogan vettem észre hogy nadrág sincs rajta. Feltérdeltem a takaró alatt, majd a mellkasára simultam. Meleg volt, még a szívverését is éreztem. Lágyan csókolgattam a felsőteste minden egyes pontját, álmában is borzongott tőle. Halkan kacarásztam miközben ujjaim apró köröket rajzolgatva indultak el lefelé Rob testén. Végig a bordáin, a hasán majd becsusszantak a boxer alá. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem ahogy hozzá értem. Egy biztos: nem kell szégyenkeznie a méretei miatt. Az arcom égett mikor belegondoltam mit is csinálok épp, de nem érdekelt. Ráérősen simítottam végig rajta újra és újra. Vártam a hatást, ami hamarosan jött is. Rob teste megfeszült, elfulló torok hangot hallottam felőle, és éreztem ahogy megkeményedik a kezemben. Vajon felébredt? Kinéztem a takaró alól, a szemei csukva voltak, de a mellkasán látszott , a levegőt szaporábban szedi. Hát hamarosan úgy is felfog, gondoltam kuncogva. Kizárt hogy átaludja amit most tervezek. Visszabújtam a takaró alá, lejjebb csúsztam az ágyon és belekezdtem. Nem kellett neki 10 másodperc és már fent is volt.

Rob

Uramisten , ez…te jó ég...nem bírtam épeszűen gondolkodni , még felülni sem, hogy leállítsam. Akárhányszor megpróbáltam az édes gyötrődés visszanyomott a párnára. Hátravetettem a fejem. Nem csinálhatja ezt velem! Játszott velem. Ott vergődtem a mámorító gyönyörűségben, ő pedig hagyott kínlódni. Mikor már azt hittem nem bírok elviselni többet megállt, kezei felkúsztak a hasamra. A vérem vadul lüktetett ereimben,a pulzusom az egekben lehetett. Kristen újra belekezdett a kínzásomba. Én pedig hallottam magam ahogy felnyögök.

- Kris…állj! Nem bírom tovább! - de ő nem állt meg. Harcoltam a rám törni készülő hullámok ellen. Vesztettem. Volt egy pillanat, egész testem pattanásig feszült, a torkomból vad moraj szakadt fel. Eltelt a pillanat és én….én felrobbantam.

Percek múlva eszméltem fel, a légzésem kezdett csillapodni , és az agyamban sem volt már akkora káosz. Nyújtózkodtam egy nagyot majd oldalra fordultam. A tünemény akit annyira imádtam engem szemlélt kíváncsian. Fejét a kezére hajtva feküdt, úgy suttogta:

- Jó volt? - ártatlan hangjától teljesen bepörögtem. Annyira bájos volt. A nagyszájú, és nem törődőm Kristen erre az estére eltűnt, és előkerült az kecses, ártatlan angyal.

A világ végére szaladtam volna hogy képes legyek elmondani neki mit éreztem. Tudtam, úgy se bírnám szavakba önteni.

- Nehéz lenne elmondanom milyen jó. – mosolyogtam rá – inkább megmutatom. - most már vigyorogtam, mielőtt eltűntem volna a takaró alatt, még láttam ahogy Kris arcán a nyugodt békés tekintett hirtelen ijedtbe vált át. Az érem másik oldalán már nem olyan nagy lány? Vihogva próbáltam a lábaihoz kúszni, ami nem volt épp könnyű feladat.

- Ne!Rob ne csináld! – visította Kris, lábaival össze vissza rúgkapált, jól belém rúgva néhányszor. – Hagyd abba! – parancsolt rám, de én hajthatatlan voltam. Ha azt hitte nem kapja vissza az édes szenvedést ami nekem okozott, hát nagyot tévedet. Visszakapja, kamatostul! - Nem csinálod ezt velem! – visongott még mindig, ezzel egyre jobban feltüzelve engem. Mikor végre abbahagyta a rugdosást , szorosan összezárta lábait. Ugyan Kris! Csak nem hiszed hogy ez megállít? Tényleg bűbájos volt ma este ezzel a naivitással!

Végigsimítottam puha bőrét, a bokájától , felhúzott térdéig, majd merevre össze zár combjaiig. Ugyan ezt az utat megtéve a számmal is , végigcsókoltam isteni bőrét. Elidőztem a térdénél, újabb és újabb puszikat nyomva minden apró kis részére. Éreztem ahogy Kris kissé felenged,de nekem ennyi is elég volt, rögvest befurakodtam a lábai közé.

