11- Fájdalom

Nos lánykáim nem is akarom húzni az időt, mert tudom mindjárt meglincseltek xD
Közérdekű infó hogy már névtelen emberke is írhat komit,

eddig kretén Brianna nem állította be xD
boccsii..
remélem tetszeni fog görlöcskéim ^^

jó olvasást!

A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a semmibe mered. Néz, mint az őrült.
Publilius Syrus

Kristen

A sötét falat bámultam a fejem felett, nem bírtam aludni. Hogy is tudtam volna egyáltalán alvásra gondolni?

Miután a taxi elhajtott, csak ültem a falnak támaszkodva, egyik cigi a másik után. A kérdések csak úgy záporoztak a fejemben: Miért tette ezt? Miért nem tudtam neki válaszolni? Mit képzel magáról? Miért nem jövök rá végre mi is van kettőnk között? és főként Miért fáj ilyen kibaszottul belül ?

Hiába kerestem válaszokat, nem találtam egyet sem. Csak zokogtam és zokogtam, a végén már mindenért …anyám miatt, a stressz miatt, a folytonos figyelem miatt. Teltek a percek, életemben először nem érdekelt hogy sajnálom magam, vagy hogy gyenge vagyok és bőgők mint valami kislány.

Mert igenis sajnálni akartam magam, sajnálni hogy megismertem azt az idiótát, sajnálni hogy egyáltalán belekezdtem ebbe az egészbe, minden percét meg akartam bánni. Még sem bírtam. Csuklottam, szipogtam és köhögtem. A végére már annyira kész lettem hogy elkapott a röhögő görcs. Szánalmas. Magamon röhögtem, joggal. Próbáltam ráhúzni Robra a vizes lepedőt, közben én voltam a köcsög aki nem tudta mi legyen. Szép vagy Kristen, itt ülsz ebben a mocskos sikátorban , bőgsz mintegy óvódás közben meg röhögsz a saját hülyeségeden. Tökéletes. Tökéletesen Szánalmas vagyok.

Kinyílt a hátsó ajtó ,Dakota lépett ki rajta.

- Kristen! – kiáltott fel mikor meglátta nyomorúságos sziluettem a sötétben. – Szörnyen festesz. Mi a jó élet történt veled? - letérdelt hozzám és átölelte a vállam.

- Elment – nyögtem ki két csuklás között - Mert nem tudtam… képtelen voltam.. – kapkodva szedtem a levegőt, újra belém villant az arca.

- Jaj Kris , ne sírj – Dak próbált nyugtatni, de én még arra is képtelen voltam hogy felálljak önsajnálatom színteréről .

- Elhagyott – leheltem hidegen.

- Gyere Stew , menjünk be, szerzek fuvart.. – láttam a szemében hogy átérzi a helyzetemet, de nem tudott volna vigasztalót mondani, bár nem is vártam tőle.

Valahogy feltápászkodtam , befelé menet próbálva minél normálisabban kinézni . Nem akartam kíváncsi tekinteteket, kérdéseket . Kurvára senkinek sincs köze hozzá. Akarva akaratlanul is láttam amint Nikki már megint Peter körül sündörög , az meg úgy be van nyomva hogy még örül is neki. Példás férj vagy mondhatom. Úgy látszott Kellan meg a „nője” eltűntek. Taylor épp Liz lábát masszírozta, Ash meg Jacksonon csüngött mint valami lajhár. Dakota odavágtatott a pulthoz majd megkocogtatta Jack vállát mire az felé fordult.

- El viszed Krist haza? – kérdezte átordítva a zenét.

- Nem ér rá?

- Nem – Dak lesújtó pillantásától Jackson felpattant és elindult felém. Arcán értetlenség látszott. Elbúcsúztam Dakotatól , nem akartam elrontani az estéjét, ezért megparancsoltam neki hogy bulizzon tovább.

- Nem lesz baj! – búcsúztam el tőle aztán beszálltam a kocsiba. A motor halk dorombolással életre kelt , mi pedig elindultunk. Jó ideig kuss volt kettőnk között.

- Szóval te meg Ash megint? – szóltam bele a csendbe , csak hogy eltereljem a figyelmem mielőtt gondolkozni kezdenék.

- Á.. csak ma..tudod hogy milyen.. – sajnos mindenki tudta milyen. Rossz volt nézni amit ezeik ketten műveltek. Bár imádtam Asht, zavart mikor így játszott szegény sráccal, ha úri kedve úgy tartja kevereg vele egy kicsit, aztán vissza a barátsághoz miközben más pasikkal járogat. Szerintem ez rohadt bunkóság tőle. Mondjuk Jack is nagy barom amiért hagyja neki ezt, szegény bízik benne hogy változik a dolog… Nem akartam beleszólni a dolgukba, ahogy senki más sem, max Rob…Rob… Rob elment..ne sírj bassza meg, el ne sírd magad te szerencsétlen!! Nem sírok nem sírok…

- Aha tudom.. – nyögtem ki gyorsan az utolsó pillanatban. Gyorsan mondj valamit Jack.

- Most is ezzel a Chace gyerekkel mászkál. De majd csak észhez tér egyszer , gondolom.

Szerintem nem fog ha nem teszel valamit, akartam mondani de végül csak egy”Biztos” jött ki a számon.

