-Látod, így már sokkal jobb. Lazulj el – suttogta a fülembe rekedt hangon. Fejemet az üvegfalnak döntöttem, próbáltam kizárni mindent az elmémből, csak az érintésekre,illatokra,érzésekre koncentrálni.Elégedett sóhaj hagyta el számat, ahogy izmaim még inkább ellazultak.Rob lágyan újra végighúzta kezét a gerincvonalamon, majd elkalandozott a derekamon.Puha kezei émelyítő lassúsággal csúsztak fel az oldalamon. Teljesen eltöltött az érzés. Mint mikor a parton fekszel, és a nap simogatja a bőröd , vagy mikor a lágy szellő borzol végig. Ugyan próbáltam nem foglalkozni gyomrom remegésével, mégsem bírtam teljesen elnyomni azt a különös bizsergést ami a hatalmába kerített.Rob minden mozdulatából áradt a gondoskodás, a finomság.Ujjai a bőrömön táncoltak egyre nagyobb köröket írtak le. Aztán egyszerre minden megváltozott,kezeit már nem a hátamon éreztem. Felnyögtem az ismeretlen kényeztető érintéstől melyet a mellemen lévő bársonyos tenyér okozott. Finoman újra megszorított, mire újfent halk kéjes sikoly hagyta el számat. Megrémültem a hullámként rámtörő érzékiségtől. Mi történik itt?... Ezt..Mi..nem csinálhatjuk. Nem! Ismét megrázkódtam az apró nyomástól, lábaim kocsonyaként remegtek. Ezt nem szabad, miért csinálja ezt?
-Mit..Mit csinálsz?- lihegtem elfulló hangon,még kerestem az erőt a lábaimba,hogy végre elfuthassak.
-Én? – hangja incselkedően csengett, egyenest a fülem mellől – Semmit.. – suttogta mézédesen miközben kezei tovább dédelgettek, amitől persze újabb és újabb nyögések szakadtak fel belőlem. Érintése égette a bőrömet, többet akartam, de tudtam hogy amit kívánok az tilos. Pokoli bűn volt , minden pillanat, és én még is ,úgy vágytam az új élményre mint még soha semmire. Le kell állnom! Meg kell állítanom! Agyam egy másodpercre helyesen akart cselekedni, de a következőben már újra elmerültfeltörő vágyaim hullámaiban.
Lánykák! Igen érzelmileg labilis, képtelen pancser, lusta disznó vagyok. Tudom. Azért itt az új fejezet ha még jár erre valaki! Remélem tetszeni fog hamár ennyit vártatok rá...
Brianna
Ha megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet.
William Paul Young
Robert.
Csendben feküdtünk egymás mellett. Nem mertem megszólalni, féltem , ha belehasítok a jótékony csendbe az mindent elront majd. Kristen egyszeriben elillan , meggondolja magát , feláll és itt hagy.
Meg is érdemelném, mert amit hirtelen felindultságból tettem vele, arra nincs mentség
Jobban meggondolva egyáltalán nem volt hirtelen, a düh hetekig forrongott bennem, és a végén rajta töltöttem ki. Szörnyű vagyok, egy mocsok…
Miközben magamat ostoroztam minduntalan, belefeledkezve simítottam végig karcsú alakját újra és újra. Talán órákig feküdtünk ott szótlanul, hallgatva a másik lélegzetét.
Féltem megkérdezni mire gondol, a lehetséges válaszok elkeserítettek. „Gyűlöllek”… „ Nem akarlak többet látni”….”Soha többé ne merj hozzám érni!” visszhangoztak a szavak egyre hangosabban bennem. Szorosan összezártam szemhéjaimat, így próbálva kiszorítani a rémes gondolatokat.
Kristen felém fordult, tekintete idegőrlően kifejezéstelen volt.
-Most már megnyugodtál? – kérdezte rekedt hangon. Pár pillanatig tartott csupán míg a szavak jelentést nyertek számomra. Összeszoruló torokkal feleltem neki.
