8. baráti bizalom

Drága lánykáim!!

Ho-ho-ho-hoooooo! Igen, tudom hogy vége van a bejgli zabálásnak meg a rokonlátogatásoknak, de tőlem még kaptok egy kis Karácsonyt.
Az új fejezet az én ajándékom! Sajnos nem visszaváltható xP
Nem tudom mennyire fog tetszeni , de bírom én a negatív kritikát is ^^
xD ...csak nem annyira. :D

Imádlak titeket!

Jó olvasását!

Becsukhatom a szemem, mert tudom, hogy te nyitva tartod, és rád bízhatom az életem.

Ara Rauch

- Nincs kedved meginni valamit? – kérdeztem reménykedve Dakotát - Elüthetnénk az időt a forgatásig – kérlek mondj igent! kérlek mondj igent!

- Persze, meg tudnék veszni egy kávéért. – felelte, én pedig repestem örömömben. Legalább kiengedhetem a fáradt gőzt. – Eljössz értem?

- Elmehetek, megcsörgetlek ha nálad vagyok, gyere le. - alig vártam a találkozást, az elmúlt napok eseményei kikészítettek, muszáj volt gondolkodnom. A legjobb mégis az volt hogy beszélhetek Dakotának, megbízható és diszkrét volt. Nála jobb barátnőt nem is találhattam volna. Csak azzal nem számoltam hogy ilyen gyorsan történnek a dolgok. Még egy jó pont neki, mert gyors a felfogása. Kicsit meglepődik majd… talán felháborodik?....esetleg Kiakad? Beleborzongtam a találgatásba, mi lesz ha jól lebasz? Oké jó fej, megértő, de akkor is! Még az én mikro méretű agyam is feltudta dolgozni, hogy a Kris+ Rob párosítás nonszensz hülyeség, főleg ha figyelembe vesszük a hónapokig tartó „csak barátok vagyunk” „ legjobb barátok” „ hányszor pofázzam el hogy nincs köztünk semmi te idióta??” beszólásainkat. Amik akkoriban még igazak is voltak. Alig pár hete. A taxi kirakott a házunk előtt, nem volt kedvem bemenni. A kocsimhoz somfordáltam , szinte osontam mint valami betörő, aztán leesett hogy nappal van.

- Hova hova kislányom ? – mint egy ostorcsapás, úgy csattant rajtam anyu hangja. Hogy az a…

- Csak Dakotához megyek, aztán ,melózni - idegesen a hajamba túrtam. Anyu a ház előtt állt karba tett kézzel, engem méregetett. Istenem tudom hogy sok dolgot kértem tőled, de kérlek! Add hogy ne kérdezzen semmit!!

- Hol voltál az éjjel? – látod, ezért nem járok én templomba.

- Hol lettem volna? – most meg mit kéne mondanom? Robnál voltam. Jah amúgy lefeküdtem vele, kétszer is. De ne izgulj, védekeztünk!.. legszívesebben felvisítottam volna.

- Én is ezt kérdezem.

- Sietnem kell. Már rég ott kellene lennem, anyuuu …. majd elmondom ha hazajöttem.

- El fogod. – felállt a szőr a hátamon a hangjától ..brrrrr.

- Mehetek?

- Itt várj meg ! – bekocogott a házba , fél perc múlva visszatért egy hátizsákkal , amit majdhogynem hozzám vágott. Lehet nem csak én vagyok lökött a családban. – Majd öltözz át. – hátat fordítva bemasírozott. Kösz anya, én is szeretlek anya. Valahogy nem volt kedvem anyám dührohamán agyalni. Nem is tettem. Felvettem Dakotát, nem tudom miért de nagyon örült magának.

- Szóval Kris? Mesélj! – mondta vigyorogva alig hogy pár perccel később leültünk a kávézó teraszán.

- Miből gondolod hogy..

- Jaj ne már, mond már.. látom hogy van valami. Volt valami valakivel?.. Amúgy jó pólód. – belekortyolt a kávéjába, én meg majd hanyatt dobtam magam. Rájöttem, a gyors felfogás nem volt jó kifejezés vele kapcsolatban. Igaz Rob pólója volt rajtam, de ez a csaj akkor is abszurd. Zavartan kevergettem kávémat, most mi a pöcsömet mondjak neki?

- Hát történtek dolgok, az elmúlt pár napban. – kész , vége, ennél többet nem tudok kinyögni.

