7- Reggeli zuhany

Hogy is kezdjem? 1000000000 sorry ezért a két hétért, de kb 1,5 hétig azt sem tudtam mit is írhatnék a 6. után. Aztán meg el is lustultam, meg hát hüle lusta disznó vagyok na! xD
Ne haragúúdjatoook!!!!! =(((
Remélem ez engesztel majd egy kicsit titeket! ^^
Jó olvasást!!

Hogyha két szerető szív megöregszik
mily mély, áhitatos boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frígy! ó, lelkek tiszta lánca!
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.
Victor Hugo

Kristen

Kinyitottam a szemem. Vissza is csuktam rögtön. A világosság égette a retinám. Hol vagyok egyáltalán? …Képek villantak be a tegnap estéről, kellemes érzést hagyva maguk után. Robnál vagyok, a hálószobában. Sóhajtottam, a tegnap estére terelve gondolataim. Borzongató boldogság futott át rajtam. Életem legjobb estéje, az biztos. Lassan újra felnyitódtak szemhéjaim, most már nem volt olyan erős a fény. Rob már nem feküdt mellettem. Magamra pillantottam, és leesett, hogy tök pucér vagyok. Keresni kezdtem a ruháimat, de amint megtaláltam a szétszakadt tangám, inkább Rob cuccai közt turkáltam tovább. Találtam egy hosszú pólót ami azért térdig takart. Oké, ezzel megvolnánk, most keressük meg ezt a kis lepedő akrobatát. Kimentem a nappaliba , sehol senki. A fürdő ajtó nyitva volt, én pedig besurrantam. Amúgy is látni akartam a szét aludt fejemet , de arra nem számítottam hogy Robot is a fürdőben találom. Zuhanyozott, a párás üvegen keresztül láttam testének körvonalát, ettől azonnal éber lettem. Kezeivel vizes haját mosta éppen, a fal felé fordult, nem láthatott meg. Hirtelen vágyat éreztem hogy megérintsem nedves bőrét, ez meg a reggeli kanca roham, az is biztos. Gyorsan megszabadultam a pólótól és elhúzva az ajtót beálltam mögé, nem vett észre. Átkaroltam hátulról , a meleg víz végig folyt rajtam. Libabőrős lettem mikor Rob karjai hátranyúltak. Megfordult, mire lesütöttem a szemem. Egyszerűen féltem a szemébe nézni, vajon mit látnék rajta? Meglepődést? Zavart? Nem mojolhattam a témán túl sokat, Rob ujjai az állam alá nyúltak így kényszerítve hogy ránézzek. Zavarban voltam, ide oda járt tekintetem csak épp rá nem néztem.

- Kristen! – sóhajtotta – Mi a baj?

- Semmi – vágtam rá rögtön és végre ránéztem aztán teljesen lefagytam. Aggódó tekintete merevvé tett.

- Akkor miért vagy zavarban? Neked nem volt olyan fantasztikus a tegnap este... – dadogta keserűen.

- Dehogy, nem erről van szó. A tegnap..az csodálatos volt. Ha csak arra gondolok máris hevesen ver a szívem. Csak…

- Csak mi? –közelebb hajolt. Egy kis vízsugár csurgott le arcáról az én arcomra. Elmosolyodtam.

- Csak nem tudom hogy mi lesz ez után. Ennyi. –a vállára hajtottam a fejem hagyva hogy a meleg víz eláztasson.

- Ne parázz most ez miatt, majd megoldjuk. Mint mindent nem? - tudtam hogy vigyorog, azzal a „hé én vagyok RPattz és örülök magamnak mert okosat mondtam” vigyorával. Felengedtem az ő lazaságát látván, már megint csak én variáltam túl a dolgot, mint mindig.

- Kris és Rob a világ ellen - lihegtem finom bőrének.

- Pontosan, és különben is , ne agyalj most ezen, élvezzük ki a pillanatot.

- Mi? Ez meg milyen szöveg? Valami újságban olvastad? Vagy mi? – felvisongtam még mindig a nyálas beszóláson mulattam, hát igen Romantic killer Stew jelen!

