15 - Hazajövetel

Lánykák! Itt az új! Véleményekre szomjazom! ^^

Jó olvasást tündérkéim!!!

Amikor egymásra néznek, előbb megfényesedik, majd felragyog a szivárványhártyájuk. Végül kiolvashatsz a szemükből mindent, ami a szerelem: gyengédséget, csodálatot, vágyat, titkot, varázst. Vavyan Fable

Nem tudom mennyi idő telhetett el miközben egymást szerettük, de a gyönyör nem akart csillapodni. Csak lebegtem és lebegtem a szenvedélyben, fulladoztam a kéjben , de nem volt még elég. Ebből soha sem. Úgy vágytam rá mint a drogra , tudtam, nem létezik még egy ember aki ennyire boldoggá tudna tenni. Ő volt a fényem , ő voltam a levegőm, ő volt pulzusom , ő volt a mindenem. Ő volt Robert Pattinson. Aki úgy tűnt fáradhatatlan, aminek persze én nagyon őrültem. Már nem is számoltam hányadik alkalommal gurult le rólam átkarolva forró karjaival. - Most egy kis pihi – lihegte nevetve. Halálomon voltam a fáradságtól, de nem érdekelt. Ugyanúgy belementem volna még egy menetbe. Sosem fogom megszokni ezt az elsöprő érzést. Beleremegtem ha csak Rob arcára gondoltam, égető bőrére az enyémen, csókoktól duzzadt ajkaira. Újra hozzá bújtam – sokadszorra ezen az estén – kinézve az ébredező kisvárosra. Az égen már megjelentek a hajnal első sugarai, félhomály uralta a szobát. Ha tudtam volna, megállítottam volna ezt a tökéletes pillanatot. Feladtam volna mindent, kretén életem minden darabkáját, csak legyen velem örökké. Nevetni kezdtem magamon, hányszor hánytam majdnem el magam Bella naiv, és nyálas monológjain? Milliószor. - Mi az? – hajamon éreztem lehelettét . - Semmi – feleltem egyszerűen. – Jól érzem magam. - Azt el is hiszem, sokat fáradoztam hogy jól érezd magad. – nyújtózkodott egy nagyot, ropogtatva csontjait. - Jaj fogd be! Te is meg kaptad a kis habcsókodat! - lustán a fejéhez vágtam egy párnát. - Az már igaz te kis kéjenc – olyan önelégülten vigyorgott , legszívesebben jól lecsaptam volna. De ami igaz az igaz, lassan úgy érzem nem is kretén Stew vagyok, sokkal inkább nimfó Stew. Most mit tehetnék? Az ő hibája. Nos..részben. - Még egy menet? – nimfó Stewart… Rob arcán egyszerre futott át a fáradság, a vágy keveréke. – De ha persze, nem bírod , akkor nem muszáj. – szólalt meg az aki mindjárt megdöglik a kimerültségtől. - Te csak ne félts engem – azzal már rám is vetette magát…megint… Robert Biztos csak álmodtam az egészet. Megtörténhet, figyelembe véve a vad fantáziálgatásaimat. De nem. Ez a valóság. Kristen Stewart…hozzám tartozik. Velem van. Juhuuu! Kár hogy a sminkes most festi a kamu izmaimat, pedig kedvem lenne ugrándozni, és körbe körbe futkosni mint egy szerelmes idióta. Minden agysejtem – nem mintha olyan sok lenne – azon dolgozott hogy kiderítse az okot amiért ez a tünemény engem választott. A végén nem találtam semmi normális indokot, betudtam annak hogy a fentiek megsajnáltak. - Kezdünk! – rikkantot Chris, mire beálltam az ajtóhoz, magamra erőltetve a szomorú vámpír ábrázatot. Ami nem ment egykönnyen , alig bírtam elfojtani a folyamatos vigyorgás kényszert. Nem..Nem szabad.. Szomorú vámpír,szomorú Edward..