12.Telefonhívás

Újra itt! Már megint jófejkedem és egy nap alatt gyártottam egy új fejezetet!

És igen..tudom..rövid lett XD de..de nem érdekel! :D

A következő jobb lesz ^^

Na hess olvasni!

Eltévedt bárány voltam, de Te visszafogadtál. Az életem halott volt, de Te föltámasztottad. A szívemben már nem lakott szerelem, de Te visszaadtad nekem ezt az adományt.
	Paulo Coelho

Kristen

- Rob..szia - remegett a hangom. Most légy okos Stew, mit is kéne mondanom? – Hogy vagy? – csúszott ki a számon. Hát ez fenomenális te loser, ennyiből már a következő kérdés is megvan: „Nálatok is szép az idő?”..

- Jól vagyok – jött a válasz mire megint megrezzentem. Mintha hetek óta nem beszéltünk volna, pedig csak tegnap volt hogy.. – Miért hívtál? – Rob hangjában volt valami ami idegesített, közömbös, majdhogynem unott volt. Biztos fáradt mondogattam magamnak.

- Én?..jah… igen, még délelőtt – most kellene a lelkizős szöveg, de csak nem jött a nyelvemre.

- Igen?

- Csak mert.. – jó nagyot kortyoltam a sörből majd kinyögtem -a tegnap miatt.

- Ahh – felsóhajtott , ez meg mit akar jelenteni ?? – Értem.. És? Van valami amit tegnap nem mondtál ? – a hangsúlya egyre jobban idegelt. Egykedvű volt , mintha nem is érdekelné ez az egész, én meg itt fáradozom hogy megszüljem azt a pár mondatot?..Ne húzd fel magad Kris, még egy korty sör.

- Igen van .

- Kíváncsian várom… - ez a gúnyos modor, kirázott a hideg. Vajon tényleg megérdemlem? - Na mi lesz? Megint bemondod az unalmast? – még egy húzás sörből,hiába.

- Na idefigyelj! Épp elég nehéz nekem ez így is, mi lenne ha nem játszanád a sértődékeny tahót és végre elmondhatnám hogy szeretlek? - olyan ideges voltam,észre sem vettem mit mondtam , csak osztani akartam az idiótáját.

- Mi? – kérdezett vissza, most mit nem lehet ezen érteni? Vegyen vissza a kretén stílusából. Ennyi.

- Jaj..Mit mi? – gyenge elméjű.

- Hogy érted hogy szeretsz? - most már legalább normális,de most én nem vagyok képben. Mi van?

- Hogy értem hogy szeretlek?..mikor mond..basszus – leesett, vissza pörgettem , nem is kellett erőlködnöm kijött az magától is. – Baszkiii….én szerelmes vagyok beléd... – visítottam bele a telefonba. Nem tudom ugyan , minek örültem , de annak a valaminek nagyon. Csend állt be a vonal túlsó végén.

- Rob?...- semmi..- Rob ott vagy? – mivan már? kiütötte a dolog? – Rob!?

- Igen..igen itt vagyok .. csak kibontottam egy sört hogy még jobban leigyam magam, mert az tuti hogy ezt csak képzelem, és ha még többet iszom tovább fog tartani. – Hát ez nagyon kretén. – Tegnap olyan, szóval tegnap semmi, ma meg felhívsz és közlöd hogy belém vagy esve? Kizárt.

- Hiába erősködsz nem mondom ki többször – nevettem el magam . Én is felnyitottam egy újabb üveget, most hogy túl voltam rajta, ráadásul nem is volt rázós a dolog. Végre egyszer a tudatalattim segített rajtam és nem csak osztotta a hülyeséget.

- Ne haragudj a tegnap estéért, hülye voltam – suttogta , mintha édes ajkai a fülemnél lettek volna. Beleborzongtam, de persze nem tartott sokáig a normalitásom. Kretén Stewart visítva, dühöngve verte a falat hogy kitörhessen végre.

- Heh, most már mindjárt vissza szívnánk mindent?Most hogy kimondtam „azt”..? - tényleg fájt ami tegnap történt, szóval megérdemli. – Tudod, nem lehet mindent elintézni egy sajnálommal. Egyébként igazad van, hülye voltál! - talán kicsit több sértődés volt kiejtésemben, de nem érdekelt. Ha csak a tegnapra gondoltam összeszorult a torkom. Soha többé nem akartam ilyet átélni.

