2- Értelem...vagy Érzelem?

Itt a második fejezet lánykák! Remélem tetszeni fog nektek.
Olyan aranyosak voltatok,gondoltam meghálálom ^^

Jó olvasást!

Fájdalom költözött a szívébe, miközben érezte, mennyire szereti. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkét.

/J.R.Ward/ Rob Céltalanul bolyongtam a városban. Nem igazán tudtam hova is akarok menni, csak mentem. Gondolataimból csak néha rántott ki egy egy vaku felvillanása, nem értettem miért kell ennyi kép rólam, nincs még elég? Az embert már sétálni sem hagyják. Nevetséges. Elhaladtam egy pékség mellett, és az illatok szinte berántottak az ajtón. Miközben az eladónő pakolta a friss cipókat , a szemem a pulton heverő újságra tévedt. Ok!... hogy én mennyire utáltam az ilyen szennylapokat. Természetesen a címlap Kris és Mike szakításáról harsogott. Nagy betűk hirdették „ Stewart szakított” .. mi sem egyértelműbb Kristen állították be a rossznak, igaz ők nem látták Kris-t olyan állapotban mint én tegnap. Már épp elfordultam , mikor leesett hogy az én bamba képem is felfért még a címlapra . Micsoda meglepetés! megse néztem a képaláírást, sarkonfordultam és kiléptem a boltból. Nem lett volna nehéz kitalálni mit írtak a képem alá. „ Pattinson a csábító?” vagy „ RobSten áll a szakítás hátterében?”… pedig ha tudnák,mennyire nincs igazuk!! Rágyújtottam, miközben szavak visszhangzottak a fejemben,” Te vagy a legjobb barátom” .. „Szeretlek Rob”... Legjobb barát..barát..ismételtem magamban, és keserűen gondoltam a különbségre Kris irántam táplált érzései és az én, nem rég felfedezett érzelmeim közt. Csak pár hete jöttem rá mi is zajlik bennem. A gondolataim mögöttes jelentéseire, azon gondolataim, amik nagy részt körülötte forogtak, állandóan.. Egyre többször és többször képzeltem el, milyen lenne végigsimítani a gerince vonalát, érezni puha bőrét az ujjaim alatt, orromat a nyakához érinteni, beszívni bódító illatát. És egyre többször esett rosszul a valóságba való visszazökkenés. Ő Mike-l járt, én pedig ha rájuk néztem , csak azt éreztem hogy egyedül vagyok ezen a földön. Hiába imádnak milliónyian, magányos vagyok. Nem akartam hogy Kristen csalódjon bennem, tudtam hogy számít rám, és hogy kellek neki,mégha csak baráti státuszban is. Nehezen, de elnyomtam a reménykedés minden apró jelét mikor tegnap a karjaimban tartottam, nyugtatgatva remegő testét. Igaz , a szívem majd kiugrott a helyéről mikor megtudtam mi történt,rögtön kombinálni kezdtem, miattam dobta ki..egyértelmű. Aztán jött a Jó reggelt Rob! Szépet álmodtál? … de este megláttam Kristent ahogy össze vissza vedel, és pillanatok alatt hülyére issza magát. Szar érzés volt tehetetlenül nézni, és rájöttem hogy ez nem rólam szól, hanem róla. Bármennyire is akarom őt, nem tehetek semmit. Agyam egyik része viszont tehetetlenül gyártotta az indokokat , a „Miért lennél tökéletes Kristen számára?” és a „Miért szeretne egy ilyes pasit mint amilyen én vagyok?” kérdésekre. Szerettem volna találkozni vele, látni, hallani a hangját. Felhívtam. Üzenet rögzítő… hát ez faja, akkor elmegyek hozzá! Felocsúdtam és már ott is álltam az ajtóban. Kopogtam. Semmi. Megint kopogtam. Semmi. Vertem az ajtót. Neszezés jött belülről és a kulcs elfordult a zárban. - Szia!- Kris polóban és rövidnadrágban feszített előttem, de a vidámságból ami a hangjából áradt, úgy tűnt nem haragszik amiért majdnem rátörtem az ajtót. - Szia – adtam egy puszit az arcára- felkeltettelek? - Igen,de nem baj, úgyis kajás vagyok .. gyere be! – elindult egy pizzás doboz felé ami az ágya mellett hevert – tegnapi , kérsz ? – mosolygott és nekem visszatért az étágyam. Miközben faltunk , két falat között Kris megkérdezte nem nézünk-e filmet. Mondtam hogy nézzünk, mire ő berakott valami vérengzős, horroros témát. Egy ideig csendben néztük ahogy az egyik zombi megeszi a másikat és még örül is neki. Majd hirtelen Kristen keze felsiklott a mellkasomra , orra elérte az arcomat. Elaludt. Biztos a szokás hatalma, gondoltam fanyarul. Karcsú kezei lágyan öleltek, én pedig körbefutottam volna a háztömböt örömömben. Legjobb barát!Legjobb barát! Hiába ismételgettem magamban, nem bírtam leállítani a dolgot. Fejemet oldalra fordítottam. Egy kósza fürt lógót tüneményes arcába,ajkai alig észrevehetően szétnyíltak. Ne csinálj hülyeséget! Hiába.. nem bírtam magammal. Közelebb toltam arcom az övéhez, szívem vadul lüktetett és a vágyakozás majd szétmart belülről. Már csak néhány milliméter, finom illata összezúzta maradék akaraterőm. Megcsókoltam. Abban a pillanatban az sem zavart volna ha rám esik egy meteor, vagy spontán öngyulladást kapok(megvallom erre sok esélyt láttam).. Ajkai finoman cirógatták a számat , szíve ott dobogott centikre az enyémtől. Tehetetlenül hagytam magam sodródni, csak érezni, élvezni ahogy a szánk összeér. Halkan felsóhajtott, még mindig álmodott. Ajkait jobban szétnyitotta én pedig azon merengtem vajon felfog valamit abból amit csinál?? Próbára teszi az akaraterőm, amiből persze amúgy sem volt valami sok. Ismét elbuktam. Milyen meglepő. Szétnyílt ajkait lágyan simítottam végig , és akkor mintha a legfinomabb mézet ízleltem volna. Elvesztem. Most már nem érdekelt, önzőségem hihetetlen méreteket öltött , de nem gondoltam másra, csak rá. Itt van a karjaimban, érzem őt. A vágyakozás hogy még jobban szorítsam gyenge testét magamhoz leterített. Erősebben csókoltam, ujjaim kósza fürtje közé túrtak , kezem lejjebb vándorolt karcsú testének ívén. Biztos voltam benne hogy itt és most, a mi barátságunk ezen formája véget ért. Valami véget ért, vagy valami új kezdődik el köztünk?Nem láthattam előre. Abban a másodpercben ugyanis ,nem tudtam semmit kiolvasni a kék szempárból, ami egyenesen rám meredt.