-Sajnálom- suttogtam elhaltan. Nem bírtam mást kinyögni. Eddigi életem során semmit sem bántam még annyira mint azt amit vele tettem. – Elborult az agyam… Én…Én…nem akartam, vagyis.. – küszködve kerestem a megfelelő szavakat, de képtelen voltam magamat védeni.
Minden szavam hazugság lett volna.
-Sssh.. – Kristen kezei az arcomra csúsztak , maga felé fordítva azt. – Kiadtad magadból… - jelentette ki – talán…megérdemeltem… - nem hagyva hogy közbeszóljak folytatta – Ha ez kellett hogy megbocsáss … - hangja erőtlen volt, minden szava apró, de éles tűként szúródott testembe.
-Én…Kérlek bocsáss meg – homlokomat az övének döntöttem, karjaimmal óvatosan közelebb húztam magamhoz. – Bocsáss meg…Bocsáss meg nekem.. – ismételtem újra és újra míg nem arcomon megjelent egy könnycsepp amit több is követett.
Minden kitört belőlem, az előbbi tetteim, Kristen és Jackson, az egész baszott sztárság, a stressz, a kimerültség…minden előtört ebben a pillanatban néma zokogást erőltetve rám.
Nem akartam sírni!Nem szoktam sírni! Pasi vagyok az istenért, és azok nem sírnak!
De én mégis Kristen nyakába temetve arcomat, könnyeztem… Szánalmas vagyok, még én siránkozom az ő karjaiban. Azok után amit tettem ez képtelenségnek tűnt, de mégis.
Kristen kezei a hajamba simítottak , felnéztem rá homályos szemeimen át. Homlokon csókolt, amitől csak még nyomorúságosabban éreztem magam. Miért csinálja ezt? Legszívesebben beverném a saját képem amiért bántottam őt.
Kiszáradt ajkai az enyémre találtak, de nem csókoltam vissza. Képtelen voltam. Nyelvével végigsimított az alsó ajkamon, majd megállt egy pillanatra. A fülemhez hajolva forró leheletétől megborzongtam ahogy suttogni kezdett.
-Bárcsak ne tettem volna…Hidd el hogy…senkit.. – hangja elcsuklott, de én megkövülve vártam a folytatást. – senkit nem szerettem úgy mint téged..és…- nem hagytam hogy befejezze, villámgyorsan magam alá fordítottam testét miközben puhán rátaláltam szájára.
-Soha…soha nem fogom megbocsátani magamnak amit műveltem…de… - egyenest a szemébe nézve , reménnyel a szívemben szólalt meg újra.. – töröljünk ki mindent…felejtsük el..
-Én…Én elakarom felejteni – lehelte Kristen lágyan végigsimítva az arcom vonalán.
-Van is egy jó módszerem a felejtésre – mosolyogtam végre kicsit bátrabban mire ő beharapta finom ajkait. Muszáj volt megcsókolnom, muszáj volt éreznem hogy itt van velem, és csak engem szeret! Szükségem volt rá, nélküle nem voltam ép egész.
Már nem érdekelt mit csinált, és erősen próbáltam elfeledni én mit tettem.
Mindent kitörölni…hogy csak mi maradjunk..ő és én…
Csókunk olyan volt, mintha sosem akarna véget érni, mintha nem lenne szükség levegőre.
De a hetek óta kínzó hiánya - ami szinte megőrjített - , most nem engedte hogy akár egy pillanatra is elváljak tőle. Kristen apró sikolya szakított végül félbe, nyelvünk vad táncát. Ránéztem, de ő csak a fejét rázta, és újabb csókot akart. Nem engedtem neki és lenéztem mellét kényeztető kezemre. Tenyerem alatt lilás véraláfutások húzódtak körbe. Összeszoruló torokkal jöttem rá arra , hogy mindezt én okoztam. Kris kezeivel kötelezett hogy ránézzek.
-Nem számít – mondta hangok nélkül, de nekem igenis számított!