- Akkor mondjam úgy hogy te is megértsd? – eltűrte a hajam a fülemtől, fölém magasodott, nem láttam mást csak az ő testét magam körül. – Kívánlak… nagyon – zihálta a fülembe, torkomon akadt a szó. Rob finoman harapdálta a fülem cimpám, ez volt az utolsó dolog amit tényszerűnek vettem. Aztán jött az amit csak remélhettem hogy valóság.

Felkapott és egy pillanat múlva hátam már a falat támasztotta , lábaim a derekára fonódtak , az erős karok úgy fogtak körül mintha sosem akarnának engedni. Én pedig úgy kapaszkodtam a vállaiba mint aki sosem akar elmenni. Sürgetve csókoltam a nyakát, az állát, végül az ajkait. Körmeim végigszántották puha bőrét mire végre elkezdtük édesen kínzó játékunkat az extázis felé. Szabad kezével a hajamba túrt . Ahogy este sem így most sem tudtuk hol húzódik a határvonal szenvedély és vadság között. Tenyeremet a párás üveglapra nyomtam, próbáltam tartani magam, de csak az egyre közelebb kerülő kéj áradatra tudtam gondolni. Éreztem ahogy Rob teste megfeszül, szorosan összezárt szemhéjain keresztül is felismertem arcán a kínlódást. Ahogy megpróbálta visszafojtani az égető vágyát , az állatias nyögései amik a torkára forrtak, nem akartam hogy tovább gyötrődjön. Ajkai körülzárták a mellbimbóm , mikor fogaival finoman harapdálni kezdett azt hittem spontán öngyulladásban török ki. Még szerencse hogy folyamatosan oltanak a vízsugarak. Hajamban lévő keze biztosan siklott le a testemen, becsusszant kettőnk közé , finoman simított végig újra és újra. Mire észbe kaptam, már alig tudtam mit tenni. Hevesebben mozgattam a csípőm. Felemeltem a fejét és durván magamhoz rántottam.

- Mindjárt….gyeree!!! – pihegtem elfulló hangon. De ő megértette és végre engedte a kínzó érzékiségnek. Alig fogtam fel hogy már a zuhanykabin alján ülök Rob ölében, fejemet a vállára hajtva. Vergődtem a gyönyörben , nem tudtam magamhoz térni. Egyre csak azon járt az agyam hogy többet nem bírok elviselni. Nem létezhet ehhez fogható élmény. Nem létezhet ilyen szenvedély két ember között. Ilyen nincs! Négy évig hittem hogy a sex nem jó semmire, kis szórakozás egy kemény nap után. Tévedtem. Robbal más volt, leírhatatlan, ha nem lenne ilyen fárasztó , egész nap csak vele szeretkeznék. Mert ez már nem sex, nem tudtam minek nevezzem azt ami az elmúlt napokban köztünk történt, hisz olyan gyorsan jött minden, de az biztos hogy nem csak szex.

Dübörgő szívem kezdett normál stílusra váltani, belecsókoltam Rob nyakába, majd nagy erőlködések árán hátra hajoltam hogy ránézzek. Mosolygott, a szemei csukva voltak, de mosolygott.
- Hangos vagy – mondta még mindig csukott szemmel. Nem igazán esett le hogy most mire gondol.

- Mi?

- Nem is tudtam hogy ilyen nagyot tudsz sikoltani , még tegnap sem voltál ilyen hangos – kuncogott és megértettem végre. Igazából nekem fel sem tűnt.

- Oh..

- De ne parázz, felőlem kiordíthatod a lelkedet is, amíg azt miattam teszed .

- Jaj ne vigyorogj már!

- Miért talán sírjak örömömben? – egyre csak nevetett én pedig gondoltam lehűtöm a lelkesedését. Felálltam, kezembe fogtam a zuhanyrózsát majd jéghideg vizet eresztettem erre a jómadárra. Rob rögtön felpattant és elkapott.