Pár pillanat múlva, falatnyi tangájára már csak egy szétfoszlott anyagdarab emlékeztetett. Szegény Kris, már a pólóját is letéptem, most már bugyija sincs.

Ha karjaim nem tartották volna erősen a lábait, félő volt hogy megfojtott volna. Erősen tiltakozott. Egy századmásodpercnyi ideig belém villant hogy talán mégsem kéne, de aztán arra jutottam : kapja csak amit megérdemel , és amit velem tett, az egész az ő műve! Miatta vagyok így beindulva, nem magamtól, szóval..most viselje a következményeket!

- Ne csináld! – visította újra és újra. Hiába, nem fogok megállni. Kezeivel próbált elnyomni a fejem, de én egyre közelebb és közelebb toltam magam. – Hagyd…- belé szorult a befejezés mikor végre megízleltem csodás testét. Hajamba tépő kezei nem szorítottak többé, egész teste bágyadtan ernyedt el. Mintha folyékony aranyat tartottam volna. Nem bírtam betelni vele. Ajkamon érzet kábító íze függővé tett, egyre vadabbul, egyre gyorsabban akartam többet belőle. Apró nyögései és elfulló sóhajai csak még jobban ingereltek. A hőség elviselhetetlen lett a takaró alatt, mintha egy szaunában lettem volna. Lefötörtem magamról, mire azonnal megszűnt a fullasztó kánikula, . Amint a takaró a földön landolt Kristen maga köré fonta karjait. Nem értettem , ezek után minek szégyenlősnek lennie? Odanyúltam a kezéhez, ami melleit takarta, majd finoman, de ellentmondást nem tűrően lenyomtam a lepedőre.

Mindeközben egy másodpercre sem hagytam abba a gyötrését, újabb és újabb nyelvcsapásokkal ostromoltam, ő pedig újra és újra megremegett tőlem. Megbűvölten néztem hófehéren tökéletes testét, itt ott egy anyajegy, egy szeplő amitől még inkább kívánatosabbnak látszott . Felpillantottam, édesen kínlódó arcának látványa megrészegített. Szemei csukva voltak , ráncok redőztek összehúzott szemöldökén . Alsó ajkát harapdálta, szüntelenül kéjes sóhajok, hangtalan sikolyok hagyták el remegő testét. Nem tudtam megnevezni az érzelmet ami az arcán játszott …szenvedély?élvezet? kínlódás? ezek mind ott voltak. Ujjai már teljesen elfehéredtek ahogy a lepedőt markolta, egész teste reszketett a gyönyör utáni vágyakozásától. Megrándult , tudtam hogy vége. Kristen megvonaglott, a mellkasa ívben megfeszült, euforikus sikolyát hallva elégedettség lett rajtam úrrá.

Felkönyököltem, majd előremásztam mellé. Vadul liheget, én pedig önelégülten mosolyogtam. Odabújtam hozzá, mikor meztelen testünk egymáshoz ért, megéreztem a forróságot amit árasztott. Megpusziltam a vállát, rám nézett. A homloka verejtéktől csillogott , a haja kócosan állt össze vissza, az ajkai vörösek voltak a harapásoktól,

és mégis ,álomszép volt. Nem bírtam megszólalni. Gyenge kis csókot nyomtam az ajkára , nyelvemmel finoman végig cirógattam. Ami könnyed csóknak indult átcsapott lelkes nyelvpárbajjá mikor Kris megfogta a tarkóm és magához húzott. Úgy tűnt egyikőnk sem fáradt el, és minek beszélni ha cselekedni is lehet?

Még mindig csókolt mikor felhúzott magához, ott térdeltünk az ágyon egymást ölelve, mintha csak ez az egy éjszakánk lenne arra , hogy szeressük egymást, és aztán vége lenne a világnak.

Kris elszakadt a számtól és a nyakamhoz hajolt . Nyelve a kulcscsontomon kacérkodott, majd egy pillanattal később a vállamba harapott. Felszisszentem. Volt valami merészség a tekintetében, ami fellobbantott belül. A fenekébe markoltam, mire ő körülfogta a derekam karcsú lábaival. Nagyon bejött ez a hevesség. Gondoltam egyet, és felkaptam. Átvittem a szobán végül leraktam az asztalra. Kezei szüntelenül barangoltak rajtam, végigsimítva minden porcikámat, kellemes bizsergést hagyva érintése után. Mint a sivatagban eltévedt ember , ha vizet talál,úgy ittam tekintettemmel Kristen látványát magamba. Most már őt sem zavarta a meztelenség, nem szégyenkezett , teljesen felszabadultak voltunk mindketten.