- felvihogás – nagyon szomorú Edward , Bella meghalt..az istenért legyél már komolya te szerencsétlen! – felvihogás . – Bella meghal..Kristen meghal…Kristen…oké asszem menni fog a komolyság. Végre rajtam maradt a tragikus maszk. Még belegondolni is fájt mi lenne ha… arcom átváltott kifejezéstelenbe. Szóltak. Indultam, lassan, megállva minden lépcsőfokon. Behunytam a szemem, várva hogy Kristen belém rohanjon , hogy aztán gyenge testét magamhoz szorítva biztos legyek hogy itt van velem. Mert még ha tudtam is hogy abszurd a dolog amibe beleéltem magam, jól esett mikor végre megéreztem ölelő karjait. Felnevettem. Tökéletesen játszotta a szerepét, beleéléssel. Vajon ő is rám gondolt közben? .. Kizárt.. Úgy tűnt az én játékom is tűrhető volt, mert már harmadszorra sikerült felvenni az egészet. Szegény Kris, kifutotta a lelkét is…értem.. Este volt egy kis búcsú buli Montepulcianoban, jó érzés volt egyet lazulni a srácokkal, sajnáltam hogy a következő , utolsó héten nem leszek velük. Viszont , pár hónap és kezdődik az Eclipse. Savanyúan gondoltam az elkövetkezendő New York-i forgatásra, az a sok hét. Legszívesebben a pokolba küldtem volna az egészet. Tudtam, ez csak Kris miatt van, hisz a film nagyon jó, és eddig alig vártam hogy mehessek. Eddig. A buli közben csendesen leléptünk Krissel a szobánkba. Nem igazán beszélgettünk, ő hallgatag volt, ahogy én is. Biztos voltam benne , azon rágódik amin én. Ez volt az utolsó esténk kettesben. Bárcsak beférne a bőröndömbe. Hülye!.. Megakartam neki mutatni az érzéseimet, éreztetni vele a szerelmemet, olyan estét nyújtani neki amit nem felejt el, szavak nélkül akartam szeretni. Tudatni vele a fájdalmat ami már most marcangolt a hiánya miatt. Némán szerettük egymást egy éjjen át. A testiség, ami köztünk volt elsöprő erejűnek bizonyult, de mégsem ez volt a legfőbb. Ha a vágyuk nem lett volna ilyes erős egymás iránt..reméltem hogy Krisnek sem ez a legfontosabb. Én önmagáért szerettem, KStew miatt! - Imádlak RPattz – motyogta Kris mielőtt az álom elnyomta volna , meztelen hátát figyeltem. A hajnali fénysugarak táncot jártak finom bőrén, éreztem ahogy szemhéjaim elnehezülnek, az utolsó még éber gondolatomban eljátszadoztam ezzel a két szóval. „Imádlak RPattz” Önmagamért.. Másnap felgyorsultak az események, miután elhagytuk a szállodát irány a reptér, majd az unalom szigete. Ashley zenét hallgatott, Kristen olvasott , izgett – mozgott , filmezet, evett, majd mikor már kifáradt a nagy semmit tevésbe, elaludt a vállamon. Én nem csináltam mást egész úton őt néztem. Ezredszerre is elmerengtem a kérdésben: egy ilyen idióta mint én, hogy képes megfogni egy ilyen lányt? Lehet ez volt a sorsom, mindesetre nagyon örültem magamnak. Megint elfogott az érzés hogy felálljak majd körbefussam a gépet párszor, de ehelyett inkább Stew hajával játszadoztam a fenn maradó időben. Az Ipodomon egymást váltották a különböző stílusú számok, mégis mindegyik mintha kicsit rólunk szólt volna. Végül a tudat hogy órák vannak még a landolásig valamint Kris közelségének kellemes érzése elaltattak. A zenéim tovább szóltak ugyan, de én már ébren álmodtam tovább. „She took my heart.. i think she took my soul.. „ Késő délután szállt le a járatunk. Kristen vonakodva mászott le rólam, én sem szívesen engedtem el. Egymás után szálltunk le a gépről, de külön mentünk ki a reptérről, velem Ash jött, vele meg a sajátbejáratú kétajtós szekrénye