- Ne!! Ne csináld!! – vihogtam már én is, próbáltam menekülni de visszatolt a fagyos víz alá. Belecsíptem a derekába, meg is kaptam érte a jutalmam : még hidegebb víz a nyakamba. De én még mindig csak nevettem, ahogy ő is. Elzárta a vizet és a hátára kapott, miután körbefutott velem a lakásban , levágott az ágyra. Felém hempergett, mindketten csurom vizek voltunk, de ez így volt jó. Rám villantotta az édes Rob mosolyt, én meg szétfolytam az ágyon. Máskor , mikor még csak barátok voltunk , nem olvadtam el ettől, most viszont annyira pörögtem tőle, hogy legszívesebben kiugrottam volna a szálloda erkélyéről.

- Bárcsak így maradhatnánk örökké! – suttogtam.

- Na ki is az aki a nyálas szöveget nyomja? – vigyorgott rám , megtudnám ölni mikor igaza van. Tényleg nyálas, de kit érdekel? Akkor én vagyok nyálas Stewart!

- Jaj Fogd be! – vágtam fejbe egy párnával, de ő csak megcsókolt és elgurult velem az ágyon, ami nagyon fíílinges lett …volna ha nem zúzunk le róla. Alattam volt így én megúsztam.

- Azt hiszem inkább mennyünk cigizni, a bagó később öl meg mint te! – préselte ki magából , de én csak azért is ott trónoltam rajta teljes súlyommal.

- Azt mondod hogy kövér vagyok? – rivalltam rá és próbáltam még jobban ránehezedni.

- Igen, azt! Vaságyastól 40 kiló kisasszony.. na gyere te hájpacni! – nagy nehezen feltápászkodtam és rágyújtottam. A nap további része sajnos gyorsan eltelt, legalábbis az amit Robbal tölthettem. Egyszeriben már azt vettem észre hogy a mélygarázsban állunk, én meg mint valami pióca tapadok Robra.

- Na mivan? Ennyire hiányozni fogok? – ugratott amikor egy pillanatra elengedtem.

- Képzeld igen, alig hiszem el hogy még csak pár napja hogy.. – kerestem a szavakat amik leírhatnák a gondolatmenetem, de nem tudtam folytatni. Rob hallgatott, várta hogy végre folytassam, de képtelen voltam. Minden nagyon gyorsan történt, az egyik pillanatban még barátok vagyunk, a következőben meg már vadul smárolok vele, nem is beszélve a tegnap esti és a ma reggeli kis dolgunkról. Mondjuk nem volt olyan kicsi…

- Kris?? – megint elkalandoztam.. skizofrénia első fejezet az tuti.

- Bocsi…csak ..áá mindegy , a lényeg hogy kezdesz nélkülözhetetlen lenni a számomra..

- Miért eddig nem volta az?- suttogta a fülembe, természetesen majd megkattantam a parfümjétől. Hmm Original RPattz illat.

- Eddig nem tudtam bizonyos képességeidről – kacérkodtam vele, és a kezeim lecsúsztak a nadrágjáról. Nyelt egyet miközben lefogta a kezem.

- Csak ezért..?

- Nem… ez csak egy nagyon kicsi része az ellenállhatatlan vonzerődnek , kicsi de fontos része- mosolyogtam kihívón rá, legalábbis remélem hogy úgy festettem mint aki baromira kihívó. – a többi..

- A többi? – lehelte némán, alig érezhetően megfeszült. Most szívassam vagy ne szívassam?

- A többit majd elmondom… - magamhoz húztam a fejét , megcsókoltam majd ellöktem magamtól. Elindultam az utca felé hogy hívjak egy taxit, hallottam egy lemondó sóhajt hátulról, de mit tehetnék köcsög Stew az egyik nevem a sok közül. Különben is megérdemli a kis Mr. poéngyártó kisiparos Pattinson. Nem bírtam ki hogy vissza ne nézzek. Még mindig engem figyelt, pedig már messze voltam. Pár óra és úgyis találkozunk, de addig is mi legyen velem? Mi legyen velem az új függőségem nélkül? Fel kéne hívnom Dakotat, rég dumáltunk. Ő úgyis olyan nyugis. Na ezaz! Végre valami értelmes gondolat. Már tárcsáztam is.