Féktelenül csókoltam, szinte már brutálisan, de ő mégis élvezte. Kapkodva szedte a levegőt, szíve úgy dübörgött apró mellkasában hogy attól féltem kiszakad a helyéről. Alig egy pillanatra szétváltunk . Ő felnyögött : Kérlek! sürgetett. Én sem bírtam volna több ideig magammal, erősen, megijedtem hogy túl erősen behatoltam az égető forróságba. Félelmem alaptalannak bizonyult. Kristen felsikított .. az élvezettől. Testét szorosan hozzám préselte, és én csak szorítottam magamhoz. Forróság uralta az agyamat, égetett ,én mégis többet akartam belőle. Gyorsítottam, közelebb és közelebb kerülve a gyönyör küszöbéhez. A kéj teljesen megőrjített minket. Azt akartam hogy sose engedjen el! Kris körmei a hátamba vájtak ,mikor a mellét harapdáltam. Szüntelen az én nevemet nyögte. A nyakához érintettem az ajkamat , csupán egy szó jött ki a torkomon.. Szeretlek..

Abban a pillanatban amint ezt kimondtam jött a megsemmisítő élvezet. A hullámok át söpörtek rajtam, kitörölve minden gondolatot elmémből. Csak mi ketten voltunk és a pusztító gyönyör ami felemésztett minket...

5. vágy..kaja...alvás?

5.Fejezet. Én meg a...fantáziám xD Remélem tetszeni fog drágáim!

Mivel elmúlt éjfél , ezt a fejezetet Lynnek, drága születésnapos tündérmaszatomnak ajánlom! 19 még nem a vég :]

Jó olvasást!

Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem. Baltasar Gracián

Attól féltem Chris hozza a kisbaltát és fejbe vág vele minket. Amilyen ideges volt, lehetséges opciónak tűnt. Mikor végre sikerült röhögés nélkül végigcsinálnunk egy jelenetet, elengedtek minket. Nem tudtam mihez kezdhetnék most, még csak fél4 volt. Máskor estébe nyúlóan dolgoztunk. Kimentem a parkolóba elszívni egy cigit, és vártam hogy Krist, ahogy megbeszéltük. Amint ledobtam a csikket, ki is vágódott az ajtón. Mellém lépet és hozzám simult. Derekára csúsztattam a kezem, kedvem lett volna ott helyben megcsókolni, de tudtam bármikor lebukhatunk. Ezt a kellemetlen érzést , elfedte bennem annak öröme hogy most már ő és én , mi vagyunk. Jó volt úgy gondolni rá mint a barátnőmre, úristen,barátnő, Kristen az én barátnőm. Barátnő. Na jó már megint bezsongtam. De egyszerűen nem lehet , nem bezsongani ettől a gondolattól. Egész úton vigyorogtam mint valami bamba majom. - Te meg minek örülsz annyira? – kérdezte Kristen, odapillantottam és láttam értetlen mosolyát. - Neked – vigyorogtam még jobban. Sebváltón lévő kezemen éreztem puha tenyerét. Ha így folytatjuk, a vigyor örökre a fejemen marad. Kíváncsi leszek hogy játszom akkor a letargikus vámpírt. Erre a gondolatra még jobban kellett nevetnem. - Hagyd már abba – szólt rám Kris is röhögve. Kristen Hát ez sem normális, vallottam be magamnak . De ezért imádom. Még mindig furcsa hogy együtt vagyunk. Együtt? Rob a pasim. A pasim. Beleborzongtam ebbe a furcsán kellemes érzésbe. A tegnapi este után, most meglepően könnyednek éreztem magam, mintha új, tiszta lappal indulhatnék. Persze ez hülyeség volt azt hinnem hogy ezek után minden tökéletes lesz, mert hát azért mégis csak rólam van szó. Egész éjjel ébren hánykolódtam, megpróbáltam normálisan végiggondolni a dolgokat, de sokáig csak az észveszejtően jó csók járt az agyamban. Én kértem meg rá, és ő megtette. Akkor miért volt bűntudatom? Talán mert ugyanúgy akartam mint ő? Valószínű. Folyton Mike arca villant fel bennem, és a tudat hogy még csak két hete váltunk el, semmit sem javított helyzetemen. De akkor is! Rob újonnan előjött érzelmei elől nem menekülhettem, bekebelezett. Ráébredtem , nem csak a testiség vonz hozzá, ha arról lenne szó ,talán tudnám kezelni. Ő.., mindig a legjobb barátom volt. Ismertem, szerettem. És ha csak rágondoltam elfogott az izgalom. Most már tudtam mihez kötni ezt az izgalmat, senki nem ért meg annyira mint ő. Miért ne működhetne? Amint ezt kimondtam magamban, már döntöttem is. Az újdonság izgalmával ugrok bele a dolgok mélyébe. Na és? Talán egyszer velem se csesznek ki. Felnéztem. Rob rám bámult. - Mi? – nyögtem ki gyorsan mert nem emlékeztem mi is volt a kérdés. Lüke Stewart. - Akkor feljössz? Rendelünk kaját, és döglünk egész nap. – elkezdte rángatni a szemöldökét, röhejes volt. - Jól hangzik – már pattantam is ki a kocsiból, én meg a lazítás? édestestvérek vagyunk. Beléptünk a - még mindig szemétdombra hasonlító - lakásba, nem volt újdonság. Rob jobbára úgy élt mint egy disznó, én meg aztán pláne. Levetődtem az ágyra , benyomva a TV-t . Rob benézett az ajtón, a telefonnal a kezében. - Kínai?Indiai?Görög?Olasz? – kérdezte . - Válasz te, csak gyorsan hozzák, mert éhen döglök. – csak hogy alátámassza amit mondtam, gyomrom hatalmasat korgott. Szégyenlős mosollyal fogtam össze kezeimmel magam, Rob félrebillentette a fejét. Nem tudtam most mivan, két lépéssel mellettem termett, kezébe fogta az arcom és megcsókolt. „Imádlak” suttogta a fülembe, aztán már ott sem volt. Heh? Igaz nem számít hogy félájultan heverek a csókodtól , menj csak! Tényleg szoknom kellene ezt a Rob a pasim dolgot. Csak nem hagyhatom hogy mindig bezsongjak ahányszor ezt csinálja. - 20 perc és itt a kajaaaa! – ugrott be mellém. Na most megkapod a magadét, gondoltam sunyin, én ráhemperegtem. Kezeimmel lefogtam a csuklóit. Most én leszek a főnők. Csiga lassúsággal pusziltam meg a nyakát, majd állát, végül az ajkaihoz értem, de tovább is mentem rögtön az orrára. Majd rájön hogy velem nem érdemes kikezdeni, úgyis ő húzza a rövidebbet. Gonosz mosollyal képemen leheltem finom csókot lehunyt szemeire. Füléhez hajoltam , finoman harapdáltam a fülcimpáját, halkan suttogtam a fülébe. Elbűvölve éreztem ahogy újra és újra borzongás fut át a testén, és mindezt én váltottam ki belőle. Hirtelen kényelmetlen lett az ülés. - Rob, bök az övcsatod! – szóltam rá , de ő csak mosolygott, önelégülten. Kérdőn néztem rá, mire felemelte magát és kábító tekintettel a szemembe nézett: - Az nem az övcsatom – mormolta, és a következő pillanatban, már fölöttem tornyosult. Hogy kerültem én alulra? Áh kit érdekel? Teljesen elhagytam magam, az sem izgat. Most ő fogta a csuklómat, de az ő csókja cseppet sem volt gyengéd és lassú. Szenvedélyes volt, követelőző, és én boldogan adtam, csak ne hagyja abba! Mintha az egész testem tűzben égett volna, zavartak a ruháim. Ezt a gondot Rob egy másodperc alatt elintézte a pólóm