5. vágy..kaja...alvás?

5.Fejezet. Én meg a...fantáziám xD Remélem tetszeni fog drágáim!

Mivel elmúlt éjfél , ezt a fejezetet Lynnek, drága születésnapos tündérmaszatomnak ajánlom! 19 még nem a vég :]

Jó olvasást!

Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem. Baltasar Gracián

Attól féltem Chris hozza a kisbaltát és fejbe vág vele minket. Amilyen ideges volt, lehetséges opciónak tűnt. Mikor végre sikerült röhögés nélkül végigcsinálnunk egy jelenetet, elengedtek minket. Nem tudtam mihez kezdhetnék most, még csak fél4 volt. Máskor estébe nyúlóan dolgoztunk. Kimentem a parkolóba elszívni egy cigit, és vártam hogy Krist, ahogy megbeszéltük. Amint ledobtam a csikket, ki is vágódott az ajtón. Mellém lépet és hozzám simult. Derekára csúsztattam a kezem, kedvem lett volna ott helyben megcsókolni, de tudtam bármikor lebukhatunk. Ezt a kellemetlen érzést , elfedte bennem annak öröme hogy most már ő és én , mi vagyunk. Jó volt úgy gondolni rá mint a barátnőmre, úristen,barátnő, Kristen az én barátnőm. Barátnő. Na jó már megint bezsongtam. De egyszerűen nem lehet , nem bezsongani ettől a gondolattól. Egész úton vigyorogtam mint valami bamba majom. - Te meg minek örülsz annyira? – kérdezte Kristen, odapillantottam és láttam értetlen mosolyát. - Neked – vigyorogtam még jobban. Sebváltón lévő kezemen éreztem puha tenyerét. Ha így folytatjuk, a vigyor örökre a fejemen marad. Kíváncsi leszek hogy játszom akkor a letargikus vámpírt. Erre a gondolatra még jobban kellett nevetnem. - Hagyd már abba – szólt rám Kris is röhögve. Kristen Hát ez sem normális, vallottam be magamnak . De ezért imádom. Még mindig furcsa hogy együtt vagyunk. Együtt? Rob a pasim. A pasim. Beleborzongtam ebbe a furcsán kellemes érzésbe. A tegnapi este után, most meglepően könnyednek éreztem magam, mintha új, tiszta lappal indulhatnék. Persze ez hülyeség volt azt hinnem hogy ezek után minden tökéletes lesz, mert hát azért mégis csak rólam van szó. Egész éjjel ébren hánykolódtam, megpróbáltam normálisan végiggondolni a dolgokat, de sokáig csak az észveszejtően jó csók járt az agyamban. Én kértem meg rá, és ő megtette. Akkor miért volt bűntudatom? Talán mert ugyanúgy akartam mint ő? Valószínű. Folyton Mike arca villant fel bennem, és a tudat hogy még csak két hete váltunk el, semmit sem javított helyzetemen. De akkor is! Rob újonnan előjött érzelmei elől nem menekülhettem, bekebelezett. Ráébredtem , nem csak a testiség vonz hozzá, ha arról lenne szó ,talán tudnám kezelni. Ő.., mindig a legjobb barátom volt. Ismertem, szerettem. És ha csak rágondoltam elfogott az izgalom. Most már tudtam mihez kötni ezt az izgalmat, senki nem ért meg annyira mint ő. Miért ne működhetne? Amint ezt kimondtam magamban, már döntöttem is. Az újdonság izgalmával ugrok bele a dolgok mélyébe. Na és? Talán egyszer velem se csesznek ki. Felnéztem. Rob rám bámult. - Mi? – nyögtem ki gyorsan mert nem emlékeztem mi is volt a kérdés. Lüke Stewart. - Akkor feljössz? Rendelünk kaját, és döglünk egész nap. – elkezdte rángatni a szemöldökét, röhejes volt. - Jól hangzik – már pattantam is ki a kocsiból, én meg a lazítás? édestestvérek vagyunk. Beléptünk a - még mindig szemétdombra hasonlító - lakásba, nem volt újdonság. Rob jobbára úgy élt mint egy disznó, én meg aztán pláne. Levetődtem az ágyra , benyomva a TV-t . Rob benézett az ajtón, a telefonnal a