aki Max névre hallgatott. Jaj mi lesz velem este? Mit fogok csinálni nélküle? Leigyam magam vagy Leigyam magam? … megvan! Leiszom magam.. áhh.. Rob, micsoda értelmiség vagy. Ekkor telefonom őrült visításba kezdett, hát ez meg ki a frász? - Halo? - Szevasz haver, Jack vagyok, elvileg már itt vagy LA.ben nem? - De de.. szia – nos ha programot akar, az némiképp változtat majd a terveimen. - Este? Iszogatunk egy kicsit, elmondhatnád milyen volt süttetni a hasad a 40 fokban. - benne vagyok , mindjárt otthon vagyok, ugorj át , de hozz sört. Krisel megvedeltük a készletet. - Engem nézzenek alkoholistának a boltban mi? – hallottam hogy röhög, erre a hangra elfogott egy érzés. Kiszabadultam csajországból! Beismerem imádom Ashleyt, Kristen meg, ő meg Kristen, DE ez az egy hét folyamatos csajokkal lógás, kikészítette a férfijúi önérzetemet. Na ne mind ha sok lenne, de hiányzott már egy jó kis piálás a haverokkal. Kanbuli. Juhééé. - Pontosan, akkor jössz? - Ott leszek és viszem a raktárt is magammal. – szuper akkor leisszuk magunkat Jackel. Már dörzsöltem volna össze a mancsaimat lelkesen mire Jack megszólalt - Ash ott van? – hangja már nem volt laza és lelkes, most már inkább feszengő és türelmetlen. - Jah – sóhajtottam és tudtam mi jön, már nyújtottam is át Ashleynek a telefont. – Jackson az – nyögtem és vártam az elkerülhetetlent. Ash vigyorogva tépte ki a kezemből a mobilt, én meg filózni kezdtem mikor is kapom vissza. Legfeljebb majd Jack visszahozza este, ezek úgyis vonzzák egymást mint a mágnes. Jaj Rob , most miért cseszegeted őket? Még csak nem is járnak, mi együtt is vagyunk Stewal..hmm elvileg..ha úgy vesszük, mégsem csináljuk ezt. Vagy igen? Áá mit tudom én? Fáj a fejem, kell egy sör. Holnapi cuccom már ott feküdt az ágyon, legalábbis a kék zakóból arra következtettem azt kell felvenni . Juppi!..Hol van már az a sör? Kimentem az erkélyre, de alighogy leültem jelzett a PDA-m. Kris volt az. - Este mi jót csinálsz? Basszus, ha most átakar jönni mi a faszt fogok csinálni? Jack és az iváás vagy Kris és a hancúr? Picsába! .. visszapötyögtem neki: - Miért? Nem mertem megírni hogy Jack átjön, hátha akkor megharagszik vagy valami. - Miért bazdmeg! Csak! szóval mit csinálsz?? Hát igen..Imádom. Original Stew. - Elvileg Jackson át jön… Ujjaim száguldoztak , egy idegtépő percig csak vártam. - Szuper, legalább nem fogsz unatkozni. Nikki itt csövezik nálunk. Anyám meg tüzet okád. Felnevettem miközben már egy fokkal nyugodtabban rágyújtottam a cigire. Vajon mivel húzta megint fel MamaStewt? - Miért kapod az osztást? - Csak a szokásos.. cigi, pia, csöves kinézet. Tudod milyen. - Tudom.. - De most lépek piálni , csók ..hiányzol. - Holnap találkozunk..vigyázz magadra. - Te is! Letettem a kütyüt az asztalra. Már 5 perce csak vigyorogtam, mintha valaki odafaragta volna a képemre a mosolyt. De nem bántam. Pár perc múlva megérkezett Jack is a sörökkel. Végre, azt hittem Kellant is hozza. Nem tudom mivan a testvérrel. Talán kidobta a szőke csaja, hmm hogy is hívják? Bakker nem igaz hogy még mindig nem tudom. Nem baj , több sör jut nekünk. Holnap..Holnap MTV Movie Awards.. Képeeeeek: Rob és Kris zúzznak a reptérre Kristen in LAX megérkezés :D Rob is megérkezik 8D Ash # Rob Ash # Rob 2