13. Kiengesztelés

Drágaságaim! Itt az új.. a baljós 13. xDD ami egy kicsit 18 :D kicsit nagyon!xDD

Nem tudnék már mit írni, így is átmentem már céklába :D

Jó olvasást!

Ha nem lehetsz az enyém, akkor én leszek a tiéd. Vedd el az egész lényemet, vagy egy részét, vagy csak egy darabot, ahogy akarod! Csak akarj engem!

J. R. Ward

Robert

Ez a repülő miért nem tud gyorsabban menni? Úgy érzem mintha nem is haladna ez a szar. Mikor érünk már oda?? Megőrülök ! Lazíts Robert!...Bírd ki még egy kicsit.. de ha egyszer olyan idegesítő.

- Kérjük, kapcsolják be a biztonsági öveiket! – szólalt meg egy női hang. Megrántottam a csatot. Nem mozdult. Nyugodj már le öregem!.. Szép lassan..Kattant a zár, már csak pár perc. Juhéé!

Miközben a csomagokat vadásztam, felnéztem az kivetítőre. Jaj de fantasztikus , a Vancouver-i járat 2 órát késik. Örömömben megtudtam volna fojtani a bambán vigyorgó stewardesst. Ez meg minek örül? Mindjárt kiverem a fogait… Le kell nyugodnom, nyugi. Kristen..Én..Hálószoba..hmm.. máris sokkal jobb. Legalább lesz időm, hogy felkészüljek a fogadására. A kieszelt kis tervemre gondoltam, sokkal jobb kedvem lett.

Kristen

Hogy kapná be az összes rohadt tetű légitársaság. Két óra késéssel indulunk el, ráadásul úgy érzem mintha egyhelyben repdesne ez a vacak.

- Most meg mivan? – feleszméltem , Ashley a székem karfájára bámult , amit most kezem szorított satuba. Baszkii.. – azt hittem nem félsz a repüléstől.

- Nem is. Csak már oda akarok érni. – dünnyögtem egykedvűen.

- Szerintem hallgass egy kis zenét , beletelik még pár órába az út – Ash vigyorgott, én meg morcosan kapcsoltam be az IpoDomat, akkor legalább keressünk valami depresszív zenét.

Napoknak tűnő órák múlva, végre nagy nehezen levergődtünk a gépről. Csomagot fel és már mehetünk is. Alig hogy kiértünk az ajtón megcsapott a párás meleg, levedlettem magamról a dzsekimet , volt vagy 110 fok. Hálát adtam a fentieknek amiért a kocsiban és a szállodába is működött a lég kondi. Így elviselhetőbb volt a kánikula. A Hotel nagyon elegáns természetesen, nekem túl puccos, de Ash majd beájult az ilyen „klasszul berendezett” helyektől. A jó szó erre a giccs lett volna, de nem akartam elrontani a kedvét.

Felmarkoltam a kulcskártyámat és már mentem is volna, de a recepciós csaj akart még valamit.

- Van egy üzenete – makogta zavartan. Olyan furán nézett ránk, valami azt súgta Rob – pár órával előttünk – nagy hatást tett rá. Kirántottam a kezéből a borítékot, feltéptem majd átfutottam a két sornyi szöveget. „ 365. Kiengeszteljelek? ….Rob„

Hangosan felnevettem, közben a szívem már a torkomban volt ahogy agyam visszaemlékezett a telefonbeszélgetésre. Szegény Ash , csak nézett ram hülyén mikor közöltem vele hogy nekem el kell húznom most, mert nagyon nagyon fáradt vagyok. Ehhez képest úgy remegtem mint valami idióta. Igen , fáradt vagyok, azért akarok már végre felsprintelni a szobámba.

- DE megígérted! – toporzékolt Ash.

- Mit is?

- Hogy eljössz velem kajálni meg város nézni, és főleg új cuccokat nézegetni.

- Ja..igen..még korán van! Majd délután elmegyünk, addig alszunk egyet. Látom hogy te is fáradt vagy! – nyomattam egy műásítást remélve hogy megúszom a dolgot.

- Most hogy így mondod, tényleg kicsit fáradt…

- Na látod! Akkor menjünk aludni..- vágtam rá mialatt futólépésben a lifthez indultam.

- De délután eljössz velem!