- Jaj Stew ne húzzál fel idegileg , komolyan rád borítom az asztalt ha mindent úgy kell kihúzni belőled. Pff.. akkor menjünk át barkóbába? Nekem jó. – felháborodva cöccögött pár sort , de végül unottan benyögte : Ismerem?

- Igen?... – egész picire összehúztam magam és erősen szemeztem az asztallal.

- Stáb tag?

- Igen?!..

- Hm.. ki lehet az? színész a filmben?

- Igen.. – áá én ezt nem bírom, hülye Kristen, hülye Kristen, nem lett volna egyszerűbb ha kibököd az elején?. Neeeeem. Nekem kell ez az idegőrlő játék,jót tesz a mártír hajlamomnak.

- Na lássuk csak, kinek nincs barátnője?.. – Dakota hangosan merengett, én meg úgy ültem ott mint valami idióta, de mondjuk ez nem újdonság.

- Te jó isten!! – Dakota szemei elkerekedtek, mondtam én hogy kiakad. Kezét a szája elé kapta. – Te összejöttél Jackel???? – amint ezt kimondta , nem tudtam sírjak vagy röhögjek vagy mind kettő legyen? Néztem őt aki még mindig nem tért magához a döbbenetből. Ki akartam préselni magamból hogy nem Jack hanem Rob, de csak egy” Mi?” jött ki a számon.

- Jaj Stew. Hát Kellan nem lehet, neki ott van az a szőke csaj, akinek még mindig nem tudom a nevét pedig már találkoztunk párszor. Peter… nos nem nézem ki belőled hogy nős pasikkal kavarj. Taylor, ugyan már!.. Így marad Jazz. Hát nem hittem hogy ez lesz, de ha neked bejön, tudod hogy imádom, csak valahogy nem néztem ki belőled. – csak úgy ömlött a szó belőle miközben azon morfondíroztam vajon mi lenne ha az asztalba verném a fejem? De úgy igazán, izomból.

- És mi van Robbal? Rá nem gondoltál? – kérdeztem halkan, de már sejtettem is a választ.

- Rob? – nevetett- menj már! Ti olyanok vagytok mint Stan és Pan, vagy Dumb és… - az ajkamba haraptam. Bizonytalan tekintetem találkozott az övével, amitől torkán akadt a befejezés. Ekkor már nem fárasztotta magát azzal hogy a kezét a szája elé tegye. Csak ült ott és engem nézett némán. Percekkel később már kezdtem izgulni hogy gáz van. Ennyire sokkoló a hír?

- Hát ez… iszonyat jó! – a nyakamba ugrott , úgy vigyorgott akár a vadalma. – Én mindig tudtam. Én mindig!

- De hát az előbb meg azt mondtad..

- Jaj , az nem számít, legbelül sejtettem. – torkolt le. Ráhagytam, hadd érezze úgy hogy igaza van, holott 10000% hogy Rob lett volna az utolsó ember akire gondol. De nem baj Dakota, te tudtad.

- Aham… - huh, legalább jól fogadta. – és mit gondolsz?

- Mint a zsák meg a foltja. – sóhajtott mosolyogva – össze illetek, elvégre is a legjobb barátok vagytok.

- Épp ezaz, most hogy történtek bizonyos dolgok… félek hogy a végén el fogja cseszni a barátságunkat.

- Szerintem vagytok olyan felnőttek hogy ez nem fog problémát okozni, báár rólatok van szó. Két nálatok nagyobb kretént nem ismerek. De mindez persze jó értelemben.

- Persze Dak.. Én se ismerek nálad nagyobb ribit, persze jó értelemben. – felnevettem . Végre felszabadultak érezhettem magam egy picit. Mintha egy bazi nagy kavics tört volna le a kőről amit magamban éreztem.

- Ha már ribikről van szó. Mond csak.. hogy teljesít a mi kis félénk Robunk az ágyban?

- Héé.. uri hölgy ilyenről nem beszél!! – rágyújtottam , szinte repdestem a megkönnyebbüléstől.

- És látsz itt egyet is? Na már! Én is mindig elmondom a pasi ügyeimet…

- Mert neked annyit van, lassan pénz kéne kérnem . Nem vagyok én gyóntató pap, mégis mindent elmondasz nekem. De csak hogy örülj magadnak, közlöm hogy..

