10 - Állatkert

Drááága Lánykáim!!Utolsó fejezetem ebben az évben! És ahogy Ladym mondaná utolsó lehetőség a komment írásra xD A cím. Nos azt majd meglátjátok miért ez a címe xD..

Csodás december volt, remélem a következő év is ilyen jó lesz ^^ Még ha folyamat a vérünket szívjátok, mi akkor is imádunk titeket!:D

Remélem tetszik majd a fejezet!

Mindenkis Robsten Lánykámnak Boldog Új Évet kívánok !!!!

Jó olvasást!:D

Nem én tagadom meg őt; ő tagadott meg engem.

Emily Bronte

Kristen

Lefagytam. Most ezt komoly? Picsába! Most mit mondjak neki?”Mit érzel irántam?” pff ha én azt tudnám. Felemeltem a fejem Rob válláról és ránéztem, az arca komoly volt, tehát nem viccelhetem el az egészet egy váll rándítással. Mondj már valamit Stew.. baszki.. miért nem tudom mozgatni a számat? Ez már baromi égés.

- Ezt meg hogy érted? – nyögtem ki végül, huh, mire ezt megszültem.

- Úgy ahogy mondtam. Érzel egyáltalán valamit? – lemondó hangjától beparázztam, kortyoltam a sörömből csak hogy csináljak valamit. – Tudom hogy…hogy szeretsz „velem lenni”.. de ezen kívül van bármi más is?

- Rob… Én nem..nem tudom – makogtam. Kétségbe voltam esve. Ijedten figyeltem minden rezdülését, minden változást az arcán, a hangjában. Annyira nagy barom vagyok, de erre a kérdésre nem voltam még felkészülve. Ha azt mondanám neki hogy igen, vajon az igaz is lenne? Még magamban sem tisztáztam le a dolgot. Nem akartam becsapni sem őt, sem magamat. Biztos voltam, hogy ezzel megbántom Rob-ot, de még jobban fájt volna neki ha hazudok. Vagy ezt csak bemesélem magamnak? Lezsibbadt az agyam. Hiába kutattam magamban az érzelmeket , nem voltam képes semmire. Hogy lehetek ekkora ökör? El fogok cseszni mindent!

- Értem. – szólalt meg hirtelen Rob, lassan felállt én pedig éreztem ahogy a torkom összeszorul. Bassza meg! Épp ezt nem akartam. Inkább hazudtam volna.. .

- Rob.. – leheltem némán, meg akartam ölelni , érzékeltetni vele hogy számít nekem… de ekkor végig futott a hátamon a hideg, Robra pillantottam. Ő is megremegett a hátborzongató hanglejtéstől.

- Nocsak Nocsak… - szólalt meg anyám a kerti sövény mellől. Karba fonta kezét, lesújtó tekintetét köztünk járatta. – Hova lesz a menet kislányom? Ismét.

- Csak egy kis összejövetel a stábtagokkal. - felpattantam és idegesen meredtem a sötét útra. Hol vagy már Jackson? És a nagy kérdés: anyám munka ideje miért nem non stop?

- Még a múltkori estét sem magyaráztad ki – anyu Rob mellé lépett, nekem meg összeszorult a gyomrom. – Jaj szia Rob.. milyen modortalan vagyok.. csak tudod mindig azon merengek hol rontottam el ezt a lányt. Próbáltam jó anya lenni. Erre mit kapok? A tegnap éjszakát sem töltötte itthon. Szerinted mit kéne tennem vele hogy végre észhez térjen ez a lány? - ezekben a pillanatokban döntöttem el hogy mégiscsak végre hajtom „a szőrtelenítő krém anyám samponos üvegében” nevű akciót. Mégis mit képzel? Itt én vagyok az aki megkérdezhetné : mivel érdemelt ki egy ilyen anyát? 100% hogy sorozat gyilkos voltam előző életemben. De akkor is! Ez már túl megy minden határon, még ahhoz is túl ideges voltam hogy sikítsak. Nyugi Kristen..semmi baj. Gondolj a piákra amit a meg fogsz vedelni, felejtsd el anyád károgását. Énem egyik fele nyugodtságot akart, míg a másik folyamatosan verte a fejét a képzeletbeli betontömbbe.

Láttam Robon hogy nem tudja mit csináljon most. Ha anya tudná a tegnap esti kis dolgunkat, meg a mait, biztos nem kérdezgetné ennyire.

Lámpák villantak a sötétben, én pedig szélesen elvigyorodtam. Soha nem örültem még ennyire Jack-nek.

- Hát köszi anya a fantasztikus kis előadást, de nekünk lépnünk kell. Majd jövők . – elindultam a kocsi felé, szinte futólépésben. Rob udvariassága nem bírta volna ha nem köszön el sátán anyámtól. Megvártam a kocsi mellett de ő rögtön beült előre. Hát persze. Mit vártál Stew?