- Bocsáss meg , ha most itt lennél kiengesztelnélek … - az a behízelgő hangja, hogy a franc vinné el . Egyrészt: nem tudok rá haragudni, másrészt : teljesen bezsongtam a hangja okozta kellemes borzongástól.

- Hogyan engesztelnél ki? – sóhajtottam, eljátszadozva a gondolattal hogy vele vagyok.

- Hmm.. hát először is kivenném a sört a kezedből és valami mást raknék a helyébe – kuncogott, én meg majd megfulladtam a sörtől amit épp vedeltem . – aztán bemennénk a szobámba és hátradöntenélek az ágyon aztán a kezemmel mindenhol végigsimítanálak amíg már levegőt is alig kapsz..

- Elég, mielőtt spontán öngyulladásban égek el miattad. – idegesen nevetgéltem egy sort .Bár Rob valószínűleg nem vette komolyan, én tényleg felizgultam ahogy elképzeltem amiket mondott. A kanca rohamom új , félelmetes méreteket öltött.Most hogy minden happy köztünk, így már csak négy nap és találkozunk. Ennek örültem. Négy nap..96 óra..5760 perc.. Most már sírni tudtam volna. Addig kitépem az összes hajam ember! Rinyálásom mocsarából Rob rántott ki.

- Mire gondolsz most? – Hm.. „arra hogy mekkora nimfo vagyok” mondta volna a debil Stew.

- Arra hogy mennyire hiányzol.. – jó válasz!

- Te is nekem, főleg most hogy azt mondtad hoooogy …

- Ne erőlködj!Nem mondom ki megint - hallottam a túl végről egy lemondó szusszanást. Annyira örültem hogy végre minden rendben , kreténke meg annak örült hogy szívathatja Robot.Ennek örömére kinyitottam a következő üveg Heinekent is.

Robert

Zúg a fejem, egyáltalán hány óra? Fél 1? Mivan? Dejó.. Elaludtam. Faszom..

Kimásztam az ágyból , gyors fürdés, borotva..minek az? Már nyúltam a farmerért és a jó kis kockás ingecskémért , de a kezem fél úton megállt. Premier, vacsora..öltöny..Az élet szívás.

De borotválkozni akkor sem fogok! Pingvinként kivágtattam a szálloda előterébe magamra kapva a napszemüvegem. Előbb fogok megvakulni a vakuktól mint a naptól. Mialatt kiértem a szálloda teraszára és eljutottam a homokos partig, kb. már 100 kép készült rólam. Milyen érdekes vagyok.

Végre beszálltam a hajóba, nem volt több vaku. Meg is lepődtem.Csoda hogy nem béreltek jetskit a paparazzok , annyira talán mégsem érdeklem őket.

Az útón egész végig Kris járt a fejemben, még órákig lógtunk a telefonon, (kíváncsi is leszek a Summit-os emberkék fejére a számla láttán. )olyan volt mintha együtt söröznénk,ha azt vesszük végülis így volt. Sajna több vallomást nem tudtam kicsikarni belőle, pedig próbálkoztam. Legalább annak az egynek örültem amit hallottam. Illetve kettőnek , ha számít az is mikor leordította a fejem közben. Az volt az első. Hmm milyen romantikus.. Egy dolog biztos, ez a kapcsolat nem normális, ahogy egyikünk sem, de ki törődik ilyen apróságokkal?

A hajó út után pofavizit a premieren, vacsora Emilel és a barátaival. Másnap jacht party, újabb pofavizit, ilyen party olyan buli. Nehéz az élet..Bár nem hittem volna, egy néhány helyen jól éreztem magam , sőt ! Volt hogy 1,9999999 másodpercre megfeledkeztem arról hogy mennyire várom már a repülőutamat Olaszországba. Az üres pihenő időmben is hasznosan foglaltam el magam,terveket szőttem Kristen leteperésére. A legszimpatikusabb ötletem a „rögtönzött reptéri hancúr” volt, csak sajna kivitelezhetetlen. Szomorú, de bárhogy néztem is , várnom kellett a szállodáig. Istenem. Remélem a reptér mellett fogunk lakni!

A várva várt nap reggelén, szinte kirobbantam a nyamvadt forgó ajtón, minek következtében mentem még két kört. Remek. De most már kint vagyok! Irány Olaszország!

Kééépek :D : Rob a pingvin xD A hajónál Rob a premieren Ashley és Kristen is elindul Kris integet ^^