4. Döntés

Drágaságaim itt a 4. Fejezet! Nagyon sajnálom, hogy annyit kellett rá várni, remélem megérte. De ezt döntsétek el ti! Jó olvasást!

A léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el.
Honoré de Balzac

Rob

Csókolj meg a francba már!! – rivallt rám Kristen, én pedig teljesen lefagytam. Most mit tegyek? Nem gondolhatja komolyan! Gyerünk te loser, csinálj már valamit ! Krist figyeltem, és láttam rajta hogy egyre dühösebb. Itt fog hagyni, ha nem csinálok gyorsan valamit. Többet nem lesz ilyen alkalmad! Gondolkozz már te rakás szerencsétlenség! Most vagy soha…

Magamhoz rántottam , selymes fürtjeibe túrtam miközben mohón ízleltem meg csodás ajkait. Én vagyok a legszerencsésebb balfék ezen a földön!

Testemhez szorítottam, nem tiltakozott. Hagyta hogy csókoljam, úgy mint még soha senkit. Olyan vágyat éreztem, mint még soha. Ha órákig csókolhatnám az se lenne elég. Tudtam hamarosan vége lesz mindennek, de most csak a pillanatnak éltem, hogy aztán megőrizhessem örökre ezt a csodás emléket.

Kristen keze félénken a derekamra vándorolt , ettől a kis mozdulattól aztán a világ végéig futottam volna örömömben. Ujjongtam mint egy kisgyerek aki megkapja a világ legjobb ajándékát. Izgatottan becsúsztattam kezem az inge alá. Még mindig engedett. Lehetséges lenne ez? Vagy csak túl élénk a fantáziám?

Puha vállára simítottam tenyerem, bőre akár a bársony. Finoman lejjebb toltam a kockás inget, ami halkan a földre hullott.

Kris elhúzódott, én pedig úgy éreztem magam mint akit gyomorszájon vágtak. Bizonyára túl messzire mentem. De egyetlen pillanatát sem bántam meg, kellett volna? Nem éreztem hogy rosszat tennék, ha igen akkor sem számít már.

Kristen apró kezei a mellkasomon pihentek , én pedig teljesen védtelennek éreztem magam mikor a csillogó kék szemeit az enyéimbe fúrta. Nem tudom meddig álltunk ott egymás tekintetébe révedve,hirtelen együtt éreztem Edwarddal , tényleg idegtépő nem tudni mit is gondol ő.

- Én – lehelte Kris halkan -Nekem most gondolkodnom kell… rólunk – hangja megremegett az utolsó szónál. Nem tudtam mi tévő legyek ezek után, némán néztem ahogy dzsekiét felkapva az ajtó felé tart. Még mielőtt bármi értelmes eszembe jutott volna, már ott is álltam Kris és ajtó között.

- El kell mondanod mit éreztél mikor csókoltalak!! Mit érzel most?Nem hagyhatsz így itt, tudnom kell hogy..most mi lesz velünk?- nem bírtam tovább, tudtam hogy szánalmas vagyok, szinte könyörögtem neki.

- És én honnan tudjam szerinted? – hangja hisztérikus árnyalatot vett, finom íves ajkai megremegtek. – Idejövök hogy beszéljük meg a dolgot, te pedig megcsókolsz, úgy mint mint..mint még soha senki - szemeiből olyan zavartság áradt amit még soha nem láttam rajta. Akár egy ijedt őzike.

- De hát te akartad a csókot! – emlékeztettem kétségbeesetten.

- Muszáj volt rájönnöm – elgyötört tekintete késként hatolt belém. Mi van hamégis mindent elszúrtam? Ha most, ezek után szakadna meg minden köztünk?Elképzelni sem mertem. Egyszerűen féltem nélküle létezni.

- Mire?Mégis mi az amire rájöttél? – kínomban felnevettem.

- Engedj, hadd menjek el. –kérlelt, de én egy tapodtat sem mozdultam. Hagyjamhogy elmenjen ? Kizárt.

- Hallani akarom! - valószínűleg túlságosan is felemeltem a hangom mert Kris megrezzent tőlem. Nem állhattam le, most nem. – Mond el!