Csendben telt az a kb. 10 perc amíg zötyögtünk. Összefutott a nyál a számban ha a piákra gondoltam. Ezek után muszáj leinnom magam. Nem vagyok én alkoholista ,de egy ilyen anya mellett bárki asztal alá vedelné magát. Majdhogynem röpültem ki a kocsiból,és befutottam a bárba. Nem tudtam mi ez a hely, de nem is érdekelt. Megláttam Dakotát és Nikkit ahogy együtt vedelik a tequila-t. Ajaj Nikki..
- Na hy, megjöttünk - ugrottam Dak nyakába, a bárpultra csaptam egy tízest még egy kört kérve. Amint megittuk már halványulni is kezdett az előbbi kellemetlen emlék. Végre az igazi családom körében lehettem, mert bár imádtam anyámat még ha néha hülye is volt, de ezek a srácok voltak az életem. Körbe néztem a teremben, Kellan és a barátnője.. hogy is hívják? áá mindegy.. ők épp egymással voltak elfoglalva. Liz , Taylorral és Ashel táncikált a parketten , vagyis inkább dülöngéltek. Basszus mióta is vannak itt? Kb. félórája? .. szemem végül megakadt a no party hármason , Rob, Jack és Peter a pultnál sörözgettek. Nem mentem oda hozzá, nem fogok, főleg nem úgy hogy a másik két muskétás is ott van. Minnél többet ittam annál nagyobb dacosság vett rajtam erőt. Nem tudom hogy miből jött, de úgy éreztem hogy semmi joga nem volt kérdezősködni , egyszerre csak felháborítónak tartottam a viselkedését. Hülye barom. Akkor sem rontja el a kedvem.
A pulthoz sétáltam majd kértem egy sört. Elég volt a rövidekből, mielőtt még teljesen kész leszek. Sajna Nikki sose tanul ebből a szabályból, Dak meg csak adta alá a lovat. Egyik percben még beszélgettünk a másikban meg már fent tekereg az asztalon.

- Már megint – mondtuk egyszerre Dakotával. Ez meg annyira viccesnek tűnt hogy röhögő görcs jött ránk. Mikor már az orromból is sör fojt , bevágódtunk Lizék mellé.

A parti a tetőfokára hágott , mi meg csak ugráltunk és üvöltve énekeltünk mint a megvadult majmok. Végre úgy éreztem semmi gondom az életben, és csak a pillanatban éltem. Persze az ilyen öröm nem tart sokáig, főleg nálam nem. Vége lett a számnak, kezdődött a következő. Kis csapatunkhoz Jack is csatlakozott , Peter meg a hátán hozta Nikkit. Hogy ezek mindig egymásra találnak! Mámorosan nyugodt voltam, közben pedig majd felrobbantam jó kedvemben. Ezt is csak én tudom összehozni. Végre mindenki itt volt…

Csak Rob nem. Körbenéztem, de sehol nem láttam felvillanni a féloldalas mosolyát vagy a kócos haját. Jacksonhoz botorkáltam a tömegen át.

- Hol van Rob?- üvöltöttem át a zenét.

- Elment, tudod holnap korán indul a gépe. – Ó bassza meg, tényleg. Holnap Cannes-ba megy. Most mi legyen? Gondolkodj Stew, még ha nem is tudsz, valami csak eszedbe jut majd..

- De még szerintem kinn van, azt mondta hív egy taxit. – imádlak Jack! Furakodni kezdtem a tömegen keresztül, annyian voltak mint a szardellák a tobozban. Nem igaz ez a tömeg nyomor, nekem fontos dolgom van bassza meg,engedjetek át!

- El sem akartál köszönni? - kérdeztem halkan, már kint álltam a bár mögötti sikátorban, előttem a meglepett arcú Robbal.

- Jól elvoltál, gondoltam hagylak – beleszívott a cigijébe.

- Igazán odajöhettél volna hozzám – morogtam idegesen

- Jaj Stew, ne játszd már meg magad! Minek mentem volna? Hogy adj egy búcsú csókot vagy mi? – gúnyos hangja rosszul esett, hát még az amit mondott. Megint nem tudtam mit mondani.

- Nem akarom hogy így váljunk el.
- Most szerinted mit kellene tennem? Jól a tudtomra adtad hogy nem kellek, max csak a farkam. – minden szava ostorcsapás volt számomra,nem hittem el hogy Rob így ki tud akadni.

- Ne mond ilyet – sikítottam elkeseredve. – Nem mondtam hogy nem kellesz! Én szeretlek!

- De nem szerelemmel …– Rob keserves arca belém véste a szomorúságát.

- Nem tudom… - suttogtam ugyanúgy mint pár órája. Harcoltam a sós könnyekkel amik a szembe gyűltek. – Kérlek ne tedd ezt velem, nem bírom kikényszeríteni magamból, mert lehet hazugság lenne. – akkor sem fogok sírni. Nem fogok bassza meg. Ökölbe szorítottam a kezem.