- Igen????

- Kibaszott jól. Életem legfajább éjszakája volt a tegnapi. Ha tudnád. – még mindig beleborzongtam az emlékbe, behunytam a szemem, így gondolva vissza a gyönyörben töltött csodás percekre.

- Azt hiszem értem mire gondolsz. - kuncogott. - És a sex mellett? Mit érzel?...- erre a két szavas kérdésre összerezzentem.

Féltem ettől , mert nem igazán tudtam szavakba önteni az érzelmeim. Átlag csaj voltam, átlag érzelmekkel Mike iránt. Viszont a Robbal töltött napok történése után, olyan kavarodás volt bennem, nem bírtam eligazodni magamon. Minden új volt, olyan erőteljesen éreztem , olyan vágyakozással gondoltam Rá. Nem csak vágy volt köztünk, hanem vibrálás, kötődés és még egy csomó dolog aminek nem tudom a nevét.

- Őszintén? Kurvára nem tudom.. azt sem vágom hogy mi lesz velünk. Csak annyi a biztos hogy körbefutnám a várost, és kedvem lenne kikiabálni a lelkem is. Érted ? Mintha be lennék szívva , csak ez sokkal jobb.

- Nagyon pörögsz Stew.

- Tudom – megint vigyorogtam. – Nem megyünk el kocsmázni este? Bulizhatnékom van. Kééééééérleeeeek! – mint valami óvódás. De ez mindig bejön.

- Randim van.. - beszívtam az ajkam úgy bámultam rá – Jaj te! Utállak! … Hova akarsz menni? – a vállamra hajtotta szöszke fejét és mérgesen fújtatott.

- Passz, de akkor már mindenki jöjjön? Egy olyan bazi nagy stáb buli. Úgyis rég csináltunk ilyet, ráadásul egy hét és vége mindennek. – szipogtam párat a még hitelesebb előadásért.

- Ahh.. felőlem!..

- Jó buli lesz, meglásd, a fele banda ugyis alkesz, a másik fele meg csak szimplán kretén. .. Ha nem lesz jó kiengesztellek , ígérem!! ..Naa tudom hogy akarod.. – mézes mázas hangom még nekem is sok volt. Dakota csak bólintott , hallottam ahogy folyamat az „utállak” szót motyogja magának.

- Imádlak kis cseresznye bombám!

Ahogy a helyszín felé hajtottam Dak megbékélt . Úgy tűnt a kíváncsiság nála lenyomja a sértődést. Robról kérdezgetett, a köztünk lévő „valami” kezdetéről és haladásáról. Elmondtam neki szinte mindent. Az első csókot az ágyban, a lakásán történteket, azt mikor a csókját követeltem, amikor eldöntöttük a dolgot, és végül a csodás tegnapi estét. Persze néhány részletet kihagytam, de az nem fontos. Dakota egészen a helyszínig kérdezett , nem bántam. A nap további része meglepően jól telt. Senki sem röhögte el a jelenetét, elsőre sikerült megcsinálnunk mindent. Ilyen talán még nem is volt. Lehet hogy a szemem káprázott, de mintha Chris is mosolygott volna. Biztos csak képzelődtem. Az utolsó jelenetemben Ashel és Taylorral forgattam. Már sötét volt, majd oda fagytunk de ennek ellenére is jól ment a dolog. Végül Ash beindította a kocsit, Taylor előadta a „ maradj velem Bella” monológot, Chris pedig bekiabálta a végszót.

- Ennyi ! Kösz srácok, meg vagyok lepve, bevettek valami komolyság kapszulát? Holnap is ilyet színvonalat várok el, most pedig húzáson van mindenki. – nem kellett kétszer mondani. Ledumáltam a srácokkal az estét. Már csak egy sofőr kellett, mert eddig mindenki vedelni akart. Micsoda banda.. elképesztő! .. Egy lehetőségem maradt!

- Jaaaaack – sunnyogtam be a lakókocsijába. Épp a tükör előtt bontogatta a parókáját.

- Szeva Kris, mondjad mi az babám? – nagyon szerettem Jacksont, aranyos srác, csak szegényem sose tud nőt szerezni. Csóri…majd csak intézünk neki valakit. Ezaz Stew, menj át kerítőbe, még a magad részén is balfaszkodsz, miből gondolod hogy másnál menne a téma?