letépésével. Lejjebb csúszott rajtam,és a köldököm körül kezdett csókolgatni. Kezei lassan araszoltak felfele a nyakamig , nyelvével követte az utat. Hang nem jött ki a torkomon mikor kezeit a melltartóm alá csúsztatta. Hideg volt, de mégis égetett. Finom ajkaival , nyakam érzékeny bőrét szívogatta. Lehet ezt még fokozni? Abban a percben nem hittem hogy tudok még ennél is nagyobb kéjt érezni. Lehetetlennek tűnt. Csengettek, vagyis inkább valaki ráfeküdt a csengőre. Mennyi idő telhetett el? Fogalmam sincs. Még arra sem emlékszem milyen évet írunk. Rob kelletlenül az ajtó felé indult, magára rántva egy köpenyt. Furcsa lenne ha a kis sátortáborával a lába között nyitna ajtót. De már így is előre sajnáltam azt aki ott állt. Rob kirántotta az ajtót. - Mi van? – rivallt rá az előtte álló fiúra. Szegény srác, pedig Rob nem szokott idegbeteg lenni, kettőnk közül én vagyok a ideggyenge, ő inkább a csendes terrorista csoportba tartozik. De most szinte lángolt a feje. - Ő.. csak..a …kaját amit…rendeltél. – dadogta a gyerek halkan, Rob kikapta a kezéből a szatyrot, belenyomott a tenyerébe egy 20-ast, majd rávágta az ajtót. Hát ez gyors volt. Folytatni akartam amit elkezdtünk . A kajás szatyrot a földre dobta és helyette felkapott engem, szóval úgy vettem ő is menne tovább. A falhoz szorított , lábaimmal körülöleltem a derekát miközben bozontos haját túrtam. Épp azon voltam hogy szétszaggassam a pólóját hogy végre bőrünk összesimulhasson . Hogy végre érezhessem meleg felsőtestét az enyémen, érezhessem ahogy szíve egyre gyorsabban ver ahogy izgatom! De akkor testem elárult! Gyomrom hatalmasat korgott, még én is megijedtem mekkorát. Egymásra néztünk Robbal,épp csak egy pillanat volt majd újra egymásnak estünk. Nem foglalkoztam kajáért rimánkodó beleimmel. Nekem most másféle szükséget kel orvosolnom. Ez meg ,majd elmúlik. De hé, én kretén Stewart vagyok azért mégis! Így a korgások egyre csak jöttek. Egy gigantikus , kb. fél percig tartó aláfestő téma után Rob elhúzódott tőlem. Bassza meg! Ó hogy rohadnék meg! Miért nem tudom elkussoltatni?! - Ezt már nem bírom hallgatni, tápoljunk valamit mielőtt még engem eszel meg. – elcipelt az ágyig , aztán behozta a kaját. Morcosan kezdtem tömni magamba a tésztákat. - Mhp Most jó? Most már nem pofázol baszki? Miért nem tudtad befogni a pofád?! – osztottam a saját hasamat két falat között. Kretén Stewart..Kretén zabagép Stewart.. - Te most tényleg azt csinálod amit gondolok hogy csinálsz? - Rob megütközve bámult a fejembe. Nem baj , ő úgyis tudja hogy nem vagyok normális, sok újat nem tudok mutatni neki. - Te csak ne magyarázz Mr. Kapitánynak hívom a farkam ,és beszélgetek vele a zuhany alatt. – vágtam hozzá a titkos fegyvert ami már régóta várta a megfelelő alkalmat. - Ezt meg honnan tudod bassza meg!? – krákogta miután spontán kiköpte szája egész tartalmát. - Emlékszel Nikki születésnapjára? Úgy berúgtál, hogy világod nem tudtad. Akkor kezdted osztani nekem a „Kapitányos” storykat. Több más dolog mellett – rángatóztam a röhögéstől , Robon meg látszott a „mindjárt bebújok az ágy alá szégyenemben és azon kezdek el filózni miért vagyok ilyen gyökér” arca. – Nyugi nem mondtam el senkinek – megsimítottam az arcát. Befészkelte magát mellém, és egy ideig csak tömtük magunkat és bámultuk a TV-t. Kis idő elteltével olyan rosszul voltam a sok kajától hogy mozdulni sem bírtam. - Úgy érzem magam mint egy bálna. Ennyit zabálni! – sóhajtoztam – remélem most örül a bélpoklos formám, az ünneprontó – dohogtam karba font kézzel. - Lesz még alkalom hogy bepótoljuk, ne izgulj! – hozzám hajolt, a hajamat babrálta, én meg csak fetrengtem ott mint valami túletetett tehén. Hosszú ujjait végighúzta a karom belső felén, megborzongtam. Sokáig csak cirógatott, néha egy puszit nyomott a karomra vagy a vállamra. Olyan megnyugtató érzés volt ott feküdni, vele, élvezni az érintését. Annyira jó volt hogy bealudtam. Viszont erre a tényre csak akkor jöttem rá , mikor kinyitottam a szemem. Kint már rég sötét lehetett, ránéztem az órára: hajnali fél 3. Kristen, nem tudom elégszer ismételni milyen egy fantasztikusan nagy kretén vagy. Ez aztán az égés. Ide jövök, bezabálok, aztán elalszok. Csóri Rob biztos örült nekem. Oldalra pillantottam, vártam hogy a szemem megszokja a sötétséget. Szépen lassan kirajzolódtak Rob szép arcának vonalai. Olyan nyugodnak tűnt. Csak néztem percekig ahogy alszik, hallgattam a szuszogását. Vajon én is ilyen szépen tudok aludni? Kizárt. Láttam magam előtt ahogy felveszem a döglött béka pozitúrámat és letúrom Rob-ot az ágyról. Ami azt illeti most is az ágy szélén feküdt. Ahogy egyre csak néztem, rám jött a kényszer hogy megérintsem. Hajnali Kanca Roham , kétségtelen. De akkor sem bírtam megállni. Érezni akartam őt. Csókolni finom ajkait. Hajába mélyeszteni ujjaimat. Kicsatolni a nadrágja övét. .. Meg sem gondoltam Rob mit szól majd ehhez, de volt egy előérzete miszerint nem tiltakozik majd. Ekkor kezem már a takarója alá csusszant.