-Engedd el magad – suttogtam ajkai közé. Ezután lefelé indultam a nyak vonalát végig puszilva, egyenest a mellei felé. Amennyire csak tőlem telt, olyan finoman csókoltam végig bőrét. Elidőztem tökéletes mellein, míg kezeim már a lehető legnagyobb óvatossággal simultak be lábai közé. Kristen halk sóhaja új magabiztosságot adott nekem, így megengedtem magamnak , egy – az előzőnél- sokkal finomabb harapást a mellbimbójára. Háta megfeszült ahogy ugyanabban a pillanatban egyik ujjam már forróságát élvezhette.
Ijedten kaptam fel rá fejemet.
-Fáj ? – kérdeztem riadtan, de ő csak pihegve rázta a fejét. Bátorítóan mosolygott rám , ujjaival a hajamban mászkálva nyomott vissza magára. Nem akartam elsietni semmit, ráérősen cirógattam melleit, közben ujjaimmal egyre nagyobb vágyat keltettem benne. Éreztem ahogy kezemet lassan eláztatja édes nektárja, így eljött az én időm. Újfent lefelé indultam, belecsókolva köldökébe elértem az alhasáig, amit apró puszikkal illettem. Felsandítottam Kris arcára, de ő csukott szemmel feküdt. Arcán várakozó szinte már türelmetlen grimasszal. Vigyorogva húztam szét a lábait hogy aztán elhelyezkedve köztük végre megízlelhessem egész lényét. Nyelvem első érintésétől, karcsú teste rázkódni kezdett kezeim között. Megint rám tőrt a pánik. Aztán el is múlt mikor pár pillanat múlva már elernyedve tűrte további ténykedésemet. Itt sem siettem el a dolgot, minden egyes pontot végigcsókoltam ajkaimmal, nyelvem émelyítően lassan járta körbe legérzékenyebb részét.
Élvezettel hallgattam Kristent, ahogy először halk nyöszörgése majd perceken belül már kínlódó sikolyai töltötték be a szobát. Lelkesen markolt bele a hajamba hogy még mélyebben érezzen magában, csípője vad rángásba kezdett. Még nyújtani akartam számára az élvezetet, ezért kezeimmel szorosan, de remélhetőleg nem fájdalmasan lefogtam ficánkoló testét, ami így gyötrődve tűrte a nyugalmat. Szemeibe néztem, egy percre sem hagyva abba nyelvem táncát vékony bőrén . Vágytól kipirult arca, könyörgő tekintete mind boldogsággal töltött el.
-Robh.. – nyögte halkan, verejtéktől csillogó teste remegve várta a beteljesülést. Hajamban kalandozó kezei most már a takarót markolták veszettül. – Kér…kérlek – lihegte, és tudtam, most már engednem kell. Egyik ujjamat belécsúsztattam, majd mozgatni kezdtem sikamlós forróságában. Nyelvemmel újra és újra végignyaltam édes ízét, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, fogaim közé vettem azt a pontot ami annyira megőrjítette. Óvatosan ráharaptam az érzékeny bőre. Abban a pillanatban Kristen kéjes sikolya betöltötte az elmémet, elégedettséget hozva számomra. Teste vadul reszketett a kezem alatt, miközben lassan felmásztam hozzá. Szorosan magamhoz öleltem remegő testét, fáradtan mosolyogva csókoltam meg nedves homlokát. Kristen percekig pihegett a mellkasomra dőlve, én pedig megteltem életörömmel. Kezem vállára siklott, elmerengve cirógattam amíg meg nem szólalt.
-Én már…már nem emlékszem semmire.. – kérdő tekintetem láttán , felsóhajtott. Lassan felemelkedett rólam, majd magára húzva a selyemtakarót a lábamra ült. – Most ideje neked felejteni.. - mosolygott önfeledten, aztán hirtelen eltűnt a takaró alatt. A következő pillanatban megéreztem magamat csodás ajkai között. Morgás tört fel a torkomból ahogy nyelvével játszadozni kezdett rajtam. Visszaadva a kölcsönt, fogaival aprókat harapdált, amitől ha lehet még jobban beindultam. Keze sebesen járt fel alá, miközben szájával is kényeztetett. Megragadtam a takaró szélét , tudtam hogy pillanatok választanak el az élvezéstől. Két rekedt nyögés közt, tehetetlenül könyörögtem a megállásért. De ő nem hagyta magát, és az én agyamat kezdte elönteni a leírhatatlan kábulat. Minden izmom megfeszült, vérem száguldott az ereimben ahogy a kéj hullámai átmosták testemet. Testem folyamatosan megrázkódott a gyönyörtől, míg végül erőtlenül terültem el az ágyon. Szívem hangosan dübörgött mellkasomban. Lehunyt szemeimen át láttam a világot, Kristent…csakis őt. Ő volt a minden, az egyetlen akivel igazán éltem.
