3 - Most mi legyen?

Itt jön az új rész. Ez most extra hosszú lett, mert nagyon jó fejek vagytok és megérdemlitek! Bennetek van minden bizalmam! Jó olvasást! ^^

Az élet hideg éjhez hasonló, de bizonyára szép, ha hideg éjjelen két magányos ember melengeti egymást, még akkor is, ha a barátság kedvéért kezük és szemük valótlant mond a másiknak.
Mika Waltari

Kristen

Furcsa egy álom ez. Lebegek, léggömbök, fekete lufikkal vagyok körül véve. Pihe könnyűnek érzem magam, és meglepő, de boldognak. Szétvet az a bizonyos érzés, nem értem mi lehet az. Finom selymet érzek magam körül, hmm. jó érzés. Egyre jobb. Mint valami furcsa révület, csak élvezem ezt a különös élményt. Ne érjen véget, olyan kellemes.
Boom!.. mi volt ez?..Boom!Boom! Mi a rák ez robaj? Körbenéztem, a fekete léggömbök egymás után durrantak szét. Nem! Ne legyen vége, basszus olyan jó érzés, nem akarom hogy elmúljon, csak még egy kicsit!
Torkom hoz kaptam. Fulladozni kezdtem, mintha kiszívták volna a levegőt, az álmom rémállomá vált, és én menekülni akartam. Lábaim nem mozdultak, mintha egy erős kar húzott volna vissza. Hirtelen rántott magához a valóság, kinyitottam a szemem.
Bassza meg! Még mindig álmodok.. Rob szemei fürkésztek, olyan közel volt mintha nem is tudom, csókolt volna. Na álljunk meg egy kicsit.. Basszus tényleg smárolok vele. Gratulálok Kristen, igazi kretén vagy. Álmodtam Robbal kavarsz. Hát ez vicces, és még jól is csókol. Hmm nem is jól hanem nagyon jól. Najó ideje felébrednem végre, behunytam a szemem, és…és semmi. Erősen koncentráltam , de Rob feje nem akart eltűnni előlem, és az ajkait is éreztem még.
Oké, jó vicc volt de most már felakarok ébredni!..Ez nem a valóság! Ugye?? .. hirtelen iszonyat nagy sikolyt hallatott valaki, és ráébredtem hogy ez max a dvd lehet, ha épp nem gyilkolnak valaki a szomszédban. Ez viszont azt jelenti, hogy ébren vagyok.. amiből az jön le hogy…Bassza meg!
ÉN ROBOT CSÓKOLOM!ÉS Ő HAGYJA!
Elhúzódtam kicsit, mi folyik itt? Ennyire hülye még én se lehetek..
- Mi a…? – ennyit bírtam kinyögni, miközben kapkodva szedtem a levegőt. Robot néztem, és s szemei szomorúságot tükröztek, ügyes vagy Kris, még 1 hete sincs hogy kidobtad Mike-t, máris a legjobb barátodat kell zaklatnod??Ökör!Az vagyok! Ráadásul címeres..