4. Döntés

Drágaságaim itt a 4. Fejezet! Nagyon sajnálom, hogy annyit kellett rá várni, remélem megérte. De ezt döntsétek el ti! Jó olvasást!

A léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el.
Honoré de Balzac

Rob

Csókolj meg a francba már!! – rivallt rám Kristen, én pedig teljesen lefagytam. Most mit tegyek? Nem gondolhatja komolyan! Gyerünk te loser, csinálj már valamit ! Krist figyeltem, és láttam rajta hogy egyre dühösebb. Itt fog hagyni, ha nem csinálok gyorsan valamit. Többet nem lesz ilyen alkalmad! Gondolkozz már te rakás szerencsétlenség! Most vagy soha…

Magamhoz rántottam , selymes fürtjeibe túrtam miközben mohón ízleltem meg csodás ajkait. Én vagyok a legszerencsésebb balfék ezen a földön!

Testemhez szorítottam, nem tiltakozott. Hagyta hogy csókoljam, úgy mint még soha senkit. Olyan vágyat éreztem, mint még soha. Ha órákig csókolhatnám az se lenne elég. Tudtam hamarosan vége lesz mindennek, de most csak a pillanatnak éltem, hogy aztán megőrizhessem örökre ezt a csodás emléket.

Kristen keze félénken a derekamra vándorolt , ettől a kis mozdulattól aztán a világ végéig futottam volna örömömben. Ujjongtam mint egy kisgyerek aki megkapja a világ legjobb ajándékát. Izgatottan becsúsztattam kezem az inge alá. Még mindig engedett. Lehetséges lenne ez? Vagy csak túl élénk a fantáziám?

Puha vállára simítottam tenyerem, bőre akár a bársony. Finoman lejjebb toltam a kockás inget, ami halkan a földre hullott.

Kris elhúzódott, én pedig úgy éreztem magam mint akit gyomorszájon vágtak. Bizonyára túl messzire mentem. De egyetlen pillanatát sem bántam meg, kellett volna? Nem éreztem hogy rosszat tennék, ha igen akkor sem számít már.

Kristen apró kezei a mellkasomon pihentek , én pedig teljesen védtelennek éreztem magam mikor a csillogó kék szemeit az enyéimbe fúrta. Nem tudom meddig álltunk ott egymás tekintetébe révedve,hirtelen együtt éreztem Edwarddal , tényleg idegtépő nem tudni mit is gondol ő.

- Én – lehelte Kris halkan -Nekem most gondolkodnom kell… rólunk – hangja megremegett az utolsó szónál. Nem tudtam mi tévő legyek ezek után, némán néztem ahogy dzsekiét felkapva az ajtó felé tart. Még mielőtt bármi értelmes eszembe jutott volna, már ott is álltam Kris és ajtó között.

- El kell mondanod mit éreztél mikor csókoltalak!! Mit érzel most?Nem hagyhatsz így itt, tudnom kell hogy..most mi lesz velünk?- nem bírtam tovább, tudtam hogy szánalmas vagyok, szinte könyörögtem neki.

- És én honnan tudjam szerinted? – hangja hisztérikus árnyalatot vett, finom íves ajkai megremegtek. – Idejövök hogy beszéljük meg a dolgot, te pedig megcsókolsz, úgy mint mint..mint még soha senki - szemeiből olyan zavartság áradt amit még soha nem láttam rajta. Akár egy ijedt őzike.

- De hát te akartad a csókot! – emlékeztettem kétségbeesetten.