-Na? Megmaradt valami? - kérdezte fejét kidugva a takaró alól.
-Semmi – lihegtem fáradtan, de amint megláttam kócosan meredező haját, és kipirosodott arcát ismét fellángoltam. Gyönyörű volt. Magamhoz húztam , mire ő készségesen vetette át a lábát rajtam. Végre igazán egyek voltunk.
-Azért nem árt az ismétlés – suttogtam fülébe. Kristen fölém hajolt, mámorító csókjától elveszett minden gondolatom. Csak őt szerettem…csakis őt szerethettem…
Annyira bocsánat mindenkitől! =( Felkellett volna már rakni a friss részt (meghegyzem hogy megírtam csak még be kell gépelni :P ) , meg a bizonyos cicavirágszálaimnak is kellett volna már AZ.
Mindennel le vagyok maradva, olvasással , komokkal, chateléssel. Ráadásul teljesen elhanyagoltak TITEKET. (tudjátok kiknek szól).. Miattatok még jobban fáj a kis szívem. Ne haragudjon senki, de egyszerűen elfogyott az energiám. A nap minden percében el tudnék aludni, teljesen kimerültem. Pedig a legjobb dolog számomra hogy nektek írhatok akár fejezetet, akár véleményt. Imádlak titeket, de mostanában leginkább úgy nézek ki mint Kristen ezen a képen :/ Nem bírom már, de tényleg bocsánat. Pihenek egy sort és folytatom. Esküszöm!!
Egyetleneim! Itt az új rész, talán az eddigi leg morbidabb, hogy úgy mondjam. Előre is mondom: biztos vagyok abban hogy Rob ilyet SOHA AZ ÉLETBEN NEM csinálna. Csakhát kijött az idegbeteg brutál énem és hát így sikerült. Szóval ezt a részt csak erős idegzetüeknek ajánlanám. És mégegyszer mondom ez egy történet, semmi más...igaz kicsit sokat késtem vele, de itt az eredménye xD
Jó olvasást!
xoxo
Kétségbeesésében tárt karokkal fogadta a fájdalmat, amely eltöltötte a testét.
J. R . Ward
Robert
Döntenem kellett, vagy férfiasan viselem a fájdalmat és úgy teszek mintha nem tört volna össze a dolog és persze kerülöm őt ahogy csak tudom.Vagy ott volt még a másik opció is : rinyálok és sajnálom magam egész idő alatt, hogy mindenki láthassa mekkora lúzer vagyok.A szálloda előtti újságos standnál leálltam egy pillanatra. Az összesbulvárlapon ott virított a fejem természetesen, de az egyik címlapján egészen más kép fogadott.Dühösen meredtem az újságra, miközben szívem újfent összefacsarodott. Basszák meg!
Döntöttem!Úgy fogok tenni mint akit nem érdekel az egész. Nem foglalkozom vele.Bármennyire is nehéz lesz , akkor sem mutatom ki.Ezek után kicsit sem nyugodtan vágtam át a hotel hallján majd vágódtam bea liftbe. Hát ezt a nemtörődömséget még gyakorolni kell holnapig.