- Ígérem – szóltam vissza hátam mögött,aztán már ott sem voltam. Már a második jártunk , mikor szemem a tükörlapra tévedt. Te jó isten, úgy festek mint akit most daráltak meg és hánytak ki. Ráadásul a buzi melegtől jobban bűzlőm mint egy zsírdisznó. Lehet a liftes gyerek is a szagomtól vág pofákat? Kapja be!

Végre beértem a szobámba, első dolgom volt előkaparni egy jó hideg heinekent a hűtőmből.

Mi a szösz? A szobatelefon pirosan villogott , jelezve hogy üzenetem van. Ki lehet az? Talán Rob. Belekortyoltam a sörbe és benyomtam az üzenet meghallgatás gombját.

- Egy új üzenet. Kristen! Itt az anyád! Oda értél már? Ha igen, azonnal hívj vissza. Ne felejts el bekenni magad, ne hogy nekem leégj a forró napon, bepakoltam a 40 faktorost! Nehogy nekem hideg sört vedelj, hamar a fejedbe száll abban a kánikulában. Csak ennyit akartam, és hívj vissza! Üzenet vége.

Nem is értem miért lepődtem meg, benyomtam a törlést, majd megemeltem az üveget.

- Egészségedre anyu! – lehúztam egy jó nagy kortyot. Bevágtattam a fürdőbe rendbe szedni magam. Fenséges érzés volt lezuhanyozni . Felhúztam egy rövid nadrágot egy pólóval. Nem szárítottam meg a hajam, ilyen hőségben, magától is megszárad majd. Belenéztem az ajtó mellett lévő tükörbe. Jól éreztem magam, az más dolog hogy nem voltam valami dögös, de legalább kényelmes volt.

365. Kopogtam. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó. Ott állt előttem Ő, teljes életnagyságban. Nem volt rajta más, csak a kék farmere, az is lecipzárazva, kigombolva.

Valami oknál fogva rögtön oda tévedt a szemem , majd egyre feljebb és feljebb meztelen mellkasán, borostás arcán, végül kócos haján. Beharaptam a számat. Istenem menten elfolyok ettől a pasitól. Nézegettem volna még napokig, de ő fogta magát és berántott a szobába. Az ajtót kulcsra zárta, meg voltam zavarodva, nem tudtam mi fog következni.

Úgy látszott Ő mindent eltervezett, akár egy ragadozó úgy közeledett hozzám. Szemei szinte felfaltak. A kanapénak támaszkodtam ahogy egyre közelebb és közelebb jött. Mentolos lehelete az arcomat simogatta, keze finoman cirkált az arcomon. Behunytam a szemem, élveztem a közelségét. Egy pillanat műve volt csupán, és a gyengédséget felváltotta a türelmetlen vadság. Ajkait az enyémre tapasztotta. Finom ujjai végig simították a karomat,és az oldalamat, édes bizsergést hagyva maguk után . Felkapott , én pedig boldogan fontam köré lábaimat.

- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe , egész testemen borzongás futott végig.

- Szeretlek - mormoltam a nyakába. Éreztem ahogy megmerevedik a tartása. A következő másodpercben , hátam már a falnak vetült. Fél kézzel tartott meg. Ujjai az államra csúsztak , felemelte a fejem , így kényszerítve hogy szemébe nézzek. Belebámultam a nagy kék szemekbe, nem tudtam mit csinálni. Elvesztem kínzóan gyönyörű tekintetében. Lassan újra megcsókolt, mosolygott, elégedetten. Gondolom örült magának. Pólóm , múló tüneményként foszlott szét kezei alatt. Azért ez már kezd sok lenni, hamarosan egy komplett ruhatárral jön nekem. Várjunk csak.. ez most kit érdekel? Amíg így csókol , addig tőlem még a cipőmet is összevághatja apró darabokra,ha úgy tartja kedve.

Lelökött az ágyra majd a nadrágomat kezdte lefelé rángatni, és én? Én persze készségesen segítettem neki. A vágyakozástól szinte megkattantam, erre Rob még rátett egy lapáttal. Fogta magát, kiegyenesedett, és elindult az ablak felé. Most meg mi a rák van? Kezdtem megijedni hogy itt hagy, hát akkor felnégyelem bassza meg . Kicsit megnyugodtam , mikor a függöny zsinórjáért nyúlt.