kezében. - Kínai?Indiai?Görög?Olasz? – kérdezte . - Válasz te, csak gyorsan hozzák, mert éhen döglök. – csak hogy alátámassza amit mondtam, gyomrom hatalmasat korgott. Szégyenlős mosollyal fogtam össze kezeimmel magam, Rob félrebillentette a fejét. Nem tudtam most mivan, két lépéssel mellettem termett, kezébe fogta az arcom és megcsókolt. „Imádlak” suttogta a fülembe, aztán már ott sem volt. Heh? Igaz nem számít hogy félájultan heverek a csókodtól , menj csak! Tényleg szoknom kellene ezt a Rob a pasim dolgot. Csak nem hagyhatom hogy mindig bezsongjak ahányszor ezt csinálja. - 20 perc és itt a kajaaaa! – ugrott be mellém. Na most megkapod a magadét, gondoltam sunyin, én ráhemperegtem. Kezeimmel lefogtam a csuklóit. Most én leszek a főnők. Csiga lassúsággal pusziltam meg a nyakát, majd állát, végül az ajkaihoz értem, de tovább is mentem rögtön az orrára. Majd rájön hogy velem nem érdemes kikezdeni, úgyis ő húzza a rövidebbet. Gonosz mosollyal képemen leheltem finom csókot lehunyt szemeire. Füléhez hajoltam , finoman harapdáltam a fülcimpáját, halkan suttogtam a fülébe. Elbűvölve éreztem ahogy újra és újra borzongás fut át a testén, és mindezt én váltottam ki belőle. Hirtelen kényelmetlen lett az ülés. - Rob, bök az övcsatod! – szóltam rá , de ő csak mosolygott, önelégülten. Kérdőn néztem rá, mire felemelte magát és kábító tekintettel a szemembe nézett: - Az nem az övcsatom – mormolta, és a következő pillanatban, már fölöttem tornyosult. Hogy kerültem én alulra? Áh kit érdekel? Teljesen elhagytam magam, az sem izgat. Most ő fogta a csuklómat, de az ő csókja cseppet sem volt gyengéd és lassú. Szenvedélyes volt, követelőző, és én boldogan adtam, csak ne hagyja abba! Mintha az egész testem tűzben égett volna, zavartak a ruháim. Ezt a gondot Rob egy másodperc alatt elintézte a pólóm letépésével. Lejjebb csúszott rajtam,és a köldököm körül kezdett csókolgatni. Kezei lassan araszoltak felfele a nyakamig , nyelvével követte az utat. Hang nem jött ki a torkomon mikor kezeit a melltartóm alá csúsztatta. Hideg volt, de mégis égetett. Finom ajkaival , nyakam érzékeny bőrét szívogatta. Lehet ezt még fokozni? Abban a percben nem hittem hogy tudok még ennél is nagyobb kéjt érezni. Lehetetlennek tűnt. Csengettek, vagyis inkább valaki ráfeküdt a csengőre. Mennyi idő telhetett el? Fogalmam sincs. Még arra sem emlékszem milyen évet írunk. Rob kelletlenül az ajtó felé indult, magára rántva egy köpenyt. Furcsa lenne ha a kis sátortáborával a lába között nyitna ajtót. De már így is előre sajnáltam azt aki ott állt. Rob kirántotta az ajtót. - Mi van? – rivallt rá az előtte álló fiúra. Szegény srác, pedig Rob nem szokott idegbeteg lenni, kettőnk közül én vagyok a ideggyenge, ő inkább a csendes terrorista csoportba tartozik. De most szinte lángolt a feje. - Ő.. csak..a …kaját amit…rendeltél. – dadogta a gyerek halkan, Rob kikapta a kezéből a szatyrot, belenyomott a tenyerébe egy 20-ast, majd rávágta az ajtót. Hát ez gyors volt. Folytatni akartam amit elkezdtünk . A kajás szatyrot a földre dobta és helyette felkapott engem, szóval úgy vettem ő is menne tovább. A falhoz szorított , lábaimmal körülöleltem a derekát miközben bozontos haját túrtam. Épp azon voltam hogy szétszaggassam a pólóját hogy végre bőrünk összesimulhasson . Hogy végre érezhessem meleg felsőtestét az enyémen, érezhessem ahogy szíve egyre gyorsabban ver ahogy izgatom! De akkor testem