- Tudni akarod? Igen? – ordította – rájöttem hogy kibasszottul össze vagyok zavarodva, és kurvára szükségem lenne egy kis egyedül létre. – az idegességtől teljesen elvörösödött, haját túrta vagy inkább tépte? láttam ahogy szemeit lassan elönti a homályosság. A földet nézve , rekedt hangon szólalt meg újra. – Utoljára kérem hogyengedj ki azon a kurva ajtón és hagyj elmenni.

Elálltam az ajtóból. Ő elviharzott, én meg csak álltam ott mint egy idióta.

Azon filóztam hogy ez vajon most tényleg megtörtént vagy már megint túlságosan beszívtam? De nem, ez igazi volt. A csodás bőre, ajkai, még az idegtől könnyes szemei is belém vésték, ez nem csak üres képzelgés.

Rágyújtottam, a kanapén feküdtem, bámulva az üresfalat, percekig, órákig csak ő járt a fejemben. Ez milyen béna, tisztára mint valami félnótás 16.századi szerelmes kölök. Felnevettem. Nem győzhettem ellenne, ő volt az amit 21 évig nem találtam meg. A hiányzó részlet amúgy is fogyatékos bensőmből. Talán túlspilázom a dolgot? Legyen csak egy csaj akit nagyon megakarok fektetni? Soha!…még a gondolattól is undorodtam, hogy így kihasználjam Kristent.

Ő volt minden amit akartam és minden amit nem kaphattam meg, eddig.

Gyenge elmém, reményteli képzelgések tömegét gyártotta arra az esetre ha Kris mégis rájönne hogy belém szeretett. Igen, biztos hogy ez lehetséges. Ébredj Rob, itt a való élet.

Az órára néztem, fél7. Ideje indulni, vár egy csodás forgatási nap. Vajon Kristen is annyit aludt mint én? Egy biztos, a sminkes örülni fog , alapból megvan a vámpír kinézetem.

Még sötét volt mikor kiszálltam a kocsiból,remek,még az eső is szemerkél. Alighogy beléptem az öltöző ajtaján máris Kellan-be botlottam.

- Szeva Rob – köszönt lelkesen. Visszaköszöntem, de most nem igazán volt kedvem dumálni, így elindultam a sminkszoba felé. Jackson már a székében ült.

- Szia – vigyorgott rám, mivan ma hogy mindenkinek ilyen marha jó kedve van…én legszívesebben itt sem lennék.

- Szia – mondtam unottan hátradőlve a székben. Jack arca úgy sugározta a kíváncsiságot hogy elnevettem volna magam, ha nem lettem volna ilyen hullaszar állapotban.

- Őő..hogy vagy? – próbálkozott , én pedig keserűen felnevettem.

- Nem látszik?

- Úgy nézel ki mint akit megdaráltak,feldaraboltak,és még meg is tapostak.

- Kösz , úgy is érzem magam – kezeimbe temettem az arcom.

- Mi történt? – Jack halkabbra fogta a hangját, ezért is bírtam, mindig diszkrét volt. Neki sok mindent elmondtam, bízhattam benne.

- Megcsókoltam Kristen. – mondtam szinte hangok nélkül.

- Hát az jóó! – ujjongott , majd látva elkámpicsorodott képem hozzátette- vagy mégsem?

- Nem tudom haver, egyszerűen megvagyok kattanva, az agyam menten szétrobban, a gyomrom mintha egy rohadt lift lenne ami föl le ugrál .

- Bele vagy esve, ennyi. – mondta ki egyszerűen, nyíltan , azt amit már eddig is tudtam.

- Beszélnem kell vele. A csók után elrohant , azt mondtagondolkodni akar. – visszagondoltam arra mikor elrohant és a szívem összefacsarodott.

- A csajok mindig ezt csinálják. Sose értettem mire ez a drámaiság.

- Nem, tudod hogy Kris nem az a megjátszós,ő különleges.

- Szerintem le kellene nyugodnod egy kicsit haver, olyan vagy mint egy érzelmes idióta. Ez a dolog egyszerű , hagyni kell hadd forrja ki magát.