- Én csak végre.. végre szeretném tudni .. hányadán állunk. - most már nem volt gunyoros, őszinte volt. Fénysugár vetődött az arcomra mikor egy sárga taxi fordult be a kis utcába. Megállt Rob mellett, némán..tehetetlenül néztem ahogy az ajtóhoz lép.

- Rob…én.. – megállt. Én megpróbáltam..tényleg megpróbáltam. De nem ment. Elvette rólam csalódott tekintetét és beszállt a taxiba. Elhajtottak. Ott maradtam egyedül , és hiába maradtak velem az barátaim, magányos lettem. Ökölbe szorított kezem kiengedett , a fájdalom, csalódott arcának látványa, bántóan őszinte szavai. Mindegyik kitépett belőlem egy darabot. Leültem a fal mellé, remegő kézzel kivettem egy cigit, de mielőtt rágyújtottam volna, már zokogtam is.

9- Kérdés

Lánykáááiim!:D Gondolom senki sem hitte hogy két nap alatt két fejezet, bevallom én sem xD..
de aztán csak összehoztam :D

A röhögős bandának üzenném hogy az első rész azért olyan hogy végre ne vihogják végig az egészet, csak a második felét. Azt szabad xD

LáwLáwLáw...

Jó olvasást!

Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van.

Anatole France

Robert

Nem is értem mi jött rám. Hisz egyáltalán nem vagyok az a hűű de merész, bevállalós típus. Most mégis úgy éreztem mindent megtehetek. Kris hibája volt, ez lány teljesen megbolondított. Azt akartam hogy itt és most csak az enyém legyen. Én legyek az egyetlen akit akarjon. Hülyeség volt ilyen vágyakat kergetni, de mégis úgy gondoltam lehetséges. Kristen apró sikolyai betöltötték a kis teret, mintha direkt hergelne, mintha tudná hogy ezektől az édes hangoktól még jobban megvadulok. Leráncigáltam róla a nadrágját miközben ő az övcsatomat bűvölte. Várni akartam, eljátszogatni finom bőrén, csókolni a nyakát, hajának mézédes illatát érezni magam körül. De tervem csúnyán meghiúsult, Kristen türelmetlenül megemelte csípőjét és magához húzott. Azonnal megéreztem a forróságot, vágytól párás szemeibe néztem amik furcsa elégedettséget tükröztek. Átvette az irányítást. Búcsút mondtam a merész és domináns Robnak hagyva hogy Kristen vezessen. Felültem az ülésben , húzva magammal őt is. Hozzám hajolt és finoman megcsókolt, kezeink összekulcsolódtak, testünk egy ritmusra járt. Elfojtott nyögései közelebb és közelebb vittek a véghez. Nem tudom mennyi idő telhetett el amíg csak csókolt és simogatott miközben csípőjét lustán ringatta. Mámorító gyötrődés volt minden perc . Hátra dőlt, egy hajtincs csúszott a szemébe . El akartam tűrni, de ő nem engedte. Kezeimet a csípőjére tette, majd egyre feljebb vezette a pólója alatt. Végig a szemembe nézett, de tekintete elhomályosult amint ujjaim a melleit kezdték végigsimítani. Nem bírtam már sokáig. Egyik kezemet kiszabadítva nyúltam le hozzá, sürgetve cirógattam míg már csak néhány pillanat volt a pusztító gyönyörig. Magamhoz szorítva ajkát az enyémre préseltem , így én nem üvöltöttem fel ,és Kristen sem sikoltott mikor ránk tört a semmihez sem fogható kínzó élvezet. Percekig csak ültem és úsztam a saját boldogságomban. Kristen remegése biztosított róla hogy még ő is a hatása alatt van. Ahogy finom bőre az enyémhez ért, ahogy a fülembe lihegett a fáradtságtól, olyan..csodálatos volt. Még mindig úgy éreztem én vagyok a földkerekség legszerencsésebb balfékje. Az, hogy egy ilyen nőt mint Kristen a karjaimban tarthattam , olyan valószínűtlen volt. Hát Rob, egyszer az életben te is lehetsz májer. Hátha Kris majd beléd szeret és boldogan éltek míg meg nem haltok, lesz 200 gyerek meg 3000 unoka, és mind egy kiskunyhóban fognak lakni az északi sarkon. Kristen majd csinál pingvin levest, és ránt fóka mellet. Rob te hivatalosan is nagyon hülye vagy. ..

Hogy én mekkora kretén vagyok, még szerencse hogy senki nem tud olvasni a hülyébbnél hülyébb gondolataimban…Marha..Marhaaa… Marhaaa.. de egy igazán boldog marha , azt azért vegyük számításba.

Feleszméltem a felettébb értelmes gondolataimból. A tünemény akit öleltem, lassan elhúzódott. Kicsit még kábának tűnt, de mosolygott. Rám emelte csodás kék szemeit de nem szólt egy szót sem.

Nem tudtam mit mondjak, ahogy rá néztem csak egyetlen dolog jutott az eszembe.