- Muszáj volt rájönnöm – elgyötört tekintete késként hatolt belém. Mi van hamégis mindent elszúrtam? Ha most, ezek után szakadna meg minden köztünk?Elképzelni sem mertem. Egyszerűen féltem nélküle létezni.

- Mire?Mégis mi az amire rájöttél? – kínomban felnevettem.

- Engedj, hadd menjek el. –kérlelt, de én egy tapodtat sem mozdultam. Hagyjamhogy elmenjen ? Kizárt.

- Hallani akarom! - valószínűleg túlságosan is felemeltem a hangom mert Kris megrezzent tőlem. Nem állhattam le, most nem. – Mond el!

- Tudni akarod? Igen? – ordította – rájöttem hogy kibasszottul össze vagyok zavarodva, és kurvára szükségem lenne egy kis egyedül létre. – az idegességtől teljesen elvörösödött, haját túrta vagy inkább tépte? láttam ahogy szemeit lassan elönti a homályosság. A földet nézve , rekedt hangon szólalt meg újra. – Utoljára kérem hogyengedj ki azon a kurva ajtón és hagyj elmenni.

Elálltam az ajtóból. Ő elviharzott, én meg csak álltam ott mint egy idióta.

Azon filóztam hogy ez vajon most tényleg megtörtént vagy már megint túlságosan beszívtam? De nem, ez igazi volt. A csodás bőre, ajkai, még az idegtől könnyes szemei is belém vésték, ez nem csak üres képzelgés.

Rágyújtottam, a kanapén feküdtem, bámulva az üresfalat, percekig, órákig csak ő járt a fejemben. Ez milyen béna, tisztára mint valami félnótás 16.századi szerelmes kölök. Felnevettem. Nem győzhettem ellenne, ő volt az amit 21 évig nem találtam meg. A hiányzó részlet amúgy is fogyatékos bensőmből. Talán túlspilázom a dolgot? Legyen csak egy csaj akit nagyon megakarok fektetni? Soha!…még a gondolattól is undorodtam, hogy így kihasználjam Kristent.

Ő volt minden amit akartam és minden amit nem kaphattam meg, eddig.

Gyenge elmém, reményteli képzelgések tömegét gyártotta arra az esetre ha Kris mégis rájönne hogy belém szeretett. Igen, biztos hogy ez lehetséges. Ébredj Rob, itt a való élet.

Az órára néztem, fél7. Ideje indulni, vár egy csodás forgatási nap. Vajon Kristen is annyit aludt mint én? Egy biztos, a sminkes örülni fog , alapból megvan a vámpír kinézetem.

Még sötét volt mikor kiszálltam a kocsiból,remek,még az eső is szemerkél. Alighogy beléptem az öltöző ajtaján máris Kellan-be botlottam.

- Szeva Rob – köszönt lelkesen. Visszaköszöntem, de most nem igazán volt kedvem dumálni, így elindultam a sminkszoba felé. Jackson már a székében ült.

- Szia – vigyorgott rám, mivan ma hogy mindenkinek ilyen marha jó kedve van…én legszívesebben itt sem lennék.

- Szia – mondtam unottan hátradőlve a székben. Jack arca úgy sugározta a kíváncsiságot hogy elnevettem volna magam, ha nem lettem volna ilyen hullaszar állapotban.

- Őő..hogy vagy? – próbálkozott , én pedig keserűen felnevettem.

- Nem látszik?

- Úgy nézel ki mint akit megdaráltak,feldaraboltak,és még meg is tapostak.

- Kösz , úgy is érzem magam – kezeimbe temettem az arcom.

- Mi történt? – Jack halkabbra fogta a hangját, ezért is bírtam, mindig diszkrét volt. Neki sok mindent elmondtam, bízhattam benne.

- Megcsókoltam Kristen. – mondtam szinte hangok nélkül.

- Hát az jóó! – ujjongott , majd látva elkámpicsorodott képem hozzátette- vagy mégsem?

- Nem tudom haver, egyszerűen megvagyok kattanva, az agyam menten szétrobban, a gyomrom mintha egy rohadt lift lenne ami föl le ugrál .

- Bele vagy esve, ennyi. – mondta ki egyszerűen, nyíltan , azt amit már eddig is tudtam.

- Beszélnem kell vele. A csók után elrohant , azt mondtagondolkodni akar. – visszagondoltam arra mikor elrohant és a szívem összefacsarodott.

- A csajok mindig ezt csinálják. Sose értettem mire ez a drámaiság.

- Nem, tudod hogy Kris nem az a megjátszós,ő különleges.