- Este terveztél valamit? – kérdeztem reménykedve , és őszintén szartam a buzi pesszimista Krisre a fejemben.

- Semmi konkrét, miért? – jaj de husi ez a srác, ahogy rám nézett az ártatlan kölyökcunca szemével, tényleg kell neki egy csaj!

- Nem jössz el velünk bulizni?

- Ki az a velünk?

- Hát eddig Dak, Ash, Tay, Kellan, talán Jamie, Nikki , Robot ugyis rádumálom, meg persze én.

- Hm.. jól hangzik. Most miért nézel így rám? … Heh.. értem már, kell egy sofőr is mi?

- Nem tehetek róla, itt mindenki olyan alkoholista! Most mond meg!

- Veled az élen , de ok, én majd nem iszom. – a nyakába ugrottam. Elképesztő hogy ma minden sikerül, nekem! Kretén Stewartnak!

- Köszi Jack, imádlak! Akkor este , majd hívlak! – kirobogtam a kocsiból és a parkolóig futottam. Tiszta gyagyás vagyok, a speed nem dob fel ennyire. A Minimhez léptem, Rob mellém parkolt azzal a böszme Volvojával, én meg alig fértem el. Épp a kulcsot matattam, ebben a rohadt táskában minden volt, cigi, tampon, tekerőpapír, pénztárca, óvszer, minden csak az nem amit kerestem. Buzi táska, redvás kulcs, köcsög ..

Mia fasz? Berántottak a két kocsi közé , a hátam a Volvo ablakának vágódott. Hirtelen levegőt sem kaptam. Karok csúsztak a derekamra, puha ajkak kúsztak a nyakamtól az ajkaimig. Hallottam ahogy a táskám a földre esik , és a cuccok szanaszét esnek, nem érdekelt. Ujjaim automatikusan túrtak bele kócos barna hajába. A sötétben nem láttam semmit, más sikítva futott volna el a lehetséges veszélytől. Én rohantam hozzá, mert amint az ajkak hozzám értek , tudtam hogy ő az.

Ő akibe lassan kezdek beleszeretni…

Hideg keze a pólóm alá csúszott. Felszisszentem, mire elhúzódott tőlem.

- Hideg a kezed. –suttogtam , szemem már megszokta a sötétséget így ki tudtam venni a vonásait.

- Bocsi – vigyorodott el. – Mi lett volna ha nem én vagyok hanem egy perverz szatír? – kuncogott halkan – azt is visszacsókolod?- még csak nem is válaszoltam, rátapadtam mint valami szopós malac. Egész nap hiányzott a biztonság amit körém fonódó karjai jelentettek, az érzékiség amit puha ajkai adtak.

- Este.hmh..te…is..mhm jösz..velünk…hm ?– arra nem vetemedtem hogy teljesen elengedjem, okos gyerek ez, így is megérti.

- Hova?

- Bározni - suttogtam a szájába.

- Ha te is hm én is mhmh – nem csak okos, ügyes gyerek is. Nem is láttam mikor nyitotta ki a Volvot de pár pillanat múlva már a hátsó ülésen találtam magam. Fölém tornyosult.

- Várj… csak nem itt akarsz…? - megakadva bámultam rá, a kisfiús mosoly megint ott virított rajta.

- Mi a kérdés? Jah! Hogy a kocsim hátsó ülésén akarok veled szeretkezni? – merengve nézett fel egy pillanatra majd suttogóra vette a hangját – azt hiszem igen. – belecsókolt a nyakamba,

- végül is miért ne? kit zavar hogy bárki megláthat minket? – dadogtam idegesen. Rob csak nevetett, nekem nem esett le mi olyan vicces azon hogy bármikor lebukhatunk.

- Egy szó : Sötétített üveg.

- Ez két szó észlénykém.

- Fogd be Stew !– azzal el is hallgatatott. Ajkai szorosan az enyémre tapadtak, kezét a fejem alá tolta úgy húzott még jobban magához. Nyelvének cseresznye íze volt, elbódultam a rám törő érzésektől. Csak őt éreztem, ahogy ujjai a hajammal játszottak, ajkai a bőrömet égették lehelet finom csókjaival. Az édes cseresznye illat , a finom bőr huzat a hátam alatt. Minden olyan. Olyan tökéletes volt . Vele.

Már végképp nem érdekelt hol vagyunk. Végre újra érezhettem őt..