A szobába lépve sötétség fogadott. Bezártam az ajtót majd felnyomva a villanyt megfordultam. Ott állt Ő… az első gondolatom az égető hiánya volt, majd rögtön utána a még jobban perzselő gyűlölet férkőzött az agyamba. Olyan düh áramlott végig rajtam, amitől teljesen megvesztem.Egy pillanat alatt omlott össze a „nem foglalkozom az üggyel” elméletem. Önuralmam utolsó szálaira volt szükségem hogy ne ordítsam a következő szavakat:
-Te meg mit keres itt? – sziszegtem fogaim között.A szívem gyötrődve szorul össze ahogy rá néztem megtört alakjára.Olyan volt mint egy rongybaba amit az ember cafatokra szaggatna legszívesebben.Felnézett rám, először mióta beléptem azon a tetves ajtón.Arca meggyötört volt, de én nem tudta sajnálni. Képtelen voltam bárminemű megértésre vele szemben.Fejemben visszhangoztak a szavak amiket utoljára mondott nekem, amiknek hála a szerelmem helyére undor és megvetés költözött. Hát ne várjon tőlem sajnálatot!
-Rob én … - hangja elcsuklott – bocsáss meg nekem. – nyögte ki majd elsírta magát. Milyen bájos, hánynom kell.
-Bocsássak meg? Ugye most csak viccelsz? – mordultam rá.Kicsiny alakja összerándulva rázkódni kezdett a feltörő zokogástól.Pár lépés volt csak köztünk, de én így is rosszul voltam tőle.
-Kérlek.. – szipogta két csuklás között , szánalmas.. – hallgass meg!
-És mégis mit akarsz mondani? – ordítottam rá, eddigbírták az idegeim- Azt hogy nem jelentett semmit? Hogy sokkal ittál? Hogy még mindig szeretsz és életed legnagyobb hibáját követted el? Mondjak valamitén is? Nem érdekel! –üvöltöttem . Teljesen elborult az agyam, úgy éreztem felrobbanok a méregtől. – Egy mocskos kis kurva vagy! Nem érdekel hogy történt, összefeküdtél Jackell akár egy ócska kis lotyó. – a mondat végére teljesen kiment belőlem a szusz.Remegtem a testemben újra és újra felcsapó óriási düh folyamától. Ha nem megy el rögtön valami olyat teszekamit még így haragtól elborult aggyal is bánnék. Rá se nézve többet vártam hogy végre eltakarodjon, de keserves zokogása biztosított róla: még mindig itt van.
-Menj el.. mielőtt… -hangom reszketett az idegtől, de ő nem értett belőle.
-Mielőtt mi? – kiáltott fel , fejét felszegve dacosan állt előttem.Erre aztán gyűlöletem újra fellángolt.– képes lennél bántani? – kérdezte, de hangjában nyoma sem volt félelemnek.
-Ahogy te bántottál engem?... Mert te aztán nem kíméltél, rögtön egy jó barát kellett mi? –
-Engedd hogy..
-Mit akarsz megmagyarázni? Hogy milyen jó volt Jackel?Egy valamit nem értek. Ha már ekkora nimfó vagy miért nem egy vadidegennel keféltél inkább? – köptem oda neki foghegyről.
-Miért nem hallgatsz meg? – sikoltotta elkeseredetten.
-Tudod mit?! – a köztünk lévő asztalt fellökve léptem oda hozzá. –Akkor mondjad bassza meg! Mit akarsz még tőlem?! – ordítottam közvetlen előtte állva. Dühödten fújtattam a méregtől. Könnyes szemeit az enyémbe fúrta úgy szólalt meg újra:
-Szeretlek.. – mondta remegve , de ez a szó nem hogy meghatott ,inkább csak még jobban fellobbantott bennem valamit.
-Miközben Jacksonnal voltál is szerettél? Vagy akkor nem jutottam eszedbe? Miközben végig csókolt és megdugott, aközben is engem szerettél? Hogy van pofád még ilyet mondani nekem? – arca gyötrelmes grimaszba torzult a szemem láttára, de nem érdekelt.Utáljon meg ha akar, egyel kevesebb gondom lesz az életben.
-Rob.. én tényleg – kezét a vállamra simította , ekkor már nem érdekelt mit teszek. Megmarkolva csuklóját a falhoz vágtam. Apró teste megremegett szorításomtól.
-Ki ne merd mondani még egyszer…mást fárasszál ezzel a szöveggel, mert nekem nincs rá szükségem… - rivalltam rá keményen.