elárult! Gyomrom hatalmasat korgott, még én is megijedtem mekkorát. Egymásra néztünk Robbal,épp csak egy pillanat volt majd újra egymásnak estünk. Nem foglalkoztam kajáért rimánkodó beleimmel. Nekem most másféle szükséget kel orvosolnom. Ez meg ,majd elmúlik. De hé, én kretén Stewart vagyok azért mégis! Így a korgások egyre csak jöttek. Egy gigantikus , kb. fél percig tartó aláfestő téma után Rob elhúzódott tőlem. Bassza meg! Ó hogy rohadnék meg! Miért nem tudom elkussoltatni?! - Ezt már nem bírom hallgatni, tápoljunk valamit mielőtt még engem eszel meg. – elcipelt az ágyig , aztán behozta a kaját. Morcosan kezdtem tömni magamba a tésztákat. - Mhp Most jó? Most már nem pofázol baszki? Miért nem tudtad befogni a pofád?! – osztottam a saját hasamat két falat között. Kretén Stewart..Kretén zabagép Stewart.. - Te most tényleg azt csinálod amit gondolok hogy csinálsz? - Rob megütközve bámult a fejembe. Nem baj , ő úgyis tudja hogy nem vagyok normális, sok újat nem tudok mutatni neki. - Te csak ne magyarázz Mr. Kapitánynak hívom a farkam ,és beszélgetek vele a zuhany alatt. – vágtam hozzá a titkos fegyvert ami már régóta várta a megfelelő alkalmat. - Ezt meg honnan tudod bassza meg!? – krákogta miután spontán kiköpte szája egész tartalmát. - Emlékszel Nikki születésnapjára? Úgy berúgtál, hogy világod nem tudtad. Akkor kezdted osztani nekem a „Kapitányos” storykat. Több más dolog mellett – rángatóztam a röhögéstől , Robon meg látszott a „mindjárt bebújok az ágy alá szégyenemben és azon kezdek el filózni miért vagyok ilyen gyökér” arca. – Nyugi nem mondtam el senkinek – megsimítottam az arcát. Befészkelte magát mellém, és egy ideig csak tömtük magunkat és bámultuk a TV-t. Kis idő elteltével olyan rosszul voltam a sok kajától hogy mozdulni sem bírtam. - Úgy érzem magam mint egy bálna. Ennyit zabálni! – sóhajtoztam – remélem most örül a bélpoklos formám, az ünneprontó – dohogtam karba font kézzel. - Lesz még alkalom hogy bepótoljuk, ne izgulj! – hozzám hajolt, a hajamat babrálta, én meg csak fetrengtem ott mint valami túletetett tehén. Hosszú ujjait végighúzta a karom belső felén, megborzongtam. Sokáig csak cirógatott, néha egy puszit nyomott a karomra vagy a vállamra. Olyan megnyugtató érzés volt ott feküdni, vele, élvezni az érintését. Annyira jó volt hogy bealudtam. Viszont erre a tényre csak akkor jöttem rá , mikor kinyitottam a szemem. Kint már rég sötét lehetett, ránéztem az órára: hajnali fél 3. Kristen, nem tudom elégszer ismételni milyen egy fantasztikusan nagy kretén vagy. Ez aztán az égés. Ide jövök, bezabálok, aztán elalszok. Csóri Rob biztos örült nekem. Oldalra pillantottam, vártam hogy a szemem megszokja a sötétséget. Szépen lassan kirajzolódtak Rob szép arcának vonalai. Olyan nyugodnak tűnt. Csak néztem percekig ahogy alszik, hallgattam a szuszogását. Vajon én is ilyen szépen tudok aludni? Kizárt. Láttam magam előtt ahogy felveszem a döglött béka pozitúrámat és letúrom Rob-ot az ágyról. Ami azt illeti most is az ágy szélén feküdt. Ahogy egyre csak néztem, rám jött a kényszer hogy megérintsem. Hajnali Kanca Roham , kétségtelen. De akkor sem bírtam megállni. Érezni akartam őt. Csókolni finom ajkait. Hajába mélyeszteni ujjaimat. Kicsatolni a nadrágja övét. .. Meg sem gondoltam Rob mit szól majd ehhez, de volt egy előérzete miszerint nem tiltakozik majd. Ekkor kezem már a takarója alá csusszant.