Nesze semmi fog meg jól, köszi Jack! Mi ezen olyan rohadt egyszerű? n Viszont, igaza volt. Lassan úgy pörgök mint egy vaddisznó. Nem kellene idiótakén viselkedem..én vagyok a laza,vicces Rob. Mostanában meg ez a túlérzékeny ficsúr. Úgy döntöttem , ezt a szerepet meghagyom Edwardnak, én pedig olyan leszek mint mindig mielőtt elkapott volna ez az érzés.

Bekopogtam Krishez , kiszólt hogy tessék, már bent is voltam.

- Csak én vagyok – mondtam halkan, majd leültem az egyik székre.

- Oh – abbahagyta a Bella paróka igazgatását(gondolom megint viszketett neki )és felém fordította a székét – igen?

- Csak szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért. Olyan voltam mint egy érzelmes barom. Tudod hogy nem vagyok ilyen. Csak hát.. mostanában becsavarodtam.

- Vettem észre – egyetértet és elmosolyodott, kezdett felolvadni a jeges légkör. - Végülis én tehetek róla. – Kris halkan felsóhajtott.

- Megkérdezhetem mire jutottál? – csúszott ki a számon,de már megis bántam. Olyan hülye vagy Rob! Most minek kell megint ezt elővenni? Várhattál volna, te türelmetlen, nyughatatlan..

- Igazából..

- Igen? – már megint kezdem, ez nem igaz.

- Szóval, fent voltam éjjel és ezen mojoltam. 200x is meggondoltam.

- És? – jaj tegyél már lakatott a pofádra! Majd szép lassan elmondja te szerencsétlen!

- Nem tudom Rob – kezemet , karcsú tenyere közé fogta. - Mike-al még csak 2 hete lett vége,és aztán te, aki a legjobb barátom voltál, egyszercsak megcsókolsz, és felborítod a maradék rendet az életemben.

- Sajnálom – hangomban viszont nyoma sem volt megbánásnak, ezt ő is észrevette, így megint elnevettük magunkat. Leírhatatlan érzés volt , a kezét fogni, hallgatni nevetését. Mintha minden a régi lett volna. Mikor „Kris és Rob a világ ellen” voltunk.

- Azért kértem hogy megcsókolj , hagy rájöjjek mi is van velünk. – magyarázta tovább, én pedig próbáltam figyelni, de egyre csak a puha ajkait szemléltem. Koncentrálj Rob!Koncentrálj! – Muszáj volt.

- Én nem bántam – mosolyogtam el, és megsimítottam a kezét.

- Azt mindjárt gondoltam – válaszolt ,tetettet fancsali képpel – ijesztő volt rájönnöm hogy 4 év Mike-al ide vagy oda, a mi barátságunk, a szennylapok pletykái, mind…nem számítanak. – amint ezt kimondta, kezem megállt a levegőben, félúton az arca felé. Rámeredtem.

- Mi? – krágoktam.

- Rob, nekem ez olyan furcsa még. Uristen azt se értem mitzagyválok itt össze – hangja izgatott lett – félek hogy a barátságunk lesz az ára, de kellesz nekem. – közelebb hajolt hozzám, én pedig elfelejtettem levegőt venni, nem izgat, megvagyok nélküle ha ő itt van velem. – nem csak mint barát. – suttogta párcentire az arcomtól,édes lehelete felborzolta minden idegszálamat. Egy pillanat múlva lágy csókban forrunk össze. Gyengéden, lágyan súrolta nyelvével az alsó ajkam, majd finoman harapdálni kezdte. Úgy éreztem menten felrobbanok ettől a mámorítóan kínzó játéktól.

Kopogtak, mire automatikusan szétrebbentünk. Úgy lihegtem mint aki most futotta le a félmaratont.

- Kristen , kezdés! – kiáltotta be az egyik stábtag. Kris hátradőlt a székében, és önelégültem nézte ahogy levegő után kapkodok.

- Ne mosolyogj, jössz te még az én utcámba Stewart. – fortyogtam, de ő csak nevetett.

Felállt és elindult az ajtó felé,megfogtam a kezét és a fülébe suttogtam:

- Megvárjalak ha végeztem? -éreztem ahogy teste megremeg,majd sután bólint.

Biztos voltam benn, jön ő még az én utcámba. – vigyorogva léptem ki a kocsiból.