- Szeretlek – suttogtam halkan. Nagyon jól tudtam hogy ezt már nem baráti szeretetből mondom. Ahogy tegnap sem. Kristen hozzám bújt, de nem szólt semmit. Ő is tisztában volt vele hogy értettem ezt az egyszerű kis szót.

Hirtelen lemászott rólam és a ruháit kezdte keresgélni a sötétben. Én is így tettem, és próbáltam nem gondolni arra amit mondtam. Nem várhatom el tőle hogy ő is így érezzen. Nem lenne fair. Hisz én rohantam le, ráerőltettem magam. A testiség, az egy dolog. Kristen vonzódott hozzám testileg, és bár ez egyáltalán nem szerelem, nekem ennyi is elég volt. Amíg velem van addig örülök magamnak. Amint a mellékelt ábra is mutatja szeret „velem lenni”.. és ha nekem ez annyira elég, akkor miért érzem magam ilyen szarul ?

- Akkor találkozunk este? – kérdezte halkan miután kikommandózott a kocsimból.

- Persze, nálad lesz a gyülekezés? – begomboltam az ingem és a vezető oldal felé lépdeltem, most adjak neki csókot vagy ne? Kristen megoldotta a problémát, hozzám lépett és lekapott. Mivan? Nem Ő volt az aki az előbb parázott hogy lebukunk? Csupa ellentmondás ez a csaj.

- Nyolckor nálam. Jack lesz a sofőr. – mielőtt még feleszmélhettem volna már el is száguldott a mini-én.

Amint hazaértem vettem egy forró fürdőt, megittam egy sört. A sör jó! … mindig felold egy kicsit. Néha úgy véltem csak tetemes alkohol mennyiség elfogyasztása után lehetek önmagam. Aztán rájöttem hogy ez az alkeszok mottója. Mindig örültem a stáb buliknak, onnan nem tűnt ki az ember fia mégha vedelt is mint a gödény.

Ha valaki lát a kádban tuti hülyének néz. Magamban röhögcséltem. Emlékképek sorjáztak az agyamban. Ott volt rögtön Nikki, 8 tequila után olyan emlékezetes sztriptízt nyomatot hogy Peter, a szent családapa , igen Peter a csodás férj, 20$-t rakott a melltartójába. Na igen az egy jó kis buli volt.

Aztán ott volt még Kellan, ohh testvérem!... Emlékezetes nap volt a Four Season-s szálloda életében mikor kijött belőle az a két üveg Jack. amit fél óra alatt vedeltünk meg. Ráadásul a liftben történt a baleset.

A víz kiloccsant a kád mellé ahogy röhögtem, de persze debil agyam csak hozta az újabb történeteket. Eszembe jutott Jackson, amikor jó pár üveg beverése után azt hitte hogy vicces ha megmutatja Ash-nek a férfiasságát, tegyük hozzá hogy a bár közepén. Szegény srác, ahogy hallottam ez azóta is tabu story kettejük között. Akárhány storyt is vettem elő, egyik sem volt olyan gázosan vicces mint az én 23. születésnapom. Nem is volt olyan régen, csak pár hete. Kristennel annyira bebasztunk hogy szó szerint beestünk az asztal alá.

A többiek elmondása szerint Nikki hívott nekünk egy taxit, csak a drága jó Nikki aki aznap este ismét rácuppant a tequila-s üvegre, szóval tequila Nikki valami akkor marhaságot rakott össze a taxisnak hogy a pasi a város másik végén rakott ki minket. Minket, akik olyan szépen elaludtunk valakinek a virágágyásában mint két jól nevelt csöves. De legalább van mire emlékezni.

Csörgött a telefonom, kikászálódtam a kádból, és megpróbáltam minél hamarabb a szobáig eljutni. Ennek az lett a vége hogy vágódtam egyet a fürdőszoba kövén.

- Mivan ? – mordultam rá fél perc múlva valakire.

- Rob? – kérdezte a hang.

- Mivan? – mint egy angol buldog..

- Jack vagyok haver, kész vagy?

- Pár perc, eljössz értem? – közben magamra csavartam a törölközőt .

- Itt vagyok lent.

- Hát akkor gyere fel basszus. – lebasztam a telefont, mennyi értelmes ember van itt, befutottam a szobába és magamra kaptam azt amit először megláttam. Mire Jack kopogott már majdnem kész voltam.

- Mi bajod van töki? – kérdezte röhögve.

- Elvágódtam a fürdőben. – feleltem komoran. Nem akartam látni a vigyorgó képét, így fogtam a söröm és az ajtó felé indultam. – menjünk.

- Sok értelme volt feljönnöm. – hallottam Jack méltatlankodását a hátam mögött.

- Fogd be! – mordultam rá.

Negyed órára már ott is voltunk Kristennél , nagy volt a sürgés forgás a csajoknál. Egymást túrták ki a tükör elől, kivéve Krist, ő a konyhában sörözött Lizzel. Párszor áttúrta a haját, kész is a fésülködés. Persze tőlem tanulta, ki mástól?