Hirtelen teljesen sötét lett, nem láttam semmit. Vártam hogy történjen valami, és történt is. Puha kezei a combjaimat kezdték simogatni , köröket írtak le mind feljebb és feljebb. Váratlanul, erősen szétfeszített a lábaimat, a következő pillanatban már ajkait és nyelvét éreztem magamban. Kezemet a számra szorítottam,de még így is hatalmasat sikítottam.

Uramisten! Ennyit nem bírok elviselni!Képtelenség!Gyötrődve vonaglottam a karjai közt.

Kéjes sóhajaim betöltötték a szobát, elviselhetetlen volt minden egyes pillanat, mégis azt kívántam, bár sose lenne vége. A hajába markoltam,még közelebb húzva magamhoz. Ahogy gyorsított a tempón nyögéseim egyre hangosabban kívánták a gyönyört. Az utolsó pillanatban megállt, azt hittem ott robbanok fel a kielégületlenség hevében.

- Kérlek – elcsuklott hangom nem volt több mint halk,könyörgő suttogás.

- Mond ki ! – hangja önelégültségtől csengett. Megtudtam volna fojtani, ha épp nem vergődtem volna az őrület határán.

- Szeretlek! – nyögtem ki végül. Abban a pillanatban odaadóan folytatta , és én végre eljutottam a csúcsra. Soha nem fogom megszokni a leírhatatlan élvezet hullámokat amik átáramoltak egész testemen. Nehéz köd borult az agyamra . Hallottam ahogy sikoltok , éreztem ahogy testem ívben megfeszül majd remegve hull vissza az ágyra. De mintha nem is én lettem volna. A benti Kristen épp euforikus sokkhatás alatt volt.

Percek teltek el, mire egyáltalán volt erőm a szemem kinyitására. Meg akartam csókolni Robot. Lenyúltam a lábaimhoz, de már nem volt ott. Újra napfény áramlott be a szobába, kiégetve a retinámat. Mi a fasz?

- Rob.. mi a frászt csinálsz? – krákogtam rá , megterhelt hangszálaim beintettek nekem.

- Nem megyünk Ashleyvel kajálni??- értetlenkedve nézett rám.

- Nem folytatjuk? – kérdeztem vissza, azt akartam hogy neki is legyen olyan jó mint amilyen orbitálisan jó volt nekem is. De hát néha olyan gyengeelméjű tud lenni.

Bevetődött mellém, és végre megkaptam a csókomat is.

- Nem, ez volt a te kiengesztelésed.. remélem sikeres volt. – vigyorgott mint a fakutya.

- Hát… ami azt illeti – nesze te kis egoista – el tudnék viselni még egy kiengesztelést a teljes megbocsátáshoz. – elröhögtem magam halálra vált fején. – Akkor este?

- Mi lesz este? - kretén..

- Te meg Én.. – már kezdtem volna rámászni, de ő megállított. – Most meg mivan?

- Semmi. – vágta rá azonnal - Este, te meg én… de most te meg Ash meg én, ok?

- Ok – motyogtam zabosan. Fasznak se volt kedve most kajálgatni meg vásárolgatni, és főleg nem a 200 fokban várost nézegetni. Inkább egész nap a szálloda hűs szobáiban szexelni kifulladásig, na igen, ez már egy elfogadhatóbb terv. Persze Mr. Jófejvagyokhaegyszermegígértemvalamitaztbeistartom Pattinson megint keresztbehúzta a számításaimat. Még egy utolsó próbálkozást tettem az elcsábítására, ráültem a derekára és próbáltam nem zavarba jönni a meztelenségemtől. Még egy tündéri „lécci maradjunk itt és szeretkezzük szét az agyunkat „ fejet is bevágtam. Semmi nem hatot rá. Bassza meg! Mi a rák van vele ? Jól felhúzva magam, összekaptam a cuccaim.

- Most haragszol? – kérdezte halkan, ááá neem, kb. mindjárt szétrobbanok az idegtől hogy nem akarsz velem lefeküdni, de neem haragszom.

- Nem – mordultam fel és az ajtó felé vettem az irányt.

- Kristen – elkapta a csuklómat, de én kirántottam magam .

- Az előtérben találkozunk – szűrtem ki a fogaimon keresztül. Átszaladtam a szobán, jól bevágva az ajtót magam mögött. Ezt neked Pattinson.