-Szeretlek! – nyögte ki újra a szemembe nézve.
-Elég ! - megszorítottam a kezét amennyire csak bírtam. Fájdalmas szisszent fel, mire én csak elégedetten elmosolyodtam. Majd ki szeret belőlem ezek után.Könnyes tekintetét nem vette le rólam , és ez idegesített.De elszánt arca még jobban.
-Igenis Szeretlek! És szeretni foglak amíg csak..
-Kuss legyen! Fogd be a szád! – ordítottam magamból kikelve. Majd én megmutatom kivel szórakozzon.– Hát lássuk mennyire szeretsz! – egyik kezemmel csuklóját tartottam , míg másikkal az ingét téptem szét. Rémült pillantása találkozott az én mindenre elszánt tekintettemmel.Meglátjuk ki nevet a végén…
-Mit csinálsz? Ne! – sikoltott fel mikor leszaggattam róla a melltartóját. Durván markoltam meg egyik mellét miközben fogaim közé véve ,haraptam – kicsit sem gyengén – a másikat. Ijedtenrángatózva próbált szabadulni a szorításból. – Engedj el! Rob hagyd abba! Ez fáj!– visított kezem között.Felkaptam a fejem egyenest a szemébe néztem .
-Na most mond hogy szeretsz!
-Szeretlek – lehelte szomorúan. Valami furcsa érzés kúszott fel torkomba, talán ezt mégsem kellene, de a düh hamar elnyomta a leállásra való késztetést. Dúvad módjára folytattam ténykedésem, pár pillanat múlva már a nadrágot is leráncigáltam róla. Időközben elengedtem csuklóját és a földre löktem.Fölé tornyosultam, lábait szorosan összezárva lemondóan suttogott : ne csináld ezt kérlek..
Már túl késő, nem ismertem gyengédséget.Kezeimet a térdére téve próbáltam szétfeszíteni a lábait, de ő nem hagyta magát.
-Jackson talán jobban csinálta? – kérdeztem dühödten , de ő elfordította könnyes arcát. – Hát már nem szeretsz annyira? – választ sem várva húztam egyre jobban, de akkor hirtelen elengedte magát.
-Szeretlek..bármit is csinálsz velem, bármekkora fájdalmat is okozol , szeretlek – lehelte megint egyenest a szemembe nézve. Ismét jött a furcsa érzés, ahogy arcára néztem , megláttam rajta a beletörődést.Ez ott ütött ahol fájt.Felmordultam és direkt előhoztam magamban azokat a szavakat amik dühömet éltették. Fél kézzel kibontottam magam a nadrágomból és állva a tekintetét durván beléhatoltam.Összeszorította ajkait, de így is hallottam ahogy fájdalmasan felnyüszített.Nem bírtam leállni, képtelen voltam a megbocsátásra, a sajnálatra, bármire az erőszakosságon kívül.Gyorsan mozogtam benne miközben a bennem lakó mocskos bosszúra éhes szörnyeteg lakmározott Kristen kínlódó arcának látványából. De az utóbbi időben mélyre elásott Rob érezte hogy ez nincs rendjén. Túl messzire mentem volna? Nem hinném…Mégis, mikor Kristen a fülemhez hajolt megmozdult bennem valami.
-Szeretlek – suttogta fülembe újra és újra, nem bírtam tovább hallgatni. Vadul szájon csókoltam, csak hogy abbahagyja végre. Ne szeressen! Gyűlöljön! Úgy ahogy én gyűlöltem őt attól a pillanattól ahogy kimondta azokat a szavakat.Kezeivel végigsimított arcomon, ajkai engedelmeskedve nyíltak meg nyelvem erőszakos behatolására.Ki akartam zárni az érzelmeket magamból, de ahogy tekintetünk találkozott már nem bírtam tovább.Elkaptam a fejem , lefogtam Kristen kezeit, megálltam és csak bámultam őt.Szemeiből könnyek patakzottak ami eddig nem igazán izgatott most viszont annál inkább. Ez most …ez most tényleg én vagyok? Ezt tényleg ÉN tettem?Mi a frászt csinálok??