- Megjöttünk – szólalt meg Jack időközben , mire mindenki felénk fordult, félszemmel még Nikki is minket nézett a tükörből természetesen. – Vigyázzatok, Rob dili bogyót nyelt.

Odasomfordáltam Kristenékhez.

- Na nem is mondtátok hogy anyu is jön. – megöleltem Liz-t .

- Jaj te! – megpofozta az arcomat, szerettem Liz-t, néha tényleg anyut pótolta, bár beillet nővérnek is. – Miért mondta Jack..?

- Nem érdekes. Na de te hogy hogy itt vagy?

- Gondoltam kirúgok a hámból, legalább lesz aki felügyel rátok.

- Aha persze – mondtuk tök egyszerre Krissel . Ismét bevillant egy emlékkép , Liz és a koktélok igazán jó barátságban voltak.

- Ezt meg sem hallottam. – nevetett fel.

- Srácok!... Jobb lenne indulni, mielőtt anyám hazaér és elkezd arénázni. – varázsütésre Nikki abbahagyta tükörképének bámulását, Ash és Jack elindultak az ajtó felé, Kellan, szőke barátnője oldalán- mi is a neve??miért nem jut eszembe, pedig találkoztunk már - pedig összeszedte a szemetet amit hagytunk. Mind ismertük Kristen anyukáját, és tudtuk ha egyszer Mama Stew beindul, akkor nem csak Kris kapja az osztást hanem mi is.

- Hányan vagyunk? – fordult hátra Jack – Nikki, Ash, Kellan…őő és a barátnőd, Liz, Rob, Kris, meg ugye én. Tay kocsival megy, szóval én 5 embert bírok elvinni egyszerre. Ki marad? Ki jön?

- Én maradok – mondta Kris – de imádkozzatok értem, ha netán anyu hazaérne.

- Én majd megvédelek – álltam mellé rögtön , bár ahogy ezt kimondtam inamba is szállt minden bátorságom. Mégis csak Mama Stew-ról van szó.

- Hát akkor sziasztok .- csikorogtak a gumik és már ott sem voltak.

- Gyáva banda – morogta Kris, átnyújtott egy üveg sört és leült a verandára, mellé telepedtem.

Egy ideig csak iszogattunk , rágyújtottunk, aztán Kris rádőlt a vállamra. Olyan megnyugtató , idilli pillanat volt. Szinte könyvbe illő. DE persze Mr. Pattinson nem bírja elviselni sokáig a tökéletesség fogalmát.

- Kris? – sóhajtottam.

- hm?

- Mit érzel irántam?

8. baráti bizalom

Drága lánykáim!!

Ho-ho-ho-hoooooo! Igen, tudom hogy vége van a bejgli zabálásnak meg a rokonlátogatásoknak, de tőlem még kaptok egy kis Karácsonyt.
Az új fejezet az én ajándékom! Sajnos nem visszaváltható xP
Nem tudom mennyire fog tetszeni , de bírom én a negatív kritikát is ^^
xD ...csak nem annyira. :D

Imádlak titeket!

Jó olvasását!

Becsukhatom a szemem, mert tudom, hogy te nyitva tartod, és rád bízhatom az életem.

Ara Rauch

- Nincs kedved meginni valamit? – kérdeztem reménykedve Dakotát - Elüthetnénk az időt a forgatásig – kérlek mondj igent! kérlek mondj igent!

- Persze, meg tudnék veszni egy kávéért. – felelte, én pedig repestem örömömben. Legalább kiengedhetem a fáradt gőzt. – Eljössz értem?

- Elmehetek, megcsörgetlek ha nálad vagyok, gyere le. - alig vártam a találkozást, az elmúlt napok eseményei kikészítettek, muszáj volt gondolkodnom. A legjobb mégis az volt hogy beszélhetek Dakotának, megbízható és diszkrét volt. Nála jobb barátnőt nem is találhattam volna. Csak azzal nem számoltam hogy ilyen gyorsan történnek a dolgok. Még egy jó pont neki, mert gyors a felfogása. Kicsit meglepődik majd… talán felháborodik?....esetleg Kiakad? Beleborzongtam a találgatásba, mi lesz ha jól lebasz? Oké jó fej, megértő, de akkor is! Még az én mikro méretű agyam is feltudta dolgozni, hogy a Kris+ Rob párosítás nonszensz hülyeség, főleg ha figyelembe vesszük a hónapokig tartó „csak barátok vagyunk” „ legjobb barátok” „ hányszor pofázzam el hogy nincs köztünk semmi te idióta??” beszólásainkat. Amik akkoriban még igazak is voltak. Alig pár hete. A taxi kirakott a házunk előtt, nem volt kedvem bemenni. A kocsimhoz somfordáltam , szinte osontam mint valami betörő, aztán leesett hogy nappal van.