Rob felsóhajtott.
- Sajnálom , nem voltam képes…nem tudom mit mondjak, barom vagyok. Nem akartam! Vagyis igen, de… Bocsáss meg , nem bírtam tovább.. – könyörgő hangjától majdnem felvihogtam. Én csókolom meg, és ő kér bocsánatot. Hát ez kurva vicces.
- Jobb ha most elhúzok, hogy legyen időd átgondolni a dolgokat. – felállt és az ajtó felé indult. Felpattantam és megrántottam a karját.
- Mi? Milyen dolgokat? Miről beszélsz? Ez csak egy kibaszott álom volt, tuti hogy Mike miatt szivat még a saját agyam is. Sajnálom, többet nem csinálom, esküszőőm. És te is tudod hogy nem volt szándékos! – vinnyogtam, mert nem akartam hogy elmenjen.
- Kristen, nem érted! – hatalmasat sóhajtott,és kezemet magához húzva, tenyerembe hajtotta szomorkás arcát . – Én csókoltalak meg! – hangja megremegett egy picit , szemét lesütötte - Én…nem bírtam …leállítania magam. – szenvedve kereste a szavakat, miközben nekem csak egy szó járt az agyamban : Nem!Nem!Nem! – én..nekem már nem csak barát vagy..én..vonzódóm hozzád.
- De..de..te.. a legjobb barátom vagy. – suttogtam elhalóan, és még mindig vártam hogy elnevetve magát közli hogy beszívatott, ahogy mindig szokott…amikor barátok voltunk…
Közelebb lépet és átölelt. Én még mindig csak néztem ki a fejemből és vártam a poénra, de biztos voltam benne hogy ez most komoly. Miért csinálja ez velem? Tudja hogy milyen kibaszott szarul vagyok mostanában, tudja és mégis bevallja hogy neki most hirtelen több kell belőlem! Mit tegyek? Eszem bejutott már párszor a „mi lenne ha” eset, ezt az ember lánya nem kerülheti el , főleg ha a fél világ azon csámcsog. De ilyen komolyan , még soha nem gondoltam az Én Robomra úgy mint ő rám. Mi legyen Stewart? Mitévő leszel most nagyokos??
Mondjam azt hogy igen Rob én is szeretlek! Aztán boldogan élünk míg meg nem halunk? Nevetséges, ez a valóság nem egy baszott tündérmese.
Nem akarom ezt! Csak el akarok futni jó messzire , hogy mindenki békén hagyjon., és végre gondolkozhassak csodálatosan izgalmas életem nagy kérdéseiről.
- Azt hiszem jobb ha most elmész, igazad van. Egyedül akarok lenni! – kibontakoztam az ölelésből és a fürdő felé indultam. Bevágtam az ajtót, és vártam hogy elmenjen. Tisztára mint valami hisztikirálynő.
- Leültem a kád szélére agyalni. Tehát Rob belémesett.Faja! Megcsókolt. Szuper! Engem akar. Fantasztikus!... és most mi a fasz legyen? Rob…Rob…hm..Rob? úgy éreztem felrobban az agyam és egyáltalán nem jutottam előrébb.
Visszafeküdtem az ágyba hogy egész éjjel forgolódhassak, annyira jó érzés komolyan! Mire elalszol csörög az a tetves kis kütyü.. mintha csak azt kiabálná „héé baszki kellj már fel”. Félholtan kivergődtem a nappaliba hogy kávét rendeljek kómás fejembe, majd ugyanezzel a zombi lendülettel becsoszogtam a fürdőbe. Lemostam az arcom, és valahogy belekanalaztam magam a csőnacimba. Fel az inget , a kávémat és persze a tetves napszemcsit a korán kelő paparazzik kedvéért. Olyan jó fejek, már reggel 6-kor ott állnak a szállodánál és várják azt a 10 mp-et amíg elérek az ajtótól a kocsiig. Igen, ma a másik dzsekim van rajtam! Édes Istenem , ugye milyen érdekes fiúk ?!
10 perces út után a helyszínre érve már ott találtam Nikkit, aki csendben bagózott az egyik lakókocsi előtt.
- Szia – mondtam és én is rágyújtottam , végignéztem Nikkin. Ő reggel is gyönyörű. Én meg… mint akit most rángattak elő valami sikátorból. Miért nem tud Rob Nikkibe beleesni? forrongtam magamban.
- Mi a gáz? – kérdezte pár perc múlva – hallgatag vagy.
- Fáradt vagyok, nem aludtam sokat. – nyögtem miközben szemeimet dörzsölgettem.
- Tényleg? - csillant fel a szeme rögtön – Ki volt az?? Tudni akarom!
- Nikki , Mike-l még csak most lett vége, - emlékeztettem mire felvonta a szemöldökét – Most meg mivan?
- Te is tudod, én is láttam rajtad hogy az a kapcsolatot hónapok óta már csak egy cérna szál tartotta. Nem szégyen az ha most vigasztalódsz, és pasizol. – megbökte könyökével az oldalam, láttam hogy kacsint majd a sminkes kocsi felé indul. Felforrt az agyvizem. Úgy csinál mintha kurvára igaza lenne. Attól hogy szép,még nincs mindig igaza, sőt.. hülye szőke majom.