-Rob – suttogta Kristen gyengén, és én megkövülten meredtem rá , közben igyekeztem nem rájönni mit is műveltem vele az elmúlt percekben. A dühöm furcsa mód kezdett elpárologni, úgy tűnt kiadtam magamból. Volt kinn kitölteni…- Bocsáss meg nekem – folytatta Kristen .
-Szeretlek – mondta megint, de most éles fájdalommal csengett fülemben ez a szó.A mellkasába temettem arcomat, mélyen beszívtam bőrének illatát.Nem gondolkodtam túl sokat, csak cselekedtem.Felnyaláboltam karcsú testét a földről és bevittem a háló szobába. Még mindig nem tértem teljesen magamhoz a tébolyult viselkedésemtől.Soha életemben nem bántam így senkivel, pláne nem olyannal akit szeretek. Szeretek? Eszembe jutott a tény hogy megcsalt, de aztán jött az előző pár perc emléke is amitől elszégyelltem magam.Ahogy viselkedtem és amit csináltam, az meghökkentő volt visszagondolva.Bántottam őt… A fejemben kezdett kitörlődniaz a bizonyos mondat és helyébe valami egészen más került. „szeretlek” visszhangozta most ezt az egy szót a tudatom, és a torkom összeszorult.Nem akartam mást, csak felejteni, mindent elfelejteni! Kezem alatt éreztem a puha selyemtakarót ahogy Kristen letettem az ágyra.Meztelen testén máris piros foltok éktelenkedtek. Nem mondtam semmit, nem vártam semmit. Ajkaimmalfinomat amennyire csak tőlem telt, gyengéden csókoltam bele a mellkasába, majdmeg-meg állva egy helyen lefelé haladtam.Kristen sírt, hallottam, de teste rázkódásából MÉG nyilvánvalóbbá vált. Nem hagytam abba, gyengéden lejjebb araszoltam.Ő görcsösen ökölbe szorította kezében a takarót.Lassan kúsztam be a lába közé, még lassabban érintettemmeg nyelvemmel. Amint megízleltem többet akartam. De türtőztetve magamat óvatosan mozgattam ajkaimat és nyelvemet míg Kris fel nem engedetten. Percek teltek el míg apró sóhajait hallgattam , nem siettem el a dolgot, főleg mert eszembe jutott ,vajon mennyire fájhatott neki amitmérgemben tettem vele. Így most émelyítő lassúsággal köröztemrajta, miközben kiéhezve szívtam magamba egyre többet édes ízéből.Kis idő múlva Kristen teste megremegett a kezem között, visszafojtva egy sikolyt élvezett el majd hullott vissza a puha selyemre. Erőtlenül terült el az ágyon, lehunyta szemeit, arcán békés kifejezés látszott.Némán feküdtem mellé, és néztem ütemesen emelkedő mellkasát ahogy a levegőt veszi.Felém fordult, kezét felemelve végigsimított arcomon.Puhán csókoltam bele apró tenyerébe.
Szóóóóóóóóóóval, kicsit késve de azért még nem annyira:
Boldogságos SzülcsiNapcsit a kedvenc IT Görlömnek ^^
Jaj istenem, oda meg vissza vagyok ezért a csajért :] Láw Láw Stewie baba (L) Amúgy azért nem írtam előbb mert felhívtam Kesztyűt és elmentünk együtt sörözni xD(aham, álmodik a nyomor kicsi Bri xD).. no de a lényeg!: reméljük azért jó be*asztak Robbal és utánna este történt egysmás.. Miért is?? Jah igen!
Mert Robsten EXIST g*ciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii XD
Ennnnnnnnnnnnnyi!!xD Az anti Robstenesek nyaljanak szart, most...most igazán bekaphatjátok a farkam...de tövig!XDD wíííí :D Amúgy meg akik féltékenykednek, és még mindig azt hiszik hogy Rob majd egyszer meglátja őket és azonnal szívszerelemes lesz beléjük..szóval igen TI.. nektek üzenem hogy az a nap SOHA nem fog eljönni, ideje elfogadni és imádni RobStent ^^