Leparkolt a házunk előtt, én meg két gyors puszi után már ugrottam is ki a kocsiból. Felmentem a lépcsőn nem törődve anyám szokásos „tudod mennyi az idő kislányom? „ beszólásával. Leráncigálva a ruháimat bedőltem az ágyba . Elhatároztam hogy aludni fogok, ehhez képest két órával később még mindig ébren feküdtem a plafont bámulva. Már nem sírtam. „Szeretném tudni hányadán állunk..” ez a mondtad visszhangzott a fejemben újra és újra. Már világos volt mire elnyomott az álom, de a választ még mindig nem találtam meg.

Délután a rohadt telefon rohadt csörgésére ébredtem Bárki is az megbánja hogy a világra jött.

- Mivan? – dünnyögtem bele a telefonba.

- Kristen? Felébresztettelek ? - az isteni Nikki, hogy nőne körülötte a meteor árnyéka.. nyugi..csak nyugi.

- Á nem ,ébren vagyok – motyogtam elnyomva egy bazi nagy ásítást.

- Akkor jó, elmegyünk egyet kávézni meló előtt?

- Aha..jah persze..

- Szuper, akkor egy fél óra múlva a szokott helyen találkozunk?

- Minek? – kérdeztem vissza bambán, azt se tudtam miről van pontosan szó.

- Hát hogy kávézzunk!- halottam Nikki idegbeteg hangját a túloldalon,de nem értettem szinte semmit , kurvára zúgott a fejem, a torkom ki volt száradva. Nem mindenki érzi magát baromi fitten egy átvedelt éjszaka után.

- Jah… hol találkozzunk ? – krákogtam

- Jajmár ne idegesíts! a szokott helyen, fél óra múlva! – eltartottam magamtól a telefont mert szinte beleordította a szöveget. Kinyomtam majd feltápászkodtam az ágyból.

Magamra rángattam egy pólót meg egy farmert, átfutattam párszor ujjaim a hajamban, végül belenéztem a tükörbe. Attól amit ott láttam szabályosan hátra hökköltem.

- Mi a fasz? – csúszott ki a számon amint megpillantottam feldagadt szemeimet, és az arcom felét beterítő fekete pacát, ami a sminkem lefolyt változata volt. Pánikszerűen kezdtem levakarni magamról a fekete maszlagot, súroltam , sikáltam , kapartam egészen addig míg csak a kialvatlan tiszta fejem maradt. Lerobogtam a lépcsőn, hál’ isten anyám korán reggel elhúzott melózni, így nem kellett végig hallgatnom a”már megint úgy nézel ki mint valami csöves. miért nem vagy egy kicsit nőiesebb? „ vagy a „ne igyál annyi kávét, elzárja az ereket” szöveget. A konyhában magamba tömtem egy brióst majd rácuppantam a kávés bödönre. Amint kiléptem a házból , rágyújtottam, majd elindultam a belváros felé.

Nem volt messze a hely, de épp elég idő volt hogy agyam újra gondolkodni kezdjen. Már nem voltam már ideges vagy szomorú, már nem fájt belül. Beláttam hogy valamilyen szinten igaza volt Robnak . Tudtam , de be nem ismertem volna hogy elég gyáván viselkedtem vele. Meg kell beszélnünk a dolgot, mielőtt megint arra a következtetésre jutnék hogy ő a hibás.

Előhalásztam a telefonom és bepötyögtem a #2 számot. Kicsöngött de nem vette fel, még kétszer megpróbáltam de semmi. Cöh.. idegesítő, de biztos el van foglalva…

Ránéztem az órámra, épp időben értem a kávézóba. Nikki már ott volt, és amilyen jó fej, rendelt már nekem is. Persze tökéletesen nézett ki , nyoma sem volt a tegnap tequilaknak. Olyan idegesítő, ilyenkor úgy…úgy..szétborzolnál a haját, vagy elkenném a rúzsát.

- Gecire másnapos vagyok - így fogadott, hát még sem minden a látszat. Elmosolyodtam. A nap további része is kellemesen telt, már akinek. Christ például az idegroham kerülgette tőlünk, végül is nem könnyű egy másnapos bandával. Főleg ha ötpercenként szünetért könyörögnek. Este nyolcra felvettük az összes jelenetet , vagyis azt a komoly két darabot ami a mai napra volt betervezve. Tök jól nyomjuk. De komolyan. Nincs még egy ilyen munkamániás és felelősségtudatos bagázs mint a mienk.

Nikki kitett a házunk előtt, majd egy dudálást követően elhajtott .Sötétek voltak az ablakok , szerencsém van ma, ilyenkor imádtam a nőegylet gyűléseit. Nem akartam mást csak light-olni egész este, fogtam 2-3 üveg heinekent, - najó kinek akarok hazudni volt az egy hatos csomag is – felvánszorogtam a szobába, kimásztam az erkélyre és lezuttyantam a kis fotelomba. Bámultam a csillagokat. Az asztalra nyúltam egy cigiért, a másik kezemből meg majd kiesett a sör annyira megijedtem a kurva telefon csörgésétől.

- Halo – szóltam bele az ijedségtől dadogva.

- Szia, én vagyok – ismerős hang, a belsőm összefacsarodott. Tudtam itt az idő,tisztáznom kell mindent.

:D kééépek:

Kristen a kávézóba menet

Kris kávézóba megyeget 2

Kris Robot hívja

Rob megérkezik Nizzába