- Áhh. Érzem hogy csak jót akar, imádom Nikkit, csak mindig olyanokat mond hogy megtudnám.. méghogy pasizom. Robbal smárolni tök norma dolog nem? .. eszembe jutott amit Mike-ról és a kapcsolatunkról mondott. Nem mertem belátni,de talán tényleg veszett ügy volt? Mike mindig édes, aranyos volt, és persze gyökér Stewart nem mond igent ilyen pasiknak.
Az egész napom egy merő gondolat volt csak. Semmi értelmeset nem sikerült felvenni . Chris feje akkora volt már mint egy dinnye, de én csak azért sem tudtam rendesen eljátszani Bella szenvedését. Még szenvedni sem tudok rendesen bassza meg!..
Megérdemeltem mikor lehordott, de őszintén? Most szartam rá hogy szenvednem kell a szenvedős jelenettel..más dolgok jártak a fejemben.
Amint hazaértem felhívtam Ash-t. Nem bírtam a szobában ülni. Elmentünk vásárolni, másnap Elizabethel kávézni, harmadnap Nikkivel kajálni . Ezeken a napokon, valamelyes sikerült elterelnem kósza gondolataimat, és az megkönnyebbülést jelentet. Sajnos a hét végére már kifogytam az elfoglaltságokból, így ötletem sem volt mivel üthetném agyon az időt. Hiányzott Rob! Nagyon! A héten nem volt egy közös jelenetünk sem, ami jót tett, de közben szar is volt hogy nem láthattam. Igaz, imádtam a csajokkal lógni , de nekem ő kellett, a kócos hajával, a röhögésével, a hülye dolgával együtt
Döntöttem. Akár hogy is, de látnom kell őt. Beszélnem kell vele! Előkaptam a telefonomat.
Kicsöng…első…második..harmadik….vedd már fel baszki!
- Igen?
- Én vagyok.. – mondtam halkan.
- Szia Kris!...- lepődött meg, én pedig nem tudtam hogy kezdjem el.
- Otthon vagy?
- Jah, épp sörözünk Jacksonnal . – a háttérből Jack eresztett egy szia Krist, én pedig elszontyolodva gondolkodtam,most mit is tegyek.
- Király.. akkor .. mindegy majd holnap beszélünk
- Várj! Nem akarsz átjönni? – kérdezte izgatottan majd halk sutyorgás után hozzátette – Jackson már épp induló félben van.
- Biztos? …mert miattam ne küld el!- mentegetőztem belül pedig reménykedtem hogy Jack azért mégis csak elmászik tőle.
- Áá.. megy ő magától is. Igaz Jack??
- Igen.. Ash különben is kín túrát szervezett nekem a bevásárló központba. – nyögte fájdalmasan majd halkan elköszönt Robtól is.
- Hallod? Már el is ment. Akkor átjössz? – bizonytalan volt a hangja és én már repültem is az ajtó felé.
- Aha , kb. 20 perc, hűts elő nekem is egy sört – azzal leraktam.
El se hittem, de simán, feltűnés nélkül eljutottam Robhoz. Csoda.
Ő már az ajtóban várt engem, fekete pólóban és farmerben volt, ahogy szokott. Kezembe nyomott egy üveg sört és behívott. Furcsán zavarban éreztem magam, rajta is látszott hogy cinkesnek érzi a helyzetet. Csend állt be köztünk, ami szinte égette a fülem. Most mi a franc legyen?
- Na és milyen volt a napod? – jobb nem jutott volna eszembe??.
- Jó, és a tied?
- Tűrhető…Figyelj…én.. – és ezzel meg is állt a tudományom. Zavartan a számba haraptam. Rob a haját túrta újra és újra sejtettem, hogy ő is ideges.
- Én…nem érdekel ha nem akarsz, akkor is barátod akarok maradni… nem bírnám ezt nélküled. És..és eltudom nyomni a dolgot . Kérlek ne utálj meg.. tegyünk úgy mintha nem történt volna meg. – hangja nem volt több mint suttogás, még sosem hallottam őt ilyen kétségbeesetten könyörögni. Belesajdult a szívem ahogy ránéztem gyönyörű arcára, amit most eltorzított a boldogtalansága.
- Mintha meg sem történt volna?- leheltem elhaltan. – De hát megtörtént…
- Tudom, már nem vagyok képes visszacsinálni, de minden erőmmel azon leszek hogy újra csak legjobb barátok legyünk, megígérem hogy nem foglak többé..
- - Csókolj meg! – vágtam közbe bocsánat kérő monológjába. Rob arcára értetlenség ült ki. Kérdőn nézett rám, nem értette. Igazából én sem magamat, egyszerűen csak meg kellett tudnom! Mintha egy hullám söpört volna végig rajtam, a vérem száguldozott az ereimben.
- Megőrültem, most már biztos hogy megkattantam. De meg kell tudnom! csak erre gondoltam , mikor várakozón elé álltam.
- Csókolj meg a francba már!! – követeltem , de ő egyre csak nézett rám értetlenül ..Én ezt leütöm! agyonverem! most már nem vagyok olyan nagy szám hogy..
- Ekkor - olyan hirtelen hogy a lélegzetem is elakadt tőle - ujjai a hajamba túrtak és a fejemet magához rántva ajkai az enyéimre tapadtak. Nyelve utat tört magának, én pedig éreztem ahogy másik karjával magához ránt. Testünk összepréselődött, és ő csak csókolt és csókolt, ki tudja meddig? És én?...Én nem állítottam meg.