- Hova hova kislányom ? – mint egy ostorcsapás, úgy csattant rajtam anyu hangja. Hogy az a…

- Csak Dakotához megyek, aztán ,melózni - idegesen a hajamba túrtam. Anyu a ház előtt állt karba tett kézzel, engem méregetett. Istenem tudom hogy sok dolgot kértem tőled, de kérlek! Add hogy ne kérdezzen semmit!!

- Hol voltál az éjjel? – látod, ezért nem járok én templomba.

- Hol lettem volna? – most meg mit kéne mondanom? Robnál voltam. Jah amúgy lefeküdtem vele, kétszer is. De ne izgulj, védekeztünk!.. legszívesebben felvisítottam volna.

- Én is ezt kérdezem.

- Sietnem kell. Már rég ott kellene lennem, anyuuu …. majd elmondom ha hazajöttem.

- El fogod. – felállt a szőr a hátamon a hangjától ..brrrrr.

- Mehetek?

- Itt várj meg ! – bekocogott a házba , fél perc múlva visszatért egy hátizsákkal , amit majdhogynem hozzám vágott. Lehet nem csak én vagyok lökött a családban. – Majd öltözz át. – hátat fordítva bemasírozott. Kösz anya, én is szeretlek anya. Valahogy nem volt kedvem anyám dührohamán agyalni. Nem is tettem. Felvettem Dakotát, nem tudom miért de nagyon örült magának.

- Szóval Kris? Mesélj! – mondta vigyorogva alig hogy pár perccel később leültünk a kávézó teraszán.

- Miből gondolod hogy..

- Jaj ne már, mond már.. látom hogy van valami. Volt valami valakivel?.. Amúgy jó pólód. – belekortyolt a kávéjába, én meg majd hanyatt dobtam magam. Rájöttem, a gyors felfogás nem volt jó kifejezés vele kapcsolatban. Igaz Rob pólója volt rajtam, de ez a csaj akkor is abszurd. Zavartan kevergettem kávémat, most mi a pöcsömet mondjak neki?

- Hát történtek dolgok, az elmúlt pár napban. – kész , vége, ennél többet nem tudok kinyögni.

- Jaj Stew ne húzzál fel idegileg , komolyan rád borítom az asztalt ha mindent úgy kell kihúzni belőled. Pff.. akkor menjünk át barkóbába? Nekem jó. – felháborodva cöccögött pár sort , de végül unottan benyögte : Ismerem?

- Igen?... – egész picire összehúztam magam és erősen szemeztem az asztallal.

- Stáb tag?

- Igen?!..

- Hm.. ki lehet az? színész a filmben?

- Igen.. – áá én ezt nem bírom, hülye Kristen, hülye Kristen, nem lett volna egyszerűbb ha kibököd az elején?. Neeeeem. Nekem kell ez az idegőrlő játék,jót tesz a mártír hajlamomnak.

- Na lássuk csak, kinek nincs barátnője?.. – Dakota hangosan merengett, én meg úgy ültem ott mint valami idióta, de mondjuk ez nem újdonság.

- Te jó isten!! – Dakota szemei elkerekedtek, mondtam én hogy kiakad. Kezét a szája elé kapta. – Te összejöttél Jackel???? – amint ezt kimondta , nem tudtam sírjak vagy röhögjek vagy mind kettő legyen? Néztem őt aki még mindig nem tért magához a döbbenetből. Ki akartam préselni magamból hogy nem Jack hanem Rob, de csak egy” Mi?” jött ki a számon.

- Jaj Stew. Hát Kellan nem lehet, neki ott van az a szőke csaj, akinek még mindig nem tudom a nevét pedig már találkoztunk párszor. Peter… nos nem nézem ki belőled hogy nős pasikkal kavarj. Taylor, ugyan már!.. Így marad Jazz. Hát nem hittem hogy ez lesz, de ha neked bejön, tudod hogy imádom, csak valahogy nem néztem ki belőled. – csak úgy ömlött a szó belőle miközben azon morfondíroztam vajon mi lenne ha az asztalba verném a fejem? De úgy igazán, izomból.

- És mi van Robbal? Rá nem gondoltál? – kérdeztem halkan, de már sejtettem is a választ.

- Rob? – nevetett- menj már! Ti olyanok vagytok mint Stan és Pan, vagy Dumb és… - az ajkamba haraptam. Bizonytalan tekintetem találkozott az övével, amitől torkán akadt a befejezés. Ekkor már nem fárasztotta magát azzal hogy a kezét a szája elé tegye. Csak ült ott és engem nézett némán. Percekkel később már kezdtem izgulni hogy gáz van. Ennyire sokkoló a hír?

- Hát ez… iszonyat jó! – a nyakamba ugrott , úgy vigyorgott akár a vadalma. – Én mindig tudtam. Én mindig!

- De hát az előbb meg azt mondtad..

- Jaj , az nem számít, legbelül sejtettem. – torkolt le. Ráhagytam, hadd érezze úgy hogy igaza van, holott 10000% hogy Rob lett volna az utolsó ember akire gondol. De nem baj Dakota, te tudtad.

- Aham… - huh, legalább jól fogadta. – és mit gondolsz?

- Mint a zsák meg a foltja. – sóhajtott mosolyogva – össze illetek, elvégre is a legjobb barátok vagytok.

- Épp ezaz, most hogy történtek bizonyos dolgok… félek hogy a végén el fogja cseszni a barátságunkat.

- Szerintem vagytok olyan felnőttek hogy ez nem fog problémát okozni, báár rólatok van szó. Két nálatok nagyobb kretént nem ismerek. De mindez persze jó értelemben.

- Persze Dak.. Én se ismerek nálad nagyobb ribit, persze jó értelemben. – felnevettem . Végre felszabadultak érezhettem magam egy picit. Mintha egy bazi nagy kavics tört volna le a kőről amit magamban éreztem.

- Ha már ribikről van szó. Mond csak.. hogy teljesít a mi kis félénk Robunk az ágyban?

- Héé.. uri hölgy ilyenről nem beszél!! – rágyújtottam , szinte repdestem a megkönnyebbüléstől.

- És látsz itt egyet is? Na már! Én is mindig elmondom a pasi ügyeimet…

- Mert neked annyit van, lassan pénz kéne kérnem . Nem vagyok én gyóntató pap, mégis mindent elmondasz nekem. De csak hogy örülj magadnak, közlöm hogy..

- Igen????

- Kibaszott jól. Életem legfajább éjszakája volt a tegnapi. Ha tudnád. – még mindig beleborzongtam az emlékbe, behunytam a szemem, így gondolva vissza a gyönyörben töltött csodás percekre.

- Azt hiszem értem mire gondolsz. - kuncogott. - És a sex mellett? Mit érzel?...- erre a két szavas kérdésre összerezzentem.

Féltem ettől , mert nem igazán tudtam szavakba önteni az érzelmeim. Átlag csaj voltam, átlag érzelmekkel Mike iránt. Viszont a Robbal töltött napok történése után, olyan kavarodás volt bennem, nem bírtam eligazodni magamon. Minden új volt, olyan erőteljesen éreztem , olyan vágyakozással gondoltam Rá. Nem csak vágy volt köztünk, hanem vibrálás, kötődés és még egy csomó dolog aminek nem tudom a nevét.

- Őszintén? Kurvára nem tudom.. azt sem vágom hogy mi lesz velünk. Csak annyi a biztos hogy körbefutnám a várost, és kedvem lenne kikiabálni a lelkem is. Érted ? Mintha be lennék szívva , csak ez sokkal jobb.

- Nagyon pörögsz Stew.

- Tudom – megint vigyorogtam. – Nem megyünk el kocsmázni este? Bulizhatnékom van. Kééééééérleeeeek! – mint valami óvódás. De ez mindig bejön.

- Randim van.. - beszívtam az ajkam úgy bámultam rá – Jaj te! Utállak! … Hova akarsz menni? – a vállamra hajtotta szöszke fejét és mérgesen fújtatott.

- Passz, de akkor már mindenki jöjjön? Egy olyan bazi nagy stáb buli. Úgyis rég csináltunk ilyet, ráadásul egy hét és vége mindennek. – szipogtam párat a még hitelesebb előadásért.

- Ahh.. felőlem!..

- Jó buli lesz, meglásd, a fele banda ugyis alkesz, a másik fele meg csak szimplán kretén. .. Ha nem lesz jó kiengesztellek , ígérem!! ..Naa tudom hogy akarod.. – mézes mázas hangom még nekem is sok volt. Dakota csak bólintott , hallottam ahogy folyamat az „utállak” szót motyogja magának.

- Imádlak kis cseresznye bombám!

Ahogy a helyszín felé hajtottam Dak megbékélt . Úgy tűnt a kíváncsiság nála lenyomja a sértődést. Robról kérdezgetett, a köztünk lévő „valami” kezdetéről és haladásáról. Elmondtam neki szinte mindent. Az első csókot az ágyban, a lakásán történteket, azt mikor a csókját követeltem, amikor eldöntöttük a dolgot, és végül a csodás tegnapi estét. Persze néhány részletet kihagytam, de az nem fontos. Dakota egészen a helyszínig kérdezett , nem bántam. A nap további része meglepően jól telt. Senki sem röhögte el a jelenetét, elsőre sikerült megcsinálnunk mindent. Ilyen talán még nem is volt. Lehet hogy a szemem káprázott, de mintha Chris is mosolygott volna. Biztos csak képzelődtem. Az utolsó jelenetemben Ashel és Taylorral forgattam. Már sötét volt, majd oda fagytunk de ennek ellenére is jól ment a dolog. Végül Ash beindította a kocsit, Taylor előadta a „ maradj velem Bella” monológot, Chris pedig bekiabálta a végszót.

- Ennyi ! Kösz srácok, meg vagyok lepve, bevettek valami komolyság kapszulát? Holnap is ilyet színvonalat várok el, most pedig húzáson van mindenki. – nem kellett kétszer mondani. Ledumáltam a srácokkal az estét. Már csak egy sofőr kellett, mert eddig mindenki vedelni akart. Micsoda banda.. elképesztő! .. Egy lehetőségem maradt!

- Jaaaaack – sunnyogtam be a lakókocsijába. Épp a tükör előtt bontogatta a parókáját.

- Szeva Kris, mondjad mi az babám? – nagyon szerettem Jacksont, aranyos srác, csak szegényem sose tud nőt szerezni. Csóri…majd csak intézünk neki valakit. Ezaz Stew, menj át kerítőbe, még a magad részén is balfaszkodsz, miből gondolod hogy másnál menne a téma?

- Este terveztél valamit? – kérdeztem reménykedve , és őszintén szartam a buzi pesszimista Krisre a fejemben.

- Semmi konkrét, miért? – jaj de husi ez a srác, ahogy rám nézett az ártatlan kölyökcunca szemével, tényleg kell neki egy csaj!

- Nem jössz el velünk bulizni?

- Ki az a velünk?

- Hát eddig Dak, Ash, Tay, Kellan, talán Jamie, Nikki , Robot ugyis rádumálom, meg persze én.

- Hm.. jól hangzik. Most miért nézel így rám? … Heh.. értem már, kell egy sofőr is mi?

- Nem tehetek róla, itt mindenki olyan alkoholista! Most mond meg!

- Veled az élen , de ok, én majd nem iszom. – a nyakába ugrottam. Elképesztő hogy ma minden sikerül, nekem! Kretén Stewartnak!

- Köszi Jack, imádlak! Akkor este , majd hívlak! – kirobogtam a kocsiból és a parkolóig futottam. Tiszta gyagyás vagyok, a speed nem dob fel ennyire. A Minimhez léptem, Rob mellém parkolt azzal a böszme Volvojával, én meg alig fértem el. Épp a kulcsot matattam, ebben a rohadt táskában minden volt, cigi, tampon, tekerőpapír, pénztárca, óvszer, minden csak az nem amit kerestem. Buzi táska, redvás kulcs, köcsög ..

Mia fasz? Berántottak a két kocsi közé , a hátam a Volvo ablakának vágódott. Hirtelen levegőt sem kaptam. Karok csúsztak a derekamra, puha ajkak kúsztak a nyakamtól az ajkaimig. Hallottam ahogy a táskám a földre esik , és a cuccok szanaszét esnek, nem érdekelt. Ujjaim automatikusan túrtak bele kócos barna hajába. A sötétben nem láttam semmit, más sikítva futott volna el a lehetséges veszélytől. Én rohantam hozzá, mert amint az ajkak hozzám értek , tudtam hogy ő az.

Ő akibe lassan kezdek beleszeretni…

Hideg keze a pólóm alá csúszott. Felszisszentem, mire elhúzódott tőlem.

- Hideg a kezed. –suttogtam , szemem már megszokta a sötétséget így ki tudtam venni a vonásait.

- Bocsi – vigyorodott el. – Mi lett volna ha nem én vagyok hanem egy perverz szatír? – kuncogott halkan – azt is visszacsókolod?- még csak nem is válaszoltam, rátapadtam mint valami szopós malac. Egész nap hiányzott a biztonság amit körém fonódó karjai jelentettek, az érzékiség amit puha ajkai adtak.

- Este.hmh..te…is..mhm jösz..velünk…hm ?– arra nem vetemedtem hogy teljesen elengedjem, okos gyerek ez, így is megérti.

- Hova?

- Bározni - suttogtam a szájába.

- Ha te is hm én is mhmh – nem csak okos, ügyes gyerek is. Nem is láttam mikor nyitotta ki a Volvot de pár pillanat múlva már a hátsó ülésen találtam magam. Fölém tornyosult.

- Várj… csak nem itt akarsz…? - megakadva bámultam rá, a kisfiús mosoly megint ott virított rajta.

- Mi a kérdés? Jah! Hogy a kocsim hátsó ülésén akarok veled szeretkezni? – merengve nézett fel egy pillanatra majd suttogóra vette a hangját – azt hiszem igen. – belecsókolt a nyakamba,

- végül is miért ne? kit zavar hogy bárki megláthat minket? – dadogtam idegesen. Rob csak nevetett, nekem nem esett le mi olyan vicces azon hogy bármikor lebukhatunk.

- Egy szó : Sötétített üveg.

- Ez két szó észlénykém.

- Fogd be Stew !– azzal el is hallgatatott. Ajkai szorosan az enyémre tapadtak, kezét a fejem alá tolta úgy húzott még jobban magához. Nyelvének cseresznye íze volt, elbódultam a rám törő érzésektől. Csak őt éreztem, ahogy ujjai a hajammal játszottak, ajkai a bőrömet égették lehelet finom csókjaival. Az édes cseresznye illat , a finom bőr huzat a hátam alatt. Minden olyan. Olyan tökéletes volt . Vele.

Már végképp nem érdekelt hol vagyunk. Végre újra érezhettem őt..