- Szerintem le kellene nyugodnod egy kicsit haver, olyan vagy mint egy érzelmes idióta. Ez a dolog egyszerű , hagyni kell hadd forrja ki magát.

Nesze semmi fog meg jól, köszi Jack! Mi ezen olyan rohadt egyszerű? n Viszont, igaza volt. Lassan úgy pörgök mint egy vaddisznó. Nem kellene idiótakén viselkedem..én vagyok a laza,vicces Rob. Mostanában meg ez a túlérzékeny ficsúr. Úgy döntöttem , ezt a szerepet meghagyom Edwardnak, én pedig olyan leszek mint mindig mielőtt elkapott volna ez az érzés.

Bekopogtam Krishez , kiszólt hogy tessék, már bent is voltam.

- Csak én vagyok – mondtam halkan, majd leültem az egyik székre.

- Oh – abbahagyta a Bella paróka igazgatását(gondolom megint viszketett neki )és felém fordította a székét – igen?

- Csak szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért. Olyan voltam mint egy érzelmes barom. Tudod hogy nem vagyok ilyen. Csak hát.. mostanában becsavarodtam.

- Vettem észre – egyetértet és elmosolyodott, kezdett felolvadni a jeges légkör. - Végülis én tehetek róla. – Kris halkan felsóhajtott.

- Megkérdezhetem mire jutottál? – csúszott ki a számon,de már megis bántam. Olyan hülye vagy Rob! Most minek kell megint ezt elővenni? Várhattál volna, te türelmetlen, nyughatatlan..

- Igazából..

- Igen? – már megint kezdem, ez nem igaz.

- Szóval, fent voltam éjjel és ezen mojoltam. 200x is meggondoltam.

- És? – jaj tegyél már lakatott a pofádra! Majd szép lassan elmondja te szerencsétlen!

- Nem tudom Rob – kezemet , karcsú tenyere közé fogta. - Mike-al még csak 2 hete lett vége,és aztán te, aki a legjobb barátom voltál, egyszercsak megcsókolsz, és felborítod a maradék rendet az életemben.

- Sajnálom – hangomban viszont nyoma sem volt megbánásnak, ezt ő is észrevette, így megint elnevettük magunkat. Leírhatatlan érzés volt , a kezét fogni, hallgatni nevetését. Mintha minden a régi lett volna. Mikor „Kris és Rob a világ ellen” voltunk.

- Azért kértem hogy megcsókolj , hagy rájöjjek mi is van velünk. – magyarázta tovább, én pedig próbáltam figyelni, de egyre csak a puha ajkait szemléltem. Koncentrálj Rob!Koncentrálj! – Muszáj volt.

- Én nem bántam – mosolyogtam el, és megsimítottam a kezét.

- Azt mindjárt gondoltam – válaszolt ,tetettet fancsali képpel – ijesztő volt rájönnöm hogy 4 év Mike-al ide vagy oda, a mi barátságunk, a szennylapok pletykái, mind…nem számítanak. – amint ezt kimondta, kezem megállt a levegőben, félúton az arca felé. Rámeredtem.

- Mi? – krágoktam.

- Rob, nekem ez olyan furcsa még. Uristen azt se értem mitzagyválok itt össze – hangja izgatott lett – félek hogy a barátságunk lesz az ára, de kellesz nekem. – közelebb hajolt hozzám, én pedig elfelejtettem levegőt venni, nem izgat, megvagyok nélküle ha ő itt van velem. – nem csak mint barát. – suttogta párcentire az arcomtól,édes lehelete felborzolta minden idegszálamat. Egy pillanat múlva lágy csókban forrunk össze. Gyengéden, lágyan súrolta nyelvével az alsó ajkam, majd finoman harapdálni kezdte. Úgy éreztem menten felrobbanok ettől a mámorítóan kínzó játéktól.

Kopogtak, mire automatikusan szétrebbentünk. Úgy lihegtem mint aki most futotta le a félmaratont.

- Kristen , kezdés! – kiáltotta be az egyik stábtag. Kris hátradőlt a székében, és önelégültem nézte ahogy levegő után kapkodok.

- Ne mosolyogj, jössz te még az én utcámba Stewart. – fortyogtam, de ő csak nevetett.

Felállt és elindult az ajtó felé,megfogtam a kezét és a fülébe suttogtam:

- Megvárjalak ha végeztem? -éreztem ahogy teste megremeg,majd sután bólint.

Biztos voltam benn, jön ő még az én utcámba. – vigyorogva